Haliii! Itt az új rész! És a június!!!! végre, gondolom ti is vártátok már. Már nem sok van hátra a suliból :D :D
Jó olvasást, remélem tetszeni fog :D írnék kicsit többet is csak már hulla vagyok :O Köszönöm a kommenteket, jó látni, hogy tetszik nektek a sztori :D
(U.i: Matt neve Paul-ra módosul, mert tegnap IS kaptam egy e-mailt, hogy nem igazán érthető, hogy ki is az a Matt, mikor Paul a fiúk menedzsere. Ezzel én is tisztában vagyok, csak mivel ez egy kitalált, saját történet, így gondoltam, hogy lehet kicsit változtatni, belevinni egy kicsit a fantáziámból a neveket illetően is. De mivel ez már a 2. ilyen visszajelzés volt, így módosítottam, hogy mindenki számára érhető legyen, hogy ki ki. Remélem nem nagyon zavarlak össze titeket ezzel a cserével a továbbiakban!)
(U.i: Matt neve Paul-ra módosul, mert tegnap IS kaptam egy e-mailt, hogy nem igazán érthető, hogy ki is az a Matt, mikor Paul a fiúk menedzsere. Ezzel én is tisztában vagyok, csak mivel ez egy kitalált, saját történet, így gondoltam, hogy lehet kicsit változtatni, belevinni egy kicsit a fantáziámból a neveket illetően is. De mivel ez már a 2. ilyen visszajelzés volt, így módosítottam, hogy mindenki számára érhető legyen, hogy ki ki. Remélem nem nagyon zavarlak össze titeket ezzel a cserével a továbbiakban!)
Kittaa
Emily:
Fellélegezve
szálltam le a gépről, hogy végre itthon vagyok. A sok csomag már húzta a
vállamat, de mikor megláttam anyuékat mindenről megfeledkeztem. Mikor Lara
észrevett kapálózni kezdett anyu kezében, majd futásnak eredt.
- Emily! –
kiáltotta és a nyakamba ugrott, mikor leguggoltam előtte.
- Szia
picúr! – öleltem szorosan magamhoz, mire felszisszent. – Hogy van a kezed? – simítottam meg a bekötözött kezét.
- Gyógyul,
azt mondta a doktor bácsi. De te miért sírtál? – nézett fel rám, miközben
felálltam.
- Nem
sírtam, csak belement a szemembe a hajam és most könnyezik. – nyugtattam meg,
de ez igen csak eltért az igazságtól. A sírásom igazi oka Harry volt. Az elmúlt
napokban próbáltam magamat erősnek mutatni, pedig egyáltalán nem voltam az. A
találkozásunk nagyon is elgyengített, megtört, de nem akartam, hogy ezt lássák.
Ám most hazafelé visszagondoltam a közös emlékekre és előtört belőlem a sírás.
És az, hogy Harry minderre nem emlékszik nagyon fáj. Legszívesebben odaálltam
volna elé, és elmondtam volna, hogy én vagyok az a lány, akinek a macit adta,
és akinek összetörte a szívét, de nem akartam feltépni a régi sebeket, mert
tudtam, hogy azzal csak magamnak okoznék fájdalmat, hisz ő már nem emlékszik
rám, már továbblépett. Szóval fölösleges lett volna.
- Áh, itt
van végre a híres fotográfusunk. – ölelt át Lily, miközben próbáltam
megszabadulni a rajtam logó táskáktól.
- Haha,
nagyon vicces. Különben is anyu nem hagyott más választást. – néztem rá.
- Jó, hogy
itt vagy kicsim. Hallottam Oliver-től, hogy nagyon jók lettek a képek. Látod
mondtam én, hogy menni fog. – erre a mondatra a táskában kezdtem el matatni és
mikor megtaláltam a memóriakártyát átnyújtottam neki. – Köszönöm. Laráék már
nagyon vártak.
- Jöttem
volna korábban is, de hát törölték a gépeket valami állítólagos vihar miatt, de
egy csepp eső sem esett, szóval valaki nagyon benézte a dolgot.
- Legalább
még egy napot tölthettél a bátyáddal. – legyintett anyu.
- Meg a
srácokkal. – tettem hozzá mosolyogva.
- Ezt, hogy
érted? – kapta fel a fejét.
- Ők is Oliver-
nél „laktak”, mert valaki elszúrta a foglalásukat a szállodában és ez volt a
legegyszerűbb megoldás. Amúgy te tudtad, hogy van egy háza Manchesterben?
- Igen
tudtam. Nemrég mesélte, hogy vett egy házat.
- Na és
milyenek voltak a srácok? Helyesek? Mennyi idősek? – kérdezősködött Lily.
- Anyu, te
nem mondtam el nekik? – kérdeztem meglepetten.
- Nem, mert
féltem tőle, hogy nem fogok bírni velük, amíg meg nem érkezel. – mosolyodott
el.
- Szóval
inkább meghagytad nekem a feladatot. Ez kedves tőled. Lily ígérd meg, hogy nem
fogsz sikítani.
- Nem fogok,
csak mondjad már. – sürgetett. Lily-ről tudni kell, hogy ő mindig is pasizós
típus volt, és irtózatosan könnyen esik szerelembe. Ez történt 3 éve is, mikor
meglátott a TV-ben egy szőke hajú srácot az egyik tehetségkutató műsorban.
Teljesen odáig volt érte már az első perctől. Mindig is a szőke fiúk jöttek be
neki, így meg sem lepett, az újabb szőkeséggel.
- Szóval…. –
kezdtem és lassan a fülemhez emeltem a kezemet, mert jól tudtam, hogy mi fog
következni az ígéret ellenére is. – A srácokkal voltam.
- Jó, de
milyen srácokkal? – kérdezett vissza türelmetlenül.
- A
SRÁCOKKAL. – emeltem ki, mire kisebb hatásszünet után tátva maradt a szája.
- Úristen! A
1D srácokkal? – sikítozott. Erre Lara és ugrálni kezdett.
- Ugye
kértél autogramot? Vagy képet? Telefonszámot? E-mail címet? – sorolta a
teljesen elfelejtett dolgokat. Pedig tegnap este még eszemben volt, csak aztán
a buli elvonta a figyelmemet.
- Ööö…-
sütöttem le a szemem feledékenységem miatt.
- Hát ezt
nem hiszem el! Nagyon jól tudod, hogy mennyire odáig vagyunk értük és mégsem
kértél. Elszalasztottál egy ilyen lehetőséget. Ezt nem tudom elhinni!- vágta be
a durcást, majd Lara is csatlakozott hozzá.
- Gyere!
Majd megbékélnek. – indult anyu a két durcás leányzó után a csomagokkal.
Másnap
reggel álmosan vetődtünk be George kocsijába. Állandó sofőrünk van, aki egyben
a testőrünk is. Mindig a nyomunkban kéne, hogy legyen, hisz anyuék pont azért
fizetik, hogy vigyázzon ránk, de mi Lily-vel mindig is tökéletes párost
alkottunk, ha zsarolásról volt szó, szóval elintéztük, hogy csak a sofőr
munkáját végezze. Kivéve, ha valamelyik osztálytársunk van olyan kedves és hazahoz minket a suliból, akkor nem rángatjuk el. Pont, mint a múltkor, pénteken. Igazság szerint semmi szükségünk nem lett volna testőrre,
hisz a modellek és a táncosok nem szoktak bodyguard-ot kapni maguk mellé. Az, hogy az arcomat elég sokat ismerik,
az nem jelenti azt, hogy rögtön valakit be kell állítani mellénk, hogy
védelmezzen. Ez az egész testőr dolog apu ötlete volt, hogy nehogy valaki
megtámadjon minket a suliban vagy hazafelé, ugyanis ő úgy gondolta, hogy Andy,
Carla, az ő, és anyu munkája is rejtegethet ilyesfajta veszélyeket ránk nézve. George
a New Yorkba való költözésünk óta dolgozik nálunk, de már előtte is nagyon jó
barátja volt a családnak. Miután elköszöntünk tőle fáradtan kullogtunk be a
suliba, ahol a portás néni most is, mint minden reggel mosolyogva fogadott. Nem
értem, hogy lehet valaki már kora reggel ilyen jókedvű. Én meg örültem, hogy
nyitva tudtam tartani a szemeimet. Egy erőltetett mosollyal viszonoztuk a
gesztust, és a mágnes kártyánk lehúzása után hozzáláttunk a lépcsők
megmászásának. Jah igen, mágneskártya. Az igazgatónő szerint ezzel ki lehet
szűrni a betévedőket, akiknek semmi joguk nincs bemászkálni az ő „elit” diákjai
közé. Kemény suli, szigorú szabályok, beléptető rendszer, kamerák. Minek ide
testőr?
Első óránk
matek, fönt a 3.-on, szóval legalább 50 lépcső, ami ebben a pillanatban
rengetegnek tűnt.
- Petíciót
fogok írni egy lift építéséért. – szólalt meg mellettem az időközben tényleg
megbékélt barátnőm. Nem bírta tovább 20 percnél, hogy nem kezdjen kérdezősködni
a fiúkról. Mindent, de tényleg mindent tudni akart róluk. Így a tegnapi nap
jóformán az áradozással telt.
Mikor
beléptünk az osztályterembe minden szempár ránk szegeződött. Nem értettük, hogy
miért néz mindenki minket, ezért Lily kedvesen és nőiesen megkérdezte a
bámulókat.
- Mi a f×sz
van? – amint kimondta rögtön a szája elé kapta a kezét és a szúrós tekintetemet
látva inkább leült a helyére. Nem szeretem, ha valaki káromkodik, főleg nem egy
lány.
Zoe a
mobilját szorongatva lépett mellém, majd felemelte az előttem.
- Mi ez? – kérdeztem
a fekete képernyőre nézve.
- Mindjárt
betölt. –mondta és meg is jelent egy csomó betű, egy hosszú szöveg formájában.
Megdörzsöltem a szememet, hogy lássak is valamit. Nem nagyon akartam
foglalkozni vele, de tudtam, hogy valami fontosat akar mutatni.
„Harry
Stylest újabb modell oldalán kapták lencsevégre” – így hangzott a
főcíme. Legördítettem az oldalt és elámultam a cikk olvasása közben. – „A két fiatal (a kép alapján) láthatóan
élvezi egymás társaságát, hisz Manchesterben, sötétedés után kettesben
sétálgattak a főtéren. A New Yorki modell, Emily Smith valószínűleg édesanyja
munkája által ismerkedett meg Harry-vel. Amy Parker-t és lányát pénteken, a
manchesteri reptéren, Niall Horan oldalán láthattuk, és forrásaink alapján a
két hölgy készítette a turnéról hazatérő srácok legújabb fotósorozatát is. Csak
véletlen lenne a reptéri eset? Úgy
látszik Amy munkája tökéletes lehetőséget biztosított az ifjú modellnek, hogy a
fiúk közelébe kerülhessen. Az énekesről köztudott, hogy mindig is rajongott a
kifutók gyöngyszemeiért. Úgy látszik az a tévhit is megdőlni készül, hogy a
szőkéket részesíti előnyben, hisz Emily a barnák táborát erősíti. És, hogy mi
történt a fotózás után? Amy egyedül hagyta el az országot szombat délben, de
hol töltötte lánya az elmúlt 2 napot? Annyi biztos, hogy tegnap reggel a
reptéren ölelkezve látták a két fiatalt. Ilyen komoly lenne a kapcsolatuk vagy
csak az újabb reflektorfény miatt tűnt fel a leányzó a híresség oldalán? Hisz,
ha az utóbbira utazik a kisasszony, akkor megtalálta a legmegfelelőbb alanyt a
tervéhez. A váróban való összeborulásukból egy eltitkolt kapcsolatra is
következtethetnénk, de vajon mit szól ehhez Taylor? Az énekesnő és Harry
viharos kapcsolata tényleg véget ért? A fiú ilyen gyorsan túltette magát a
szakításon vagy csak vigaszra vágyott a manchesteri kiruccanással? Mi lesz most
a két lány barátságával? Egy fiú képes szétszakítani a több éves barátságot? Mindenesetre a rajongók kíváncsian figyelik
kedvenc bandájuk göndör hercegének és az amerikai modell kapcsolatának
alakulását. Reméljük, hogy nem üti meg a bokáját Emily ezzel a barátsággal, a
rajongók reakcióját illetően.” – lerogytam a székemre, mikor a cikk végére
értem.
- Emily. –
nyújtotta vissza Zoe a telefont, most már a betöltött képpel.
- Hát ez
remek. – fogtam a fejemet. Így már mindent értettem. Vagyis nem mindent, mert
fele hazugság volt. A fotó akkor készült, mikor Niall-nak gyógyszerért mentünk
még a buli előtt. Sokkolt, hisz egyetlen fotóst sem láttunk mégis úgy fest,
mintha ott állt volna előttünk. Erről a „téren sétálgatásról” aztán tényleg
senki nem tudott, hisz úgy szöktünk ki a házból is. Lily a cikket olvasva félre
húzta a száját.
- Pont ezt
akartam elkerülni. – dőltem a padomra. – Fele nem igaz az egésznek!
Eltitkolt
kapcsolat?- Barátok vagyunk, igaz, hogy évekkel ezelőtt én többet éreztem
iránta szimpla barátságnál, de ez akkor sem kapcsolat.
Vigasz?- Na hát erre inkább nem mondanék
semmit.
Reflektorfény? – Voltam már benne eleget, nem
árt egy kis szünet.
Több év
barátságát? – Életemben kb. 4-szer találkoztam Taylorral és akkor is csak
valami díjátadón, partin, ahol jópofizni kellett vele, ezt nem nevezném
barátságnak akárhogy is nézem.
Megüti a
bokáját? – mondhatom remekül zárták a cikket ezzel a mondattal. Ha eddig nem
jutott eszükbe, hogy utálkozzanak, akkor most kaptak egy remek ötletet.
Persze már
mindenki megszokta a suliban, vagyis elfogadta, hogy egy kicsit különbözöm
tőlük, ami az életformámat illeti, de mégis meglepettnek tűntek.
- Halljátok
egy csomó újságíró meg fotós van a suli előtt. – rohant be a terembe Levi, Zoe
pasija, és nem mellesleg Beny (a volt barátom) ikertesója. Jó kis osztályunk van. Tele vagyunk turbékoló szerelmes párokkal, és néha elég nehéz azt nézni, ahogy falják egymást a szünetekben.
Hajamat
előre söpörtem a padra, ezáltal akartam elbújni a világ elől.
- Miért van
az, hogy mindig az történik meg, amit pont, hogy nem szeretnénk, hogy
megtörténjen? Csak egyszer, csak egyszer történne valami jó is velem. –
éreztem, hogy Lily a vállamra borult.
- Ne is foglalkozz
velük, majd elmennek. Egész nap nem fognak itt szobrozni. Különben is, ha Morgan
lemegy, fejvesztve menekülnek majd. – ezzel megnevetetett, és miközben emeltem
fel a fejemet hűvös szellő csapta meg az arcomat. Cara, Jessica és Holly
szélsebesen rohantak ki az ajtón.
- Hát
legalább a plázapicsáknak jó napjuk lesz. – szólalt meg mellettem Beny a hátamat simogatva.
- Hát ja, ez
az előnye van a dolognak. – mosolyodtam el.
Rezegni
kezdett a telefonom, jelezve, hogy Facebook üzenetem érkezett. Más sem
hiányzott, mint valami utálkozó üzenet az említett rajongóktól. Ugyanis
hihetetlen módon elég könnyen megtalálják a profilomat ilyes fajta céllal.
Legutóbbi alkalommal Nathan Sykes miatt kaptam egyáltalán nem kedves
üzeneteket, mikor Maya, az egyik modell "barátnőm" (avagy inkább ellenségem) odarángatott Nathan mellé egy
közös képért az egyik partin.
Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a rajongók
azonnal kifejezték nem tetszésüket. Aztán mikor kiderült, hogy mi már rég óta
ismerjük egymást volt néhány nagyon durva üzenet is. Úgyhogy már tudom, hogy
mire képesek a fanatikus rajongók kedvenceik miatt. Bezzeg, ha én szeretném
megtalálni valakinek a hivatalos oldalát persze, hogy nem találom, de nekik
valahogy még ebben is szerencséjük van. Legnagyobb meglepetésemre nem rajongói
üzenet volt.
„Újra reflektorfényben kicsi lány?
Harry-vel? Nem is mondtad, hogy van egy eltitkolt kapcsolatod. Mikor szöktetek ti ki, hogy mi észre sem
vettük? Legközelebb a minimum, hogy velem is kiszöksz! Hátha én is vagyok olyan
népszerű, mint a göndörke és segíthetek reflektorfénybe kerülni. Amúgy ne törődj velük, majd mi elintézzük.
Szép napot drága. Hiányzol nekünk!” Zayn
Zoe Levi
Holly Jessica
Wiiii...imadom ahogy irsz!Hamar kovit,mert elvonasi tuneteim lesznek :D :$$
VálaszTörlésKöszönöm <3 Sietek vele :D
TörlésHát ez nagyon jó lett! Zayn üzije volt a tökéletes zárás. Siess!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :D lassan kész a kövi is :D
TörlésSzia! Tegnap találtam rá a blogodra, de már elolvastam az összes részt, és NAGYON várom a folytatást!!!!! Irtózatosan siess veleeeee!!! Imádom a történetedet, kíváncsian várom a fejleményeket.
VálaszTörlésSzia! Először is nagyon örülök a komidnak másodszor köszönöm :D
TörlésÁhh most kajak csak szerdán lesz új rész??? Addig izgulnom kell, hogy most mi ez az üzenet??? Egyre jobb ez a történet. Egyszerűen imádom, fantasztikus lett a rész. Nagyon siess a következő résszel!
VálaszTörlésNem kell szerdáig várni, amint kész lesz felteszem, csak az a legrosszabb eshetőség :D sietek
Törlés