15.fejezet: Barátok

Halii!! Meghoztam az új részt :)) igaz későn, de itt van :DD

Amikor hazaértünk a többiek a nappaliban ültek behúzott függönnyel a sötétben és moziztak. Valami vígjátékot nézhettek, mert a nevetésüket már az udvarról hallottuk.

- Ti nem akartok csatlakozni? – fordult felénk Lily.

- Nekem dolgom van, de a fiúk biztosan szívesen csatlakoznak.

- Miféle dolgod van? – lépett mellém Harry, miután lepakolt a konyhába. Velük cipeltettem be a csomagokat, ha már egyszer kéznél volt 3 erős férfi, akkor nehogy már én cipekedjek. Elég lesz kipakolni.

- Táncpróbám van….fél óra múlva, szóval ha nem haragszol most mennék kipakolni aztán meg készülődni.

- Mi lesz a vacsi? – kiáltott utánam Niall két nevetés között. – Vagy Molly-nál kell vacsiznunk? Itt nem kapunk?

- Vettünk egy csomó mindent, üssetek össze valamit magatoknak. Egy szendvics csak nem okoz gondot. Egyébként szerintem Molly rengeteg kajával vár titeket. – végezve a kipakolással felrohantam az emeletre, mert már így is késésben voltam. Pont a gardróbomba léptem a sporttáskámért, és csodák csodájára rend volt. Eltűnt a ruha halom a földről és szinte már a régi állapotában volt a helyiség. Ekkor meghallottam Harry és Liam hangját a folyosóról.

- Te ez a lány kikészít. – mondta Harry nagyokat sóhajtozva.

- Ez nálad nem meglepő. Te amint meglátsz egy csinos lányt, azonnal megszédülsz tőle. Gondolom őt is csak az ágyadban akarod tudni, ÚGY.

- Ő más. – ó tényleg más lennék? Ez aranyos tőle. – Habár tényleg szeretném az ágyamban tudni ÚGY, de… ezt most amúgy miért mondtad így, hogy megszédülök tőle és csak azt akarom? – még hogy aranyos, csak egy szoknyapecér.

- Mert ismerlek. 3 év alatt elég jól kiismertelek már és tudom, hogy addig tart nálad ez a szédültség, amíg meg nem kapod, aztán továbblépsz. Számodra ő is csak egy lenne a sok közül. De próbálj meg az ő fejével gondolkodni. Tudom, hogy eddig mindig mindenkit megkaptál, akit csak akartál, de ő tényleg más. Ha akarna tőled valamit már rég lefeküdt volna veled, volt rá alkalmatok. De ezek szerint ő csak barátként tekint rád, úgy, mint bármelyikünkre. – ez így nem teljesen igaz Liam, de kedves tőled, hogy kiállasz mellettem.

- Ezt meg miből gondolod? – hallatszott Harry hangján, hogy elbizonytalanodott.

- Mert látom rajta. Én kedvelem ezt a lányt és nem akarom, hogy miattad nem találkozhatnék vele újra anélkül, hogy bántanám őt akárcsak a neved megemlítésével. Tartsd távol tőle magad, hidd el mindenkinek jobb lesz így, még neked is.

Hát ezzel most nagyon meglepett Liam. Egyrészt, mert kedvel, aminek örülök, én is kedvelem őt, másrészt pedig, hogy próbál megóvni. Tisztára olyan, mint Oliver vagy Adam. Ők is mindig mindentől meg akarnak óvni, csak néha már túlságosan is. Jó tudni, hogy valakink tényleg fontos vagyok, nem csak azért jópofizik velem, hogy utána az ágyába rángasson.

Belehajigáltam a spottáskába a ruháimat meg a cipőmet és próbáltam minél hamarabb kijutni a házból, anélkül, hogy összefutnék Mr. Szoknyapecérrel. A lépcsőhöz érve azonban ez elkerülhetetlenné vált. Szinte a semmiből toppant elém, amitől majdnem szívrohamot kaptam.

- Jézusom! – kaptam a szívemhez levegő után kapkodva.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni. – mosolyodott el bocsánatkérő tekintettel.

- Pedig sikerült. – próbáltam lerázni és kikerülni.

- Elkísérhetlek? – kérdezte, miközben elindultam lefelé a lépcsőn.

- Inkább ne. Nem akarom az idődet rabolni. Keress inkább egy lányt, akit az ágyadba tudhatsz Úgy, hogy téged idézzelek, engem meg hagyjál békén. Igaza volt Liam-nek abban, hogy csak barátként tekintek rád, és ez nem is fog változni. Rengeteg lány van itt is, New Yorkban, akik bármit megtennének, hogy a közeledbe kerülhessenek, válasz egyet magadnak. – ezzel otthagytam és a nappaliban tévézők felé vettem az irányt.

- Oliver, én elmentem próbára, anya 6 körül jön, várjátok meg ha nem érnék haza addig, mert nincs kulcsa, én is valamikor 6 körül jövök.

- Oké, és Lara?

- Az egyik barátnőjénél alszik ma, majd csak holnap délután jön haza, szóval majd hívd fel, mert már nagyon hiányol. Na, megyek, mert elkésel. Sziasztok srácok. Lily Niall-nek adj valamit enni, nehogy éhen halljon itt nekem. – fordultam vissza, amit hangos nevetéssel díjaztak a többiek. – Jah, és üdvözlöm Molly-t. – kiabáltam vissza az előszobából.

- Átadom. – hallatszott a válasz.

Az ajtóban ismét Harry-be ütköztem.

- Ezúttal nem ijesztettelek meg. – mosolygott.

- Remek. – mondtam unottan.

- Beszélni akarok veled erről az egészről. – lökte be az ajtót előttem.

- Elkések.

- Nem érdekel. – vágta rá. - Akkor elviszlek és közben beszélünk. – indult a kisbusz kulcsáért.

- Nem is tudok, hogy hova kell menni.

- Majd te navigálsz. Muszáj beszélnünk.  - pont, hogy nem akartam beszélgetni vele.

Kiriasztotta a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót.

- Nem kell udvariaskodnod, ment volt egyedül is. – huppantam be morcosan.

- Szóval….mindent hallottál, amit beszélgettünk Liam-mel.

- Igen.

- És most haragszol rám?

- Szerinted.

- Haragszol.

- Tudod, nem vagyok hozzászokva, hogy tárgyként használjanak, amit egy-két használat után eldobnak.

- Egyáltalán nem tárgyként tekintek rád. Sajnálom, ha így látod. Én tényleg kedvellek, de….

- De? De csak arra kellenék, hogy ne unatkozz este, igaz?

- Nem. Viszont én erre nem vagyok képes.

- Mire? – kérdeztem most már teljesen összezavarodva. Mire nem képes?

- Arra, hogy távol maradjak tőled, ahogy Liam „tanácsolta”.

- Pedig jobb lesz, mindenkinek. – mondtam alig hallhatóan.

- Te más vagy, mint a többi lány, akikkel eddig együtt voltam.

- Ja, én barna vagyok, nem szőke.

- Nem ezért, hanem mert te egész mást váltasz ki belőlem. Amikor csak meglátom ezt a mosolygós pofit azonnal jobb kedvem lesz. – simított végig az arcomon, mikor megálltunk a piros lámpánál. – Mindig is egy gyönyörű tündér voltál a számomra, aki a mosolyával és ezekkel a szemekkel bármelyik pasit képes megbabonázni, ahogy velem is tetted. – Úristen! Mégis csak emlékszik rám? Különben miért mondaná, hogy mindig is? De miért nem mondta? Ezt most nem igazán értem. – Egész eddig csodálattal kísértem a karrieredet, és….- itt már elvesztettem a koncentrációs képességemet, nem tudtam figyelni arra, amit mond. Mégsem emlékszik rám, csak a modellkedés miatt van ez. Valamit hadovált még, de nem értettem. Közben megérkeztünk a táncteremhez. Mikor ki akartam szállni, megállított.

- Barátok? – nyújtotta a kezét. Oh, anyám. Barátok? Legyen.

- Barátok. – ráztam meg a kezét.

- Remek. Hányra jöhetek érted?

- 6-ra. És köszönöm. Szia.

- Szia.

Életem legnagyobb hülyeségét követtem el az elmúlt 2 percben. Barátok? Nekem ő mindig is többet fog jelenteni egy barátnál. Mindegy ez van.

Hullafáradtan léptem ki az ajtón, sajgott mindenem. Alig álltam a lábamon, és még Josh is nyaggatott. Szerencsére Harry már ott várt a parkolóban.

- Emily! – futott utánam. Ez az, még most sem hagy. De örülök.– Nincs kedved meginni valamit? – na, most erre mit mondjak? Bocs, de ott ül a fiú abban a kocsiban, akibe már 3 éve szerelmes vagyok és egyébként sem vagy az esetem?

- Ne haragudj, de hulla vagyok. Majd talán legközelebb. – ez mégsem sem olyan durva, mintha azzal ráznám le, hogy nem tetszik. Habár lehet, hogy nem is olyan hatásos.

- Hellóka. – üdvözölt mosolyogva, elvette a táskámat és kinyitotta az ajtót, ismét. Istenem, miért kell ilyen aranyosnak és udvariasnak lennie?

- Szia. – zuhantam be a kocsiba és azon nyomban mozdulatlanná váltam az kimerültségtől.

- Ki volt az a srác?

- Csak a koreográfusunk.

- És mit akart? – kíváncsiskodott.

- El akart hívni inni valamit.

- És mit mondtál neki? – kapta felém a tekintetét. Csak nem féltékeny?

- Szerinted, ha itt ülök melletted, akkor mit mondtam neki? Alig élek, nem hiányzik egy kanos pasi sem. Habár pont most ültem be….. - hirtelen elnémultam és felé fordultam. Láttam, hogy nem esett jól neki a dolog, magára vette. - Bocs.

- Még így fáradtan is csodaszép vagy. – bókolt, úgy téve, mintha nem éppen most tiportam volna a lelkébe.

Már kint ácsorogtak a többiek az udvarom, mikor hazaértünk. Láttam, hogy már anya is otthon volt, így legalább nem kell rá várni a kocsi miatt.

- Biztos, hogy nem jössz? – kérdezte Dani Zayn-t, aki vigyorogva fogadott és megállás nélkül ölelgetett.

- Nem , inkább mozizok tovább. De nektek jó szórakozást.

- Te sem jössz? – fordult felém Harry.

- Nem hinném, hogy lenne hozzá energiám. – vágtam ki magam.

Beszállingóztak a kocsiba és elhajtottak.

- Akkor mehetünk. – karolta át a nyakamat.

- Igen, csak még gyorsan lezuhanyozom. Nem akarok ilyen izzadtan menni.

- Oh, akkor már értem, hogy honnan jön ez a szag. – szaglászott körbe.

- Héé. De bunkó vagy. – löktem el magamtól.

- Csak vicceltem. – húzott vissza magához.

- Szia kicsim! – ölelt meg anyu, mikor beléptünk az ajtón.

- Szia anyu! – húzódtam el tőle. – Előbb inkább lezuhanyoznék.

- Persze, menjél csak.

- Oliver mondta, hogy ma itt alszanak a srácok? – jutott eszemben a lépcsőn felfelé menet.

- Igen, mondta. Már össze is haverkodtunk. – Mi? Mióta használ anyu ilyen szavakat? – Viszont Lily…

- Tudom, tiszta szerelmes.

- Így két nap után? – lepődött meg Zayn anyu mellett állva.

- Oh nem, ez már 3 év tart nála. Első látásra beleszeretett Niall-ba, amikor látta a Tv-ben az X-Faktor válogatón. – legyintettem.

Össz-vissz 20 percem maradt, hogy elkészüljek és összeszedjem a bátorságomat. Elég hamar kész lettem, ami nálam csodának számít, hisz engem még egy csiga is leelőzne általában.

- Kb. 1 óra és itt vagyunk. – szóltam be anyunak, aki éppen jógázott a nappaliban a Tv előtt.

- Oké. Jó szórakozást. – az meg lesz, már, ha túlélem az elkövetkezendő egy 40-45 percet.

- Köszönöm, hogy eljössz velem. Nagyon hálás vagyok, hogy nem kell egyedül mennem. – modtam Zayn-nek a kocsi felé sétálva.

- Hát igazán nincs mit. De most már elárulod, hogy hova is megyünk és mik a terveid velem? Semmi rossznak nem vagyok az elrontója, de szeretem tudni a dolgokról. – vigyorgott huncutul.

- Egy tetováló szalonba.

- Hova? – nézett rám meglepve. – Minek?

- Szeretnék egy tetkót.

- Te? – hitetlenkedett.

- Igen. Miért te sem tartasz elég bátornak hozzá?

- De igen, csak ezzel most megleptél. És hogyhogy nem Harry-t hívtad? Úgyis úgy összemelegedtetek az éjjel.

- Először is nem történt semmi, de ezt már elmondtam, másodszor pedig pont ő az, aki nem tart elég bátornak hozzá, és nem szeretném megadni neki a lehetőséget, hogy lásson megfutamodni vagy szenvedni.

- Miért futamodnál meg?

- Nem is tudom. Tartok ettől az egésztől. Félek a tűktől. Nem bírom a fájdalmat. És nem is igazán szeretem a tetkókat. Elég ok a megfutamodáshoz?

- Gondolom valami jelképes tetkó lesz, ami sokat jelent neked, ha ezek ellenére is itt vagy. – bólogattam, mire elmosolyodott.

- Kemény csaj vagy. Ez tetszik.

Néhány perces kocsikázás után megérkeztünk. Összeszorult a gyomrom, mikor kiszálltunk a kocsiból. Zayn elbambult, hosszan bámult maga elé.

- Láttál valakit?

- Jade-et. Itt turnéznak a következő hetekben. Épp Amerika meghódításán vannak.

- És nem mész oda hozzá? Lehet, hogy itt van Perrie is.

- Nem, inkább menjünk, nehogy elkéssünk. Gyere. Valami baj van?

- Én ebbe bele fogok halni. – hátráltam.

- Jaj, dehogy fogsz. Én is élek és nézz rám. Már van egy pár tetkóm és még élek. Nyugi. Majd én vigyázok rád. – karolt át.

Bent egy fiatal, tetovált srác fogadott minket. A hangjából ítélve vele beszéltem korábban. Mikor Zayn meglátta a kiválasztott „Forever Young” emblémás tetkót elnevettem magát.

- Ettől féltél annyira? – de mikor meglátta az aggodalmat a szememben elkomolyodott. – Bocs.

- Első lesz? – kérdezte Eliot, mint kiderült ez volt a neve, mire csak egy aprót bólintottam. – És hová is lesz?

- A csípőmre. – válaszoltam és már le is ültetett az ágy szélére. Felhúztam a toppomat és lefeküdtem. A szívem a torkomban dobogott. Mit keresek én itt? Oh, anyám. Komolyan nem vagyok normális. Zayn mellé húzott egy széket és leült. Mikor Eliot nekilátott összeszorítottam a szememet és a fogaimat. Gondolom ezt észrevette Zayn is, mert a kezét hirtelen az enyémen éreztem. Gyengéden összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. Néhány perc alatt kész is lett, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.

- Látod, túlélted. – nyomott egy puszit az arcomra Zayn, miközben lehúztam a toppomat. Jó, annyira tényleg nem volt vészes, de furcsa volt.

- Ezzel a krémmel kéne kenned. – nyújtott oda egy tégelyt Eliot. – Meg persze a fólia, de azt hiszem ebben a barátod is tud segítséget nyújtani. – nézett végig Zayn karján.

- Ő n….

- Persze, hogy tudok, én már profi vagyok benne. – szakított félbe.

- Köszönöm. – adtam át a pénzt és indultunk is kifelé.

- Én vezetek. – vette ki a kezemből Zayn a kocsi kulcsot.

- Tudok vezetni.

- Nem vitatkozok. Én vezetek, ne erősködj. Látszik rajtad, hogy kimerült vagy. És, ha nem haragszol nem szeretnék az első fának nekimenni.

Nem mintha lett volna más választásom, belementem.

- Megkérhetlek, hogy ne mond el senkinek, de főleg ne Harry-nek?

- Persze, ha ezt szeretnéd. – mosolyodott el. – De idővel úgyis meg fogja tudni.

- Idővel. – mondtam halkan.

Mikor hazaértünk még nem voltak otthon a többiek.

- Letusolok, ha keresnél. – indult Zayn az emeletre.

- Oké, én addig összeütök valami kaját. – gyorsan csináltam néhány meleg szendvicset, és mire kész lettem Zayn már az étkezőben ült, egy szál pizsama nadrágban.

- Istennő vagy. Imádlak. – csapott le a szendvicsekre. – Köszönöm. – adott egy újabb puszit, mikor végzett.

- Nagyon szívesen. Viszont, ha nem haragszol elmennék aludni, mert már hulla vagyok.

- Persze, én is megyek mindjárt. Jó éjszakát.

- Jó éjszakát. És köszönöm.

Újra letusoltam és belebújtam a fekete- fehér, Hello Kitty-s pizsimbe. Mikor kiértem a fürdőből Zayn az ágyam szélén ült.

- Ez olyan….- mért végig.

- Azt ne mond, hogy gyerekes, mert megverlek.

- Olyan cuki…cukin szexi. – fejezte be a mondatát. – Harcias vagy. Kezdek félni tőled.

- Jobb is. – nevettem el magam.

- De, ami azt illeti szívesen verekszem veled. Úgyis én győzök.

- Miért vagy te olyan biztos ebben? – vettem fel a védekező pozíciót.

- Csak. – megragadta a csuklómat és magához rántott, majd ledöntött az ágyra. – Gyere, bekenem a csípődet. Ha már egyszer a pasidnak lettem titulálva ez a minimum. Egyébként megjegyezném, hogy nyertem.

- Váratlan támadás volt, ami nem fair.

Feltűrte a felsőmet és lejjebb hajtotta a nadrágom gumiját, viszont így kilátszott a bugyim csipkés széle.

- Hmmm, szexi. – mondta, mire rácsaptam a kezére. - Bocs, de tudtam kihagyni.

Láttam, hogy lejjebb csúszik, de nem tudtam mit tervez. Hirtelen ajkát éreztem a bőrömön. Kirázott a hideg tőle forró csókjaitól. Próbáltam eltolni a fejét, de nem hagyta. Körbepuszilta a tetoválásomat, majd végig az oldalamat, mire nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem.

- Csak nem csiklandós vagy? – kérdezte és tovább haladt. Már a nyakamnál jár, mikor fejbevágott a felismerés. Úristen mit csinálok?

- Zayn! – toltam el magamtól erőteljesen.

- Hmm? – nézett rám boci szemekkel.

- Jézusom! – húzódtam ki alóla és az ágy másik felére gördültem. – Ezt nem szabad. Úristen! – kaptam a fejemhez, hogy hogy hagyhattam magam.

- Nyugi. Már miért ne lenne szabad? – már megint ez. Ezt már végigjátszottam tegnap este Harry-vel. – Olyan feszült vagy. De ezen könnyen segíthetünk. – hajolt újra fölém.

- Neked barátnőd van, nekem meg….

- Csak volt. – ült fel. – És mi van veled?

- Hogy érted, hogy csak volt?

- Szakítottunk Perrie-vel néhány hete.

- Ne máár. Ti olyan aranyosak voltatok együtt. A tökéletes pár. Mi történt? – kérdeztem.

- Nem tudom. Talán túl hosszú volt a turné.

- Mi van? Túl hosszú volt a turné? Ugye most csak viccelsz? Milyen kifogás ez?

- Nehezen viselem az elszakadást, és mostanában nagyon keveset láttuk egymást.

- Szóval nem bírod a távolságot. – néztem rá csodálkozva. – És mit gondolsz, mi lenne, ha velem lennél? – erre összeráncolta a homlokát. – Oh, de hülye vagyok. Hát persze. Neked is csak egy éjszakára kellenék, pont, mint Harry-nek. Én hülye. – ráztam a fejemet.

- Én ezt egy szóval sem mondtam. De honnan veszed, hogy Harry-nek csak arra kellesz?

- Nem mondtad, de látom a szemedben, ugyanúgy, mint az övében. Meg reggel hallottam, ahogy pont erről beszélget Liam-el.

- Miért, ki tudja lehet, hogy működne közöttünk. – kúszott felém.

- Be akarod kenne a csípőmet, vagy sem? – állítottam meg.

- Még szép. – döntött le óvatosan. – Szóval, mi van veled? – kente el a krémet a bőrömön.

- Mi?

- Az előbb azt mondtad, hogy nekem barátnőm van, neked meg….

- Nekem meg…..nem lennem szívem tönkretenni a kapcsolatotokat, amit eddig csodáltam.  Megtennél neked valamit?

- Persze.

- Hívd fel Perrie-t és mond meg neki, hogy mennyire szereted.

- Emily, mi…

- A távolság nem ok arra, hogy szakíts azzal, akit szeretsz. Kérlek, az én kedvemért. Tudom, hogy szereted. Megteszed? – húztam fel a szemöldököm.

- Igen. – mosolyodott el.

- Helyes. Jó válasz. – kócoltam össze a haját.

- Héé, a hajam. – kapta el a fejét.

- Már úgyis este van. Már nem számít.