14.fejezet: Nem vagy elég bátor hozzá

Sziasztok!! :)))) Először is elnézést, hogy megint késtem a résszel, tudom nem kifogás és nem is akarok kifogást keresni csak itt az érettségi, azt hiszem vannak páran akik ugyanezzel a problémával szenvednek, de most itt van a rész :))) igaz nem lett valami izgalmas de most ennyi tellett tőlem :P Másodszor nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat. Örülök az újabb feliratkozóknak, jó látni, hogy tetszik, amit csinálok. Imádlak titeket. <3

Ígérem, hogy ha túl leszek az érettségin gyakrabban fogok részt hozni :D

Kittaa

Reggel arra ébredtem, hogy Harry szuszogása csiklandozza a nyakamat. Próbáltam kibújni a keze alól, - amit a csípőmön pihentetett-, anélkül, hogy felébresztettem volna. Már majdnem sikerült, mikor éreztem, hogy mocorogni kezd és még szorosabban magához húzott.

- Ne menj még. – lihegte a fülembe álmos, rekedtes hangján.

- Mennem kell, mert még haza kell mennünk átöltözni.

- Csak még egy kicsit, kérlek. – ettől a mondatától egyesen olvadoztam. Tudtam, hogy nem kéne, de megadtam magam. Néhány percet töltöttünk még így, aztán lassan, vonatottan elengedte a csípőmet. Próbáltam felülni, de hirtelen fölém kerekedett.

- Hova-hova? – nézett le rám hunyorító, de csillogó szemekkel és megtámaszkodott mellettem.

- Azt hittem….

- Mit hittél? Hogy máris elengedlek? Ahhoz még korán van. - kezét behajlítva közelített hozzám. – Te még reggel, párnalenyomatos arccal is gyönyörű vagy. – erre rögtön az arcomhoz kaptam, ahol tisztán éreztem a bőrömön lévő gödröcskéket. – Hagyd, nekem tetszik. – lökte el a kezemet és megpuszilt.

Közeledő mellkasára szegeztem tekintetemet, reméltem, hogy nem túlságosan feltűnően.

- Tetszik? – nézett le kockás hasára és vigyorogva nézett fel rám. Ennyit arról, hogy nem vagyok túl feltűnő a bámulásban. – Nyugodtan megfoghatod. Nem harapok. – kezem meg sem moccant, nehogy elbízza magát, de szívem szerint össze-vissza tapogattam volna. Látva a reakciót, megragadta a kezemet és rányomta a kockáira. – Mondtam, hogy nem harapok. Szereted az izmos pasikat? – kérdezte még mindig ugyanazzal a vigyorral az arcán. – Hm?

- Igen. Mert tudom, hogy biztonságban vagyok mellettük.

- Mellettem biztosan. – mondta cseppet sem öntelt tekintettel.

Egoizmusára ügyet se vetve kezdtem tanulmányozni tetoválásait, amit szintén hamar kiszúrt. Elég béna vagyok ebben, nagyon úgy fest.  – Oh, csak nem tetkópárti vagy?

- Nem igazán. Különösebben nem rajongok értük.

- De látom, hogy tetszenek.

- Igen, tetszenek, csak….

- Csak? Csak te egyet sem tudnál elképzelni magadon, igaz?

- De, eltudnék.

- Csak nem lennél elég bátor hozzá. – nevetett fel.

- Miből gondolod?

- Mert látom rajtad. Nem lenne elég bátorságod hozzá.

- Lehet, hogy nem is baj.

- Viszont kíváncsi lennék, hogy lenne-e bátorságod, hogy megcsókolj.

- Biztos lenne, de nem teszem. - fordítottam el a fejemet.

- És hagyni hagynád magad? – simítottam meg az arcomat és visszafordította maga felé. – Hm? Hagynád, hogy megcsókoljalak? – irtózatos ütemben kezdett kalapálni a szívem, ahogy leheletét egyre közelebb éreztem ajkamhoz. Tisztára lebénított azokkal a smaragdzöld szemeivel, moccanni sem tudtam. Erre várok lassan 3 éve, hogy újra érezhessem a csókját, az ölelését, de most még sem voltam biztos benne, hogy akarom, ám testem nem éppen akart együttműködni az agyammal.

- Harry, elzsibbadt a lábam. – dadogtam mentséget keresve.

- Látod, még a tested is ellened szegül. – mosolyodott el és egyre közelebb hajolt. – Még megállíthatsz. Még mindig. Még mindig. Már nem. – suttogta és forró ajkát az enyémhez tapasztotta. Épp, hogy összeért a szánk, a tankként berontó Louis és Zayn tönkretették a pillanatot és szétugrasztottak minket. Vagyis engem ugrasztottak ki az ágyból, Harry-t lelöktem magamról és egyenesen a fürdőbe rohantam, még mielőtt megláthattak volna.

- Jó reggelt Hazza! – kiáltották és a matrac puffanásából ítélve bevetődtek mellé.

- A legjobbkor. Tudtam, hogy be kellett volna zárnom az ajtót a szobapincér után. – mondta lehangoltan.

- Na, mi a baj? Nem aludtál jól? – kérdezte Louis gügyögve.

- De, nagyon is jól aludtam. – hallottam, hogy kászálódik, hogy felkeljen.

- Húú, de meleg itt az ágy! – szólalt meg Zayn és hallatszott a hangján, hogy mosolyog. – Mi történt itt az éjjel?

Csendben lapultam a fürdő ajtó mögött, várva, hogy elmenjenek.

- Fogadni mernék, hogy nem Niall aludt itt. – mondta Louis. – És azt is lemerném fogadni, hogy még nem volt ideje lelépni a csajszinak, szóval valahol itt bujkál a szobában. – basszus. Hát ennyit arról, hogy elmennek. – Gyere elő nyugodtan, nem harapunk. Vagyis nem jobban, mint Harry. – miért jön mindenki ezzel a „nem harapok”-kal, ez valami új szlogen?

Most már biztos voltam benne, hogy addig nem fognak elmenni, amíg nem tudják meg, hogy ki is vagyok.

- Jobb lesz, ha mentek. – szólalt meg Harry határozottan.

- Ugyan már. Tényleg nem harapunk. – már megint ez a mondat. – Addig úgysem megyünk el. – csatlakozott barátjához Zayn.

- Remek! – mondtam halkan. Lassan kibújtam az ajtó mögül, vártam a reakciót.

- Jó reggelt, srácok. – integettem magam előtt zavartan.

- Neeee. Ezt nem hiszem el! – hitetlenkedett Louis. – Még, hogy Niall-ék haladnak gyorsan.

- Mielőtt félreértenétek, nem történt semmi. – szögeztem le a dolgokat, vagyis csak szögeztem volna.

- Oh, persze, hogy nem. Semmi rossz. Tudjuk. Ismerős. – folytatta Zayn. – Viszont az a póló jobban áll neki, mint neked. – veregette meg Harry vállát, aki szintén nagyon zavarban volt. – Fordulj csak meg. – mondta mosolyogva én hülye meg meg is fordultam. – Kiemeli a domborulataidat. - Mikor észbe kaptam Zayn fürkésző tekintete szegeződött rám.

- Menj a francba. – löktem meg a vállát.

- Szóval, hogy is kerültél te ide? Most mát érdekel a dolog. – vágott közbe Louis.

- Niall este betelepedett a helyemre, így nem volt más választásom. – kezdtem a mentegetőzést, bár nem tettem volna, hisz így újabb kérdésekkel kezdtek bombázni.

- És ezért kellett összebújnotok is, igaz?- pattant fel az ágyról Louis. – Legalább kényelmes ez a matrac?

- Na, jó! Tényleg ideje mennetek! Ott a saját szobátok. – lökdöste őket kifelé Harry.

- Jól van na, megyünk már. Isten ments, hogy zavarjunk. Csak aztán nehogy legyen egy kis Harry. – nézett vissza Zayn vigyorogva.

- Ne haragudj. – mentegetőzött Harry édesen.

Éppen, hogy becsukták az ajtót, Oliver rontott be rajta.

- Ugye ezt most nem mondjátok komolyan? Direkt külön szobát vettem ki nektek, és mire kell bemennem, hogy Lily és Niall együtt alszanak?

- Itt senkit nem tanítottak meg kopogni? – tárta szét a karját Harry.

- Te csak maradj csöndben. – rivalt rá.

- Most miért baj, hogy együtt alszanak? Elég nagyok vagyunk már. Tudunk magunkra vigyázni.

- Vigyázni? Nem is ismeritek őket! Én viszont igen és pont, hogy nem ilyen srácokra van szükségetek.

- Neked soha senki nem jó. Az egyik azért nem, mert politikus az apja, a másik meg azért nem, mert rendőrnek tanul és mi lesz, ha lelövik. Ha neked kéne döntened, hogy milyen fiú való nekünk, akkor egyedül halnánk meg. Felnőttünk. Oké? Nem kell mindentől megóvni. Megóvjuk mi magunkat. – keltem ki magamból, de láthatóan hatásos volt. – Csak egy kicsit bízz meg bennünk.

- Oké. De, ha megbántanak, ne hozzám gyertek sírni. 10 perc múlva indulunk. – és ezzel kiviharzott a szobából.

- Húú, de erélyes tud lenni valaki. – lépett felém Harry mosolyogva, de én gyorsan visszaléptem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Nagy nehezen felrángattam magamra a ruhámat, de ez a nap valahogy nagyon nem akart összejönni. Mikor fel akartam húzni a cipzárt a kezemben maradt a kis pöcök.

- Hát komolyan….ezt nem hiszem el..- dühöngtem.

- Mi a baj? – kukucskált be Harry az ajtón, amit ugyebár nem lehetett bezárni. Vagyis be lehetett, csak fennállt az esélye, hogy bent is ragadok. Halkan kuncogni kezdett, mikor meglátta, hogy mi történt.

- Ez nem vicces. Mibe fogok hazajutni? – csaptam a combomra morcosan.

- Vedd vissza a pólómat. A kocsiig megteszi.

Nem tartottam a legjobb ötletnek, de visszabújtam a majmos pólóba. Harry előtt haladva léptem ki a szobából, aki legalább 100-szor végigmért, nem is kicsit észrevehetően és indultunk a liftnél várakozókhoz. Lily vigyorogva állt Niall mellett, Oliver viszont egy cseppet sem volt elragadtatva a szobafelosztás miatt, ami látszott is rajta.

- Te most komolyan így jössz? – csodálkozott Oliver a falnak támaszkodva.

- Elszakadt a cipzár a ruhámon. – mutattam felé a ruhát.

- Elszakadt, mi? – nevetett Niall, mire Lily lökött egyet rajta.

- Ugye tudod, hogy ez egy nívós hotel? – kérdezte Oliver összeráncolt homlokkal.

- Majd gyorsan átszaladok a hall-on. – rántottam meg a vállamat.

- Mennyit lesztek bent? Csak, hogy tudjam, hogy órákat kell-e várnom rátok. – fordult Oliver Harry és Niall felé.

- 20 perc kb. – vágta rá Niall.

- Miért hova mentek? – fordultam meg kíváncsian.

- Mint mindig, kíváncsiskodsz. – nevetett Harry és átkarolta a nyakamat.

– Elmegyünk a plázába nézni valami ajándékot Molly-nak. – adott választ Niall, ám Lily arckifejezésétől még én is megijedtem. Nemigen láttam még ilyennek. Szerencsére ők nem látták, jobb is.

- Ki az a Molly? – kérdeztem, hogy megnyugtassam Lily-t, hogy bizonyára csak egy barát.

- Egy régi, és nagyon jó barátom. Sokáig Londonban lakott az apukájánál miután elváltak a szülei, aztán ideköltözött az anyukájához és gondoltam, ha már itt vagyunk meglátogathatnánk, mert holnap lesz a szülinapja és szeretném meglepni valamivel. – érkezett a megnyugtató és kielégítő válasz.

Gyorsan átrohantunk a hall-on, de hát így, 6 órakor még nem tolongtak annyira a vendégek, szóval nem volt gázos a pólós szaladgálásom. Ám a hotel előtt várakozó fotósokkal nem számoltunk. Először észre sem vettük őket, csak mikor megrohamoztak minket. Szerencsére a kocsi már ott parkolt, így nem kellett sokat gyalogolnunk a tömegben.  Oliver azonnal elém ugrott, Harry pedig a hátam mögött próbált valamelyest takarni. Tudtuk, hogy nem én vagyok a célpont, de mégsem örültem volna, ha a másnapi lapokban és TV műsorokban a félig kilibbenő fenekemet kellett volna látnom. Ettől próbáltak megóvni. Villámsebesen bepattantunk a kocsiba és elhajtottunk.

- Utálom, hogy ilyen hamar rájönnek, hogy éppen hol vagyunk. – mondta Niall durcásan.

- Hogy telt az éjszaka? – kérdezte Lily mosolyogva.

- Nektek hála borzalmasan.  Igazán szólhattatok volna. – erre Harry morcosan fordult felém.

- Ennyire rossz volt velem aludni? – kérdezte halkan.

- Nem, csak azt akarom, hogy érezze rosszul magát egy kicsit, amiért kiraktak a szobából anélkül, hogy szóltak volna. – hajoltam oda hozzá és alig hallhatóan súgtam a fülébe, amire elcsillant a szeme.

- Ha tudtam volna, hogy ezt tervezitek mindketten velem aludtatok volna. – szólt hátra Oliver. – Habár ez ránk nézve nem biztos, hogy jó ötlet lett volna. – nézett rá Lily-re, amit mindenki meglepve figyelt. Ám mivel közben hazaértünk nem feszegettük a dolgot.

- Megvárjunk titeket? – szállt ki Oliver a kocsiból velünk együtt.

- Nem kell, köszi. George nem sokára itt lesz értünk. – mondta Lily és gyorsan elköszönt a srácoktól.

- Délután lehet, hogy kinézünk a meccsre. – mondta Oliver mosolyogva.

Lily-t követve én is elköszöntem a fiúktól és rohantunk be összekapni magunkat. A szobámba lépve hirtelen eszembe jutott a tegnapi atom- vagyis Lilytámadás, amely a gardróbomat sújtotta.

- Lilyana Edwards, remélem nem felejtetted el, hogy rendet kell raknod a gardróbomban! – kiáltottam a folyosón szaladgáló barátnőm után. Általában csak akkor használom a teljes nevét, ha mérges vagyok rá, és most az voltam, mert nem találtam egy ruhát sem a nagy kupacban, amit szerettem volna felvenni.

- Nem felejtettem el! Ha hazajöttünk rendet rakok. – tegnap is ugyanezt mondta. Előtúrtam egy fekete pöttyös fehér blúzt, egy kék szoknyával és egy barna övvel. Nagy nehezen találtam egy, az övemhez illő topánkát.

Hangos dudálásra lettem figyelmes, miközben a hajamat tűztem fel.

- Itt van George! – kiáltott fel Lily az emeletre, felkaptam a táskámat, benne a rengeteg könyvvel és füzettel, és leszáguldtam a lépcsőn.

- Szia, George! – köszöntöttük egyszerre, amire összemosolyodtunk.

- Jó reggelt, szépségeim. – megölelgetett, majd gyorsan beterelt a kocsiba, sürgetve az indulást.

- Jaj, de kár, hogy nincsenek itt a fotósok. – hisztizett Lily megjátszva a durcást, mikor a suli elé értünk.

- Pont elég volt belőlük mára. Nyaggassák csak a fiúkat. Elvégre miattuk gyűltek össze ilyen szép számmal ma is.

- Szerintem, most már meglehetősen érdekli őket a ti életeket is, hisz reggel is benne voltatok az egyik ilyen kibeszélős műsorban. – fordult felénk George.

- Ne már. Híresek lettünk! – ugrándozott Lily. – Habár te eddig is ismert voltál, szóval ez csak nekem meglepő.

- Remek. Nagyon örülök neki. – mondtam unottan. Gyorsan bekapcsolta a mobilomat, hogy megnézzem miről is volt szó abban a műsorban, mikor láttam, hogy több mint 300 facebook üzenetem van. Meg sem kellett néznem, pontosan tudtam, hogy mi van bennük. Nem éppen voltak elragadtatva a fiúk rajongói, hogy ennyi időt töltünk velük. Harry üzenete volt az utolsó.

" Hagytad magad."
"Jól festettünk együtt tegnap este. A tökéletes gokart páros." Mellékelt néhány képet is, amin éppen a levegőbe emel a gokart pályán, Lily Niall ölelgeti és hasonlóak.

- Ezt meg hogy? – mutattam meg Lily-nek a képeket, mire elámult.

- Bizonyára követtek minket, ezért találták meg a hotelt is. Ezek bármire képesek.

Elköszöntünk George-tól és felcammogtunk a másodikra, kémia órára. Már meg sem lepett, hogy mindenki megbámult minket, mire felértünk. Most legalább értettük, hogy miért. Sikeresen túléltük az órát, amin éppen kísérletet csináltunk, amit nagyon utáltam. Sokkal jobb volt az elmúlt 3 év modellkedés, furcsa újra megszokni a sulit, még így lassan egy hónap után is úgy érzem magam itt, mint valami kényszertáborban. A sok szabadság után fárasztó a 4 fal között ücsörögni, és koncentrálni. Jött Lily kedvenc órája a biológia, ráadásul kettő egymás után.

- Kate, Bob, Lily, Zoe. Szeretném látni a leckéteket. – szólította fel őket a tanár úr, mire elkerekedett Lily szeme.

- A rohadt moszatok. – állt fel morcosan.

- Menj már. – lökdöstem.

Letették a tanári asztalra a könyveket, Mr. Peterson olvasgatni kezdte a házikat, Lily aggódva fordult felém.

- Lily, Zoe ötös. Leülhettek. Kate, Bob ti maradtok felelni. – Lily meglepett feje miatt mosolyra húzódott a szám.

- Ezt meg hogy? – tátogta csodálkozva, mikor visszaért.

- Szívesen. – súgtam oda neki.

- Imádlak. – hát igen. Én megírom helyette a leckét, amit ő azért nem csinál meg, mert gusztustalannak találja a moszatokat, ő meg egy szó nélkül kirak a szobából és Harry mellé üldöz. Megkíméltem egy másfél órás feleléstől. Halálra untuk magunkat, amíg a Kate és Bob feleltek. Rajz órán épp térbeli kockát kellett szerkesztenünk, amikor hirtelen eszembe jutott a két héttel korábban két időpont a tetováló szalonba. Harry beszólása, hogy nem vagyok elég bátor egy tetkóhoz csak még jobban felcsigázott és még jobban féltem is tőle. Való igaz, hogy soha nem rajongtam értük, de ez most fontos volt számomra. Hála Istennek véget ért a suli és mehettünk is átöltözni a meccsre.

Mikor kiértünk azonnal kiszúrtuk a nézőtéren a srácokat és Dani-t. Elkezdődött a meccs; fél idő; mi vezettünk, de nem ártott a lelkesítés a fiúknak, mi következtünk. Tökéletesen megcsináltuk a gyakorlatot, büszke voltam a csapatomra. A meccset megnyertük, vagyis a focistáink. Az öltözőben eszembe jutottak Oliver szavai: „Habár ez ránk nézve nem biztos, hogy jó ötlet lett volna.”

- Valamiről lemaradtam titeket illetően Oliver-rel?

- Tudod, hogy ő volt a legjobb barátom, amíg otthon lakott, meg persze most is ő az csak most már kevesebbet látom. – mondta zavartan.

- Igen ezt tudom, de ez nem válasz a kérdésemre. – pontosan tudtam, hogy mikor hazudik és mikor terel. – Szóval?  - az arckifejezését látva felmerült bennem a kérdés: - Történt köztetek valami?

- Emily… - hirtelen elnémult, de a szúrós tekintetem hatására inkább folytatta. – Ő volt…az első fiú az életemben, akivel….úgy voltam.

- Mi? Te lefeküdtél a bátyámmal? – kerekedett el a szemem. Gyorsan körbenéztem. Én csak valami szájra puszira vagy max. csókra számítottam. Tátott szájjal néztem rá, de egy hang nem jött ki a torkomon.

- Benne bíztam a legjobban.

- De hát.…ez….- makogtam. – Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de hát akkor is. A legjobb barátnőm és a bátyám? Ez nekem sok, sokk.

- Ha jól emlékszem te is a legjobb barátoddal voltál először. – jött az övöm aluli ütés.

- De én nem egy házban nőttem fel vele, nem láttam minden nap, minden reggel, délben, este. – ledöbbentett ez az egész.

- Nagyon ügyesek voltatok. – gratuláltak a többiek, mikor kiléptünk az öltözőből.

- Ez a ruha tényleg csinibb volt, mint a tegnapi. – ölelt át Zayn.

- Über szexi. – súgta a fülembe Harry, mikor megölelt.

Niall Lily-t ölelgette, majd Oliver felkapta és megpörgette a levegőben.

- Szerintem menjünk. – szakítottam félbe az „ünneplést”. Nem akartam Lily-t Oliver-rel látni.

- Hazaviszünk titeket, este meg átugrunk Molly-hoz. Ha van, kedvetek gyertek velünk.

- Én benne vagyok. – lelkesült Lily.

- Én inkább kihagynám, ha nem baj. Fáradt vagyok. – próbáltam kimenteni magam estére.

- Amúgy ma otthon alszunk, mert a szállodát megszállták a paparazzik.

- Eddig is aludtattatok volna ott.

- Csak nem tudtam, hogy kész van-e már a ház felújítás.

- Oliver, csak a konyhát és a nappalit építették át. A vendégszobákban simán elférnétek.

A kocsi felé sétálva Zayn mellé futottam.

- Ráérsz este vagy te is mész Molly-hoz a többiekkel? – súgtam oda neki, hogy más ne hallja.

- Terveid vannak velem? – vigyorgott huncutul.

- Szeretnék elmenni valahova, de nem szeretnék egyedül menni.

- Oké. Mikor megyünk?

- 6-kor kéne indulni. De így, hogy ott alszotok nálunk így nem lesz gond az utazással.

- Oké.

Hazaérve Louis elámulva szállt ki az autóból.

- Hűű, nagyon szép ház.

- Köszi. Gyertek, megmutatom mit hol találtok. – invitáltam be őket.

- Hol van a konyha? – kérdezte Niall, ami egy cseppet sem lepett meg. Lily kézen fogta és maga után húzta.

- Nagyon szép. – nézett körbe Dani.

- Gyertek, megmutatom a szobátokat. 2 vendégszobánk van, ami azt jeleni, hogy fel kell áldozzam a szobámat, választhattok, hogy ki hol szeretne aludni. – mutogattam körbe a lépcsőn felérve.

- Én a te szobádban. – lépett mellém Harry. – Veled.

- És akkor hogy fogunk elférni? – kérdeztem mosolyogva, mire rögtön jött a válasz is.

- Niall úgyis Lily-vel alszik. Lemerném fogadni.

- Majd meglátjuk. – súgtam oda neki.

Liam azonnal birtokba is vette a franciaágyat, és magára húzta Dani-t is.

- Azt hiszem, ezt inkább becsukom. – nyúltam a kilincsért.

- Mi lesz a vacsi? – rohant fel Niall.

- Hát….azt még nem tudom, mert nem voltunk felkészülve ennyi vendégre, szóval előbb el kell menni vásárolni. – gondolkodtam el.

- Elmegyek veled. – csapódott mellém Harry.

- Én is. – csatlakozott hozzá Zayn és Louis is, egyszerre mondva.

- Még valaki? – kérdeztem.

Végül csak négyen mentünk, mert Niall Lily-vel volt elfoglalva, Liam Dani-val, Oliver pedig próbálta felderíteni a házat, ugyanis még soha nem járt itt, mindig csak mi mentünk hozzá.

Életem leghosszabb bevásárlása volt ez. Legalább 8-szor körbejártuk a boltot, miközben a fiúk ökörködtek a bevásárlókocsival. Viccesek voltak, komolyan, mint az ovisok.