24. fejezet: Együtt fürdés, kicsit másképp

Sziasztok! Remélem még nem átkoztatok el nagyon, amiért soha nem tudom időben hozni az új részt. Most aztán tényleg minden összejött, de nem akarok mentségeket keresni. Elég bizonytalan, hogy mikor tudom hozni az új részt, de ígérem, hogy amint tudom feltöltöm. Összecsapott fejezeteteket nem szeretnék írni így is  lett már néhány, szóval bocsánat. 
Hát itt lenne a rész, amit majdnem egy héttel korábra ígértem, így próbáltam kicsit hosszabbra írni, de a vége állítólag +16-re sikerült. Hát nem tudom, majd meglátjátok.
Jó olvasást!
Kittaa <3

A repülési idő teljesen lefárasztott. Órákat egyhelyben ülni, valaki fejével a combomon nem éppen a legkényelmesebb időtöltés. Már kezdett zsibbadni a lábam, de nem volt szívem felébreszteni Harry-t. Habár inkább én tettem volna, mint Louis. Már csak fél óra volt hátra az útból és úgy gondolta itt az ideje az ébresztésnek. A legegyszerűbb és leghatásosabb módszert választotta, ahogy ő fogalmazott. Szó szerint rávetődött, mire egyszerre nyögtünk fel Harry-vel.

 - Ébresztő álomszuszék! – kiáltott bele a fülébe, mire az ébredező egy határozott mozdulattal lelökte magáról. Louis nagy puffanással esett le a gép padlózatára, ami Oliver és a pilóták figyelmét is felkeltette. Oliver sietve szaladt hátra hozzánk a pilótafülkéből, de a látvány hamar megnyugtatta.

- Szia. – nézett fel rám Harry mosolyogva, mintha semmi sem történt volna.

- Szia. - simítottam végig a homlokán, amit a többiek hangos kiabálással díjaztak.

- Ne foglalkozz velük! Az enyém vagy, szóval csak rám figyelj. – dörmögte rekedtes, álmos hangon.

- Értettem kapitány. – mosolyodtam el, mire hirtelen felkelt és megragadta a csuklómat. Felsegített és a gép hátsó része felé kezdett húzni.

- Hova mentek? – kérdezősködtek a többiek, de egyikünk sem válaszolt.

Harry nem akarta elárulni, én meg nem tudtam az úti célt, így csak megrántottam a vállamat és rájuk mosolyogtam. A mosdóhoz érve betuszkolt maga előtt az ajtón, majd bezárta a mögötte becsapódó ajtót.

- Harry! Minek… - kezdtem volna bele a mondatba, hogy mi a fenéért rángatott be a mosdóba, de mutatóujját a számra téve elnémított.

- Shhh. Ez az egyetlen hely a gépen, ahol kettesben lehetünk.

- És a legromantikusabb is. – néztem körbe, mire mindketten felnevettünk.

Lassan közelíteni kezdett és gyengéden megcsókolt.

- Érezted már, hogy nem tudsz ellenállni vala… - kérdezte, mikor elhúzódott tőlem, de visszavágásképpen én is közbeszóltam.

- Igen, persze. A vaníliás fagyinak, amit a nagyi csinál. Az valami isteni. Szerintem ember nincs a földön, aki ellen tudna állni neki, ha egyszer megkóstolná. – kalandoztam el nevetve. – Komoly függőséget okoz.

- Én nem egészen így értettem, de ha így nézzük a dolgokat, akkor én a te függőségedben szenvedek. Egyszer megízleltem a csókodat és azóta nem tudok betelni vele.

Annyira édes volt. A vállára dőltem, de nem sokáig élvezhettük a pillanatot, hogy kettesben lehessünk, mert Liam dörömbölni kezdett az ajtón.

- Srácok! Mindjárt leszállunk, szóval kapjátok össze magatokat. De, ha lehet akkor gyorsan, mert mindjárt ide brunyálok, szóval IPARKODJATOK!! – kiabált be, mire összenevettünk. – Köszönöm. – hálálkodott, mikor kiléptünk az ajtón.

Visszakullogtunk a helyünkre és lehuppantunk a kanapéra. Louis és Niall vigyorogva néztek ránk.

- Gyorsak voltatok. – mondták egyszerre.

- Jó volt? – kérdezte Zayn huncut mosollyal.

- Lassan megkezdjük a leszállást, szóval kapcsoljátok be az öveteket. – jelent meg Oliver, ezzel megfosztva a lehetőségtől, hogy válaszoljak Zayn gonosz kérdésére.

Amint kimondta már ereszkedni is kezdtünk. Ahogy leszálltunk a gépről már messziről láttuk, hogy a váró tele volt a srácok sikítozó rajongóival és persze a mindenre elszánt lesifotósok is ott tolongtak.

- Isten hozott a mi világunkban. – hajolt oda hozzám Harry.

- Csodás! – lelkesedtem és nagy levegőt vettem, amit lassan fújtam ki.

Megjelentek a biztonságiak és közrefogtak minket. Lassan tudtunk csak haladni, mert, ahogy előrébb léptünk a kijárat felé fülsüketítő sikításba kezdtek a rajongók és nyomulni kezdtek felénk. Kalimpáló kezek, kisírt szemek fogadtak. Nem egy olyan szempárral találkoztam, akinek tulajdonosa csak a tekintetével meg tudott volna ölni. A hangos sikítozástól és kiabálástól nem hallottam, hogy mit dünnyögött mellettem Harry, csak annyit láttam, hogy állandóan járt a szája. Nagy nehezen kivergődtünk a váróból a csomagjainkkal és meglepve láttam, hogy két autó áll odakint.

- Vigyázz rá és tartsd magad a megbeszéltekhez! – kiabálta Oliver Harry-re nézve és betuszkolta a többieket a kisbuszba.

Harry bólintott és a fekete Range Rover felé vezetett. Hát kezdődik. Amint beültünk a kocsiba eltompultak a kiabálások. Késő este annyian jöttek ki a fiúk elé a reptérre, mintha koncertre készültek volna.

- Minden oké? – kérdezte Harry, mikor elindultunk.

- Igen, persze. Csak még cseng a fülem. Meg kell hagyni elég hangos rajongóitok vannak. – dörzsöltem a fülemet, mire elnevette magát.

Hirtelen felkapcsolódott a lámpa, ami egy ici-pici meglepettséget váltott ki belőlem.

- Sötétben nem látlak. – nevetett fel komolytalanul.

Ám hamar lefagyott a mosolya, mikor ránézett a kezemre.

- A picsába! - horkant fel, mire én is rápillantottam a karomra. Az egész össze-vissza volt karmolászva.

Nekem fel sem tűnt, hogy bárki is hozzám ért. Valószínűleg a repülés okozta fáradtság és a sikítozás elvonta a figyelmemet. Hirtelen megálltunk és Harry aggódva fordult felém kezébe véve a kezemet.

- Nyugi. Túlélem. – mosolyogtam rá, ezzel próbáltam oldani aggodalmát.

- Nem fáj? – simított végig a karmolásos csíkokon.

- Nem. Jól vagyok. Viszont már nagyon fáradt vagyok. – céloztam rá, hogy igazán indulhatnánk már tovább.

- Annyira sajnálom. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. – hajolt oda a kezemhez és egy gyengéd puszit nyomott rá.

- Jól vagyok. – ismételtem halkan, de láttam, hogy nem fogom tudni eltörölni az aggodalmát.

Néhány perc múlva egy hatalmas fehér ház elé fordultunk be és a kapu nyílni kezdett előttünk.

A rengeteg kinti lámpa fényében minden tisztán látszott. A ház falai, a kert, az udvar, a szobrok és a medence.

- Itt vagyunk. – simította meg a combomat és kipattant a kocsiból.

Mire összeszedtem magamat és nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót az már nyitva volt. Harry megelőzött. Gyorsan kiszedtük a csomagjainkat és indultunk befelé. Próbálkozott, hogy elvegye a bőröndömet, de nem engedtem neki. Miután kinyitotta a bejárati ajtót udvariasan maga elé engedett, de szorosan a nyomomban volt.

- Azta! – néztem körbe elámulva, mikor felkapcsolódtak a lámpák. – Ez valami gyönyörű. – nem tudtam betelni a látvánnyal.

- Köszönöm. – dobta le a cuccait vigyorogva. – Gyere, gyorsan körbevezetlek, hogy mit hol találsz, aztán elengedlek aludni.

- Oh, köszi. Ez aranyos tőled. – mosolyodtam el. – Azt elfelejtetted mondani, hogy külön engedély kell majd az alváshoz.

- Nem így értettem. – kuncogott.

 - Tudom. Csak gondoltam poénkodok egy kicsit. – hajoltam oda hozzá és szájon pusziltam.

- Szóval, ez itt a nappali. – mutatott körbe a hatalmas helyiségben.

– Ez a konyha. – vezetett át a nappaliból.

- Az étkező.

- A szobák fent vannak, saját fürdővel, de itt, a földszinten is van két fürdő. – lassan elkezdett felhúzni a lépcsőn. – Ez lenne a te szobád, ha igényt tartasz rá. – erre felkaptam a fejemet. Saját szoba?

- Viszont én jobban örülnék, ha velem aludnál, az én szobámban. – igen, ez az a Harry, akit megismertem.

- Még meggondolom. – húztam az agyát. – Mindenesetre a cuccaimat itt hagyom, így nem foglalnak majd helyet a szobádban.

- Szóval velem alszol? – csillant fel a szeme.

- Az attól függ.

- Mitől? – kérdezte kíváncsian.

- Hogy hogyan főzöl. Ha valami finom lesz a vacsora, amit remélem, hogy lesz,mert éhen halok, akkor veled alszok. De ha nem…akkor itt alszom, egyedül. – simítottam meg a vállát. – Na, megmutatod a szobádat vagy nekem kell megkeresnem?

- Csak nyugodtan keresgélj. – bökött rá a hosszú folyosóra és hátrébb lépett. – Kíváncsi vagyok, hogy megtalálod-e, hogy melyik az enyém.

Innentől kihívás volt a dolog. Az első szoba, amibe belépem túl üresnek tűnt. Jó persze bútorok voltak benne, de sehol egy kósza pulóver vagy egy fél pár zokni.

A második túlságosan is rendetlen volt.

- Ez Louis-é. Lemerném fogadni. – néztem rá a mögöttem álló és csípőmet ringató házigazdára.

Aprót bólintott. Sejtettem. Végignéztem az összes szobát, kivéve egyet: a sajátommal szemben levőt, amit Harry pont eltakart, mikor elindultam a Harry szobájának megtalálására nevű felfedező utamra.

- Kis gonosz! Hagyod, hogy végignézzem az összest, a sajátodat pedig eltakarod. – csaptam a mellkasára.

- Így vagy hozzám a legközelebb, ha úgy döntesz, hogy inkább egyedül szeretnél aludni.

- Hagynád? – döntöttem meg kérdően a fejemet.

- Nem. Addig nyaggatnálak, amíg bele nem mennél, hogy velem aludj.

- Néha már úgy érzem, hogy nagyon kiismerhető vagy.

- Az nem baj. Amúgy tetszett a kis felfedező út?

- Nem, teljesen lefárasztottál vele. Most pedig, ha nem baj szeretném megnézni a szobádat. – löktem arrébb óvatosan.

Mikor beléptünk a szobába tátva maradt a szám.

- Szóval igaz, hogy utálod a rendetlenséget. – néztem rá mosolyogva. – Hányan aludtak mát itt? – merült fel bennem a kérdés.

- Öhhh…öten. – nyögte ki. – A srácok néha-néha, ha buli van és nem elég a szoba és Gemma.

- Akkor úgy kérdezem, hogy hány „barátnődet” hoztad már fel ide? – helyesbítettem.

- Eddig egyet sem. – leesett az állam. – Egyrészt nem vagyok itthon, csak egy-két hetet, másrészt pedig ez az életem privát része, amit nem osztok meg akárkivel. Ide nem hozok lányokat.

- De hát én is lány vagyok. Vagy legalábbis legutóbb még az voltam. – fordultam felé felvont szemöldökkel.

- De te más vagy. Egészen más. – lassan közelebb lépett és átölelt. – Veled a gyümölcssalátámat is megosztottam, pedig nem szokásom.

- Még szép, hisz azt én csináltam. Ez volt a minimum „hála”, amiért ehettél belőle.

- Jogos. – suttogta a fülembe. – Gyere, megmutatom a fürdőt. – fogta meg a kezemet és a nyílt ajtó felé indult.

– A zuhanyzó kissé bonyolult a különböző funkciói miatt, de ha gondolod, megmutatom.

- Most jó lesz a kád is. Köszi. Majd inkább holnap, nem hinném, hogy most már fel tudnám fogni.

- Oké, majd holnap. Törölközőt találsz a szekrényben, válassz egyet nyugodtan. Amíg megfürdesz, addig készítek valami vacsit. Valami finom vacsit. – tette hozzá mosolyogva.

Miután lement, átsurrantam tiszta fehérneműért, tusfürdőért és a pizsimért. De az ajtóban meggondoltam magamat és visszadobtam a pizsimet a bőröndbe. Harry szobájában lépve a fotelben lévő, összehajtogatott pólókból elcsentem egyet. Pont megcsörrent a telefonom, így leraktam a ruhákat az ágyra. Anyu hívott, hogy épségben megérkeztünk-e. Aztán Lily is küldött néhány üzenetet, hogy nagyon izgul a holnapi nap miatt; hogy örül, hogy Niall-el lehet, meg hasonlókat. Mikor elintéztem őket felkaptam a tusfürdőmet, előtúrtam egy törölközőt és bevágódtam a kádba. Hátradőlve élveztem, ahogy a forró víz átjárja a testemet. Lemerülve benedvesítettem a hajamat, annyira jól esett a meleg víz fáradt végtagjaimnak. A kádból kilépve magamra tekertem a törölközőt és kicsavartam a még a hajamban lévő vizet. Ekkor vettem észre, hogy a ruháimat elfelejtettem bevinni magammal. Kisurrantam értük, de nem voltam elég gyors. Harry jelent meg az ajtóban.

- Emily! Kész a va… hűűhaa. – tátotta el a száját, ahogy végignézett rajtam. Csuromvizes hajjal, egy szál elég rövid törölközőben álltam előtte, ami számomra kissé kínos volt, ő viszont élvezte a helyzetet.

- Mindjárt kész vagyok. – nyögtem ki zavaromban.

- Nem kell sietned. Ráérünk. Csak a vacsora hűl ki. – lépett elém vigyorogva. – Kis lopós. – nézett le a kezemben szorongatott pólójára.

- Ugye nem haragszol? Szeretek a pólóidban aludni.

- Ennek igazán örülök. Dehogy haragszom. Szeretem rajtad látni a pólóimat.

- Gyorsan felöltözöm és mehetünk is vacsizni. – indultam a fürdőbe és villámgyorsan belebújtam az elcsent pólóba és a bugyimba.

Vizes hajamat feltűztem, és lesétáltam a konyhába, ahol mindenhol gyertyák égtek.

- Úristen! – torpantam meg hirtelen.

- Kisasszony! – húzta ki az előttem levő széket. – Jól áll a pólóm.- osont mögém és segített leülni.

- Köszönöm. – tekintettem körbe elcsodálkozva. – Ez csodaszép. És ez az illat…

- Fűszervajjal töltött csirke parmezános-bundában, paradicsomos salátával. – tette le elém a tányért.

- Wáó! – hüledeztem, már csak a neve hallatán és hatalmasat nyeltem.

- Remélem elég jó lesz hozzá, hogy velem aludj. Tudod az én ágyam sokkal kényelmesebb, mint a tiéd. – suttogta a fülembe, miközben bort töltött a poharamba.

- Gyertyák, bor, isteni illatú vacsi 11órakor…

- A köszöntőd, hogy itt vagy. – ült le velem szembe.

Amint bekaptam az első falatot, azt hittem ott helyben meghalok.

- Ez…ez isteni finom. – néztem fel Harry-re. – Nem is mondtad, hogy egy igazi kis chef vagy.

- Rejtett képesség. – nevetett fel. – Desszertet? – lépett a hűtőhöz és kivett egy doboz vaníliás fagyit. Egymást etettük, aminek az lett a vége, hogy tiszta fagyisak lettünk. Nem is mi lettünk volna, ha ki tudjuk hagyni, hogy ne kenjük össze egymást.

- Köszönöm, ez isteni volt. – nyomtam egy puszit az arcára hálaképpen.

- Örülök, hogy ízlett. Szóval…?

- Veled alszom, de egyébként is veled aludtam volna. De jó látni, hogy kiteszel magadért.

Próbáltam viszonozni a kedvességet és nekiálltam összeszedni a tányérokat. Harry furcsán nézett rám.

- Amíg te megfürdesz, addig én elmosogatok. Te főztél, én takarítok.

- Nem kell, ráér majd holnap. Különben is azért van a mosogatógép. – húzta fel a szemöldökét. – Gyere inkább fogat mosni. – lökdösött maga előtt. – Bejössz, vagy kint maradsz? – kérdezte a fürdő ajtóból.

- Nem fürödni indultál előbb?

- Engem nem zavar, ha közben bent vagy. Én nem vagyok olyan szégyenlős, mint te. – na, hát ezzel most meglepett. Még ez sem zavarná? – Gyere, nem foglak megenni. Biztos láttál már ilyet, ha meg nem akkor itt az ideje. – egyre jobban kikerekedtek a szemeim.

- Ho..hozom a fogkefémet. – mutattam kifelé és nagyot nyeltem.

- Várlak. – vigyorgott.

Még mindig a mondata hatása alatt voltam, azt sem tudtam hirtelen, hogy miért indultam, mikor leguggoltam a bőröndöm mellé. Végül eszembe jutott és próbáltam húzni az időt, hátha megunja a várakozást és megfürdik addigra, mire visszaérek. Hát nem éppen jött be az elképzelésem, ugyanis mikor beléptem az ajtón még mindig ugyan ott ácsorgott, ahol az előbb.

- Már rég végeztél volna. – jelentettem ki, de nem igazán foglalkozott vele.

- Türelmes vagyok. Gyere. – intett maga előtt.

- Harry, én inkább megvárlak, vagy megmosom máshol a fogamat.

- Csak nem félsz? – lépett közelebb, mire én hátrább léptem.

- Mitől? Tőled? – kérdeztem folyamatos hátrálásom közben, ami láthatóan tetszett neki.

- Attól, hogy nem fogsz tudni ellenállni nekem. – bökte ki, mire megforgattam a szememet és a fejemet rázva besétáltam mellette az ajtón.

- Remélem, örülsz! – dobta le a fogkefémet a mosdóra és nyúltam a polcon lévő fogkrémet tubusért.

- Rettenetesen. Viszont örülnék neki, ha megvárnál. – kezdett el vetkőzni.

- Tessék?

- Örülnék, ha megvárnál a fogmosással. Szeretnék veled fogat mosni. – dobta le a nadrágját mellém a szennyes kosárra.

- Akkor most minek vagyok bent? – húztam vissza a kezemet a fogkrémet tubustól. - Kint is várhattam volna rád.

- Így egyikünk sem fog unatkozni addig, amíg fürdök.

- Remek. És mi lenne, ha mégis csak kint várnálak me…- fordultam felé, de nem éppen a megfelelő pillanatban. Pont a boxerét vette le, mire gyorsan lehunytam a szememet és elfordultam.

- Na, láttál valamit?

- Nem. – vágtam rá. – De tudom, hogy ez téged egy cseppet sem zavarna.

- Nem bizony. Odaadnád a fogkefémet? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Minek? Fürdés közben akarsz fogat mosni?

- Igen. Megspórolok egy csomó időt, amit később veled tölthetek.

Nem volt nehéz rájönni, hogy melyik az ő fogkeféje a polcon lévő két fogkefe közül, hisz a narancssárgán volt egy sárgarépa figura, így kizárásos alapon maradt a kék.

Nyomtam rá neki fogkrémet, és óvatosan oda oldalaztam a kádhoz és a kezébe nyomtam.

- Nyugodtan idenézhetsz, ki sem látszom a habból.

- Kérhetek valamit? – fordultam felé és megnyugodva láttam, hogy tényleg teljesen ellepi a hab.

- Amit csak szeretnél. – mondta, miközben elkezdte mosni a fogát.

- Tudom, hogy te szeretsz meztelenül aludni és járkálni a házban, de ha lehetne…megtennéd nekem, hogy amíg itt vagyok...

- Eddig is úriember voltam, és azt hiszem ez itt is megoldható.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá és én is elkezdtem megmosni a fogamat.

Hálálkodásomat a hülyébbnél-hülyébb megállításai törték meg, mikor hirtelen mögöttem termett. Észre sem vettem, hogy kimászott a kádból annyira elfoglalt az arcom tanulmányozása a tükörben.

- Jesszusom. A frászt hozod rám. – ugrottam fel, mikor megláttam magam mögött. – Mondd, hogy van rajtad törölköző.

- Öhhh, most már van. – csavarta körbe a derekán a törölközőjét és szorosan mögém lépett. – Jól áll a kezedben az a fogkefe, a szádról nem is beszélve. – folytatta a megállításait.

- Nekem is jól áll abban az állandóan jártatott szádban. – vágtam vissza, mire maga felé fordított és össze-vissza csókolgatott. Most már nem csak fagyis volt az arcom, hanem fogkrémet is.
- Most már elmondhatjuk, hogy együtt fürödtünk, igaz kicsit másként. - nevetett fel, mikor az arcomat törölgettem.

Mire végeztünk már hulla voltam. Még gyorsan lemostam a sminkemet és bebújtam Harry mellé, aki csakis az én kedvemért vett fel egy alsógatyát, annak ellenére, hogy mégis csak ő van otthon, a saját szokásaival. Nem érdekelt, hogy lát smink nélkül, már úgyis látott korábban. Azt hittem végre pihenhetek, de hát ez sem jött be. Harry lassan elkezdte lehúzni a takarómat, (amit átcibáltam a szobámból), azzal az ürüggyel, hogy használjunk egy takarót, az övét, mert az kétszemélyes, ellenben az enyémmel.

- Harry! – rángattam a takaró másik felét.

Végül egy határozott mozdulattal teljesen lerántotta rólam, hiába harcoltam ellene. Odagördült mellém, majd fölém mászott.

- Gyönyörű vagy. – csókolt meg gyengéden, majd mikor csókba forrtunk össze egyre hevesebb lett.

Keze lassan elindult az oldalamon lefelé és a póló aljáig meg sem állt. Óvatosan megemelte a felsőmet és a hasamat kezdte simogatni. Összerezzentem, ahogy nagy tenyere a bőrömhöz ért. Elég gyors tempóban haladt felfelé, egészen a mellemig. Gyengéden a mellemre tapasztotta a kezét és masszírozni kezdte, mire egyszerre nyögtünk fel. Ujjai újra lefelé kalandoztak és a bugyim gumijáig csúsztak. Keze becsúszott a bugyim alá, ami villámcsapásszerű érzést váltott ki belőlem. Combomnak feszülő férfiasságából éreztem, hogy felizgatta testem bebarangolása, és irtózatosan jó érzés volt tudni, hogy ennyire vágyik rám, de ez most túl sok volt nekem.

- Harry, ne! – törtem meg a csókunkat és egyben az akcióját is.

Lassan visszahúzódott és kezét a hasamon pihentette.

- Ne haragudj. Tudom, hogy nehéz rajtam kiigazodni, de ez kicsit gyors nekem és fáradt is vagyok hozzá. Tudom, hogy tegnap én erőltettem annyira a dolgot, de…

- Semmi baj. – szakított félbe. – Megértelek. Nem kell sietnünk. Lassítok egy kicsit, oké? Azért akarok veled lenni, hogy jobban megismerhesselek. Nem lesz egyszerű ezt én is tudom, és féltelek is, de szükségem van rád, Emily. – simította végig az arcomat. - Mióta ismerlek, csak te jársz a fejemben, és nem érdekel, hogy ki mit mond. Nem érdelek a média, és a rajongók sem. Csak te érdekelsz. Vigyázni fogok rád, nem engedem, hogy bántsanak. – hajolt oda hozzám és megcsókolt.

Mosolyogva néztem rá, mikor legördült mellém.

- Köszönöm. – bújtam oda hozzá és a mellkasára hajtottam a fejemet.

- Mit köszönsz, kicsim? – pillantott le rám.

A kicsim szóval egyenesen a szívemig hatolt. Gondolom ez neki is feltűnt, hisz elvigyorodott az arckifejezésemet látva.

- Hogy ennyire törődsz velem, és hogy ilyen úriember vagy. – adtam a választ, majd lefelé kezdtem csúsztatni a kezemet a hasán és megemeltem a boxere gumiját, amiből rögtön értette az úriember célzásomat.

Magunkra rántotta a takarót és gondosan betakart mindkettőnket, immáron a saját takarójával.

- Jó éjt, Harry!

- Jó éjszakát, kicsim! – karolt át és szorosan magához húzott.

Néhány percig még töprengtem a kicsim szón, aztán a szuszogása, az illata és az ölelése álomba ringatott.