13.fejezet: Erről is te tehetsz

Sziasztok!! Meghoztam az új részt, igaz kisebb késéssel, de itt van. Remélem senkinek nem okozok vele csalódást. :D Nagyon nagyon köszönöm a kommenteket, jó látni, hogy szeretitek a blogot. És köszönöm a feliratkozónak is, hogy csatlakozott hozzánk. :P 

Nálunk már hivatalosan is megkezdődött a nyári szünidő, VÉGRE!! akinek holnap még suli van, annak kitartást :D 

Üdv: Kittaa :))))))))

Lily és Niall akciója nem hagyott más lehetőséget. Nagyon nem díjaztam azt az egészet, de kénytelen voltam elfogadni, hogy Harry-nél kell töltenem az estét. Semmire sem vágytam jobban csak, hogy végre aludhassak, de nem nála. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem és halkan bekopogtattam. De mivel nem kaptam választ, így benyitottam és beléptem a „nappaliba”.

- Na, végre! Azt mondtad, hogy sietsz és segítesz kitalálni valamit, hogy mit kezdjek Emilyv… - hirtelen elhalkult, mikor észrevette, hogy én vagyok az és nem Niall. – Hát te? – kérdezte mosolyogva.

- Niall kiüldözött a szobámból.

- Nem inkább azért vagy itt, mert hiányoltál? – dőlt neki a boltívnek.

- Nem! Mondtam, hogy ki lettem rakva a szobából. Niall ott alszik Lily-vel. Nem akartam felébreszteni őket, és egyébként sem hinném, hogy túlzottan foglalkoztak volna velem. Szóval nem lenne gond, ha itt tölteném az éjszakát? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Húú, hát ezzel most megleptél, de persze, hogy nem lenne gond. Sőt. – vigyorgott és lassan elindult felém.

- Szeretném, ha nem értenéd félre. – kezdtem hátrálni.

- Én? Ugyan, dehogy értem félre. Csak azért vagy itt, mert Niall kiüldözött a helyedről. Értem én, csak gondoltam segítek levenni ezt a zakót. Ami nem mellesleg az enyém. Itt túl meleg van ehhez. – és kihámozott belőle.

- Köszönöm még egyszer. – mosolyodtam el.

- Nagyon szívesen. – dobta le a székre. – Érezd magad otthon. – tárta szét a karját.

- A mosdó? – kérdeztem kezemben a fogkefével és a fogkrémmel.

Kezével mutatta az utat és szorosan mögöttem haladt.

 - Köszi. – mondtam megkerülve az ágyat és becsuktam az ajtót.

- Rossz döntés volt becsukni azt az ajtót, drága. – kiabálta be.

- Legalább visszatart. – gondoltam magamban és nem foglalkoztam vele, nekiláttam a fogmosásnak. Ám, mikor ki akartam nyitni az ajtót nem tudtam.

- Mondtam, hogy rossz döntés volt. – hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

- Bezártad?

- Nem, csak nagyon szorul, ezért nehéz kinyitni. Én már tapasztaltam. De majd én segítek, mert te nem vagy elég erős hozzá, hogy kinyisd.

Hallottam, hogy felkászálódik az ágyról, így még előtte cselekedtem. Megrántottam az ajtót olyan erősen, amennyire csak tudtam és sikeresen kinyílt.

- Hogy is mondtad? – tettem csípőre a kezemet.

- Harcias egy leányzó vagy, de fogadunk, hogy nem tudsz megcsinálni egy rendes fekvőtámaszt. – hergelt egy szál boxer alsóban előttem állva. Tekintetem azonnal kidolgozott felsőtestére tévedt.

Kiléptem a fürdőből, lerúgtam a magas sarkúmat, úgy helyezkedtem, hogy még véletlenül se láthasson be a ruhám alá, és megcsináltam a kívánt feladatot.

- Oh, hát ez mi volt? Ilyet csinálok neked 1000-et. – hencegett.

- Hadd lássam.

Lehasalt és megcsinált pár szabályos fekvőtámaszt, majd felállt. Alig bírtam levenni róla a szemem.

- Ennyi? Ennyire telik tőled? – húztam az agyát.

- Ebben az állapotban igen. – erre felhúztam a szemöldökömet, mire folytatta. – A reptéri rajongók elől való meneküléstől meghúzódott a vállam és a nyakam. – tekergette a fejét fájdalmas arccal.

- Oh, te szegény. Gyere, majd én segítek rajtad. – húztam magam után az ágyhoz és lenyomtam.

- Eddig tetszik. – vigyorgott kezeit a feje alá téve.

- Fordulj meg. – parancsoltam rá.

- Szerintem így sokkal jobb.

- Szerintem meg így nem tudom megmasszírozni se a nyakad, se a vállad.

Bizonyára ő másra számított, de engedelmeskedett. Fölé térdeltem és ráültem a derekára, amit egy halk nyögéssel díjazott.

- Na, mi van? Csak nem nehéz vagyok?

- Nem, csak valakit kissé meglepett, hogy belepasszírozták a matracba. Amúgy pont elképzeltem, hogy milyen lenne ez a pozíció, ha nem kellett volna megfordulnom. – pimaszkodott.

- Perverz. – nyomtam meg a nyakát.

- Miért nincs ebben semmi rossz. – emelte meg kissé a fejét, amit azon nyomban vissza is nyomtam.

- Ne mozogj. Így nem tudlak megmasszírozni.

- Tényleg elég harcias vagy. Ki sem nézné belőled az ember. Olyan ártatlannak és törékenynek tűnsz. – és mocorogni kezdett alattam.

- Te viszont igen engedelmetlennek tűnsz. – szorítottam le és elkezdtem masszírozni.

- Úristen nem is emlékszem mikor kényeztettek így legutoljára. Régen volt ilyen, az biztos. – nyögött fel.

- Oh, pedig azt hittem, hogy te csak úgy falod a nőket mostanában. Mondjuk, lehet van benne valami, hisz ők egész máshogy kényeztetnek, nem igaz?

Erre hirtelen ledobott a hátáról és fordított a helyzetünkön. Lenyomott és fölém kerekedett. Kezével fejem fölé szorította a kezemet.

- Tudnod kell néhány dolgot rólam. Imádom a nőket, de azért nem falom őket. Nem kell mindent elhinni, amit a média ír. Lásd a mi képünket és a cikket. – mondta és egy apró puszit nyomott az arcomra. – Továbbá…. csak, hogy tudd, elég sok estém kezdődött már hasonló módon és mind ugyanúgy végződött. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom. Elég nagylány vagy már, hogy értsd. – hajolt újra közel hozzám egy újabb gyengéd puszi kíséretében. – Jah, és tudod én szeretem így felhúzni a csajokat, akik innen már nem szoktam megmenekülni. Ugyanis innentől szeretek én irányítani. – búgta a fülembe. – És főleg az ilyen ártatlan, vagyis annak tűnő csajokat szeretem hergelni. – és újabb forró puszit lehelt a már zavaromban lángoló arcomra. - Csak Oliver-től tartok egy kicsit, de végül is nem muszáj tudnia róla. – mondta huncut mosollyal az arcán és közelebb hajolt. – Valaki már lekapott, vagy csak béna voltál? – nevetett fel.

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Elkented a rúzsod, drága. – mondta és végighúzta az ujját az említett területen, hogy letörölje, mire felszisszentem.

- Auhh.

Hirtelen eszembe jutott a délutáni óvodai pofon, ami attól a szőke kislánytól kaptam. Valószínűleg eddig vagy nem láttuk a sötét miatt, vagy csak most lett nyoma annak az átkozott gyűrűnek. Ellöktem a kezét, mert éles fájdalmat ébresztett bennem az érintése.

- Na? – emelkedett meg egy kicsit.

- Az nem rúzs. – tapasztottam rá a kezemet.

- Hát akkor? – kérdezte meghőkölve.

- Nem fontos, csak hagyd békén.

- Valaki bántott? – tapintott rá a lényegre, de mivel nem válaszoltam csak lecsuktam a szemem újra feltette a kérdést. - Emily! Valaki bántott? – aprót biccentettem válasz helyett. – Ki volt az? És miért? – húzta fel magát.

- Csak egy lány, de nem fontos, majd elmúlik.

- Nem fontos? Most ugye hülyéskedsz?

- Ne foglalkozz vele!

- Már késő. De mégis miért ütött meg? Emily! – szólt rám erélyesen.

- Miattad. – böktem ki.

- Miattam? – kérdezte meglepetten.

- Igen. Egy kislány az ovinál, mikor délután a húgomért mentem. – kezdtem. - Felpofozott ráadásul valami hülye gyűrű volt rajta, gondolom látta rólunk azt a képet és azt mondta, hogy szálljak le rólad, mert te az övé vagy. – meséltem a történteket, mire elnevette magát. - Te most kinevetsz? – tettem keresztbe az időközben kiszabadult kezeimet durcásan.

- Ne haragudj, de ez nagyon vicces. – nevetett. – Már, mint nem az, hogy felpofozott,- komolyodott el az arca a tekintetem miatt- hanem az, hogy úgy gondolja, hogy az övé vagyok. Kis naiv. – mosolyodott el újra.  – Maradj itt, ne mozdulj. – mászott le rólam. – Meg nem moccanj, és ne is menekülj. – fordult vissza az ajtónál. Nem mintha lett volna hova mennem. Nem sokáig volt távol és visszatérve egy zacskó jeget szorongatott a kezében.

- Csoda! Szót fogadtál. – vigyorgott és újra fölém telepedett.

- Kettőnk közül nem én vagyok az engedelmetlen.

- Ne mozdulj! – mondta és óvatosan a szám széléhez nyomta a jeges zselét. Nagyot rándultam, mikor a hideg zacskót a bőrömön éreztem. – Nyugi. Ettől csak jobb lesz. – simította meg az arcomat. – A múltkor te ápoltál engem, most én ápollak téged.

- Köszönöm. – mondtam halkan, miközben az olvadozó zselétől egy vízcsepp gördült le az arcomon.

Összeszorítottam a szememet a hideg csepptől, és mikor kinyitottam Harry elvette a jeget a „sebemről” és ledobta az ágyra. Fölém hajolt és egy apró, de annál szenvedélyesebb puszit lehelt a fájdalmas területre. Mikor elhúzódott alsó ajkamba haraptam és úgy néztem fel rá.

- Ne csináld ezt. – nyelt nagyot, mire kiengedtem fogaim szorításából az ajkamat.

Hajába túrt, megint közelíteni kezdett és egy érzéki puszit nyomott a számra. Lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott, amit még így is tisztán éreztem egész arcomon.

- Gyere, keresünk neked egy pólót, amiben aludhatsz. – mondta és lassan lemászott rólam.

A sport táskájában kezdett turkálni, majd kivett belőle egy szürke pólót és egy fekete boxer alsót.

- Az minek? – böktem rá az alsómenüre.

- Csak gondoltam, hogy nem akarsz abban a falat bugyiban maradni. Vagy, ha nem félsz, hogy kilibben a popód, és azt fogom bámulni, akkor hagyjad.

- Már úgyis mindegy, nem? Délután is azt stírölted.

- Jogos. – mosolyodott el.

Kikaptam a kezéből a ruhákat és a fürdő felé indultam.

- Az ajtó. – szólt utánam figyelmeztetőileg.

- Tudom. – nevettem fel és csak behajtottam azt magam mögött.

Sokat gondolkodtam, hogy húzzam-e még Harry agyát azzal, hogy segítsen levenni a ruhámat, ám a korábbi egy éjszakás kalandos feltevésem megfékezett benne. Pont, hogy levettem a ruhámat, mikor éreztem, hogy Harry mögém lép.

- Áldom az embert, aki kitalálta a tangát. – fogta meg a csípőmet. Elkerekedett a szemem, hisz egy szál fehérneműben álltam előtte, most sokkal közelebb, mint délután. Hirtelen a pólóért nyúltam és eltakartam magam. Igaz, hogy háttal állt nekem, de akkor is jobbnak láttam így.

- Harry! Még póló sincs rajtam. – léptem előrébb, de visszahúzott.

- Nem is kell. Fölösleges. – dőlt a vállamra és teljesen hozzám simult.

- Öhm. – köhintettem, mikor megéreztem ott lent.

- Valami baj van? – súgta a fülembe és csókolgatni kezdte a nyakamat és a vállamat.

- Harry, ez nem helyes, és ezt te is tudod. – löktem el magamtól és belebújtam az Everyone loves a monkey felírató pólójába, ami így már eltakarta a popsimat is.

- Erre nem lesz szükségem, köszönöm. – adtam vissza az alsóját. – Valahogy nem az én stílusom.

- Te tudod.  Neked sokkal jobban áll ez a póló, mint nekem. – mért végig, mikor megfordultam. - Miért mondod, hogy nem helyes? – tért vissza a miért nem helyes kérdésre.

- Azért mondom, mert így gondolom.

- Akkor változtassunk a gondolkodás módodon. Emlékszel, hogy mit mondtam neked délután?

- Nem. – ráztam a fejemet. – Áh, arra a durva megjegyzésedre gondolsz? Arra emlékszem.

- Durva? Szerintem nem volt durva. Csak igaz. És még most is fent tartom ezt.

- Majd veszek neked egy kisautót, azzal játszhatsz.

- Haha. Az nem olyan érdekes, már. Szóval, miért nem helyes? Csak mondj egy jó indokot.

- Nem négy nap ismertség után, és nem egy kiskorúval. Mondtam kettőt is. Elégedett vagy? – és indultam kifelé.

Bevetődtem az ágyba és magamra rángattam a takarót. Láttam, hogy Harry ledöbbenve lép ki a fürdőből. Oh anyám, azok a kockák.

- Kiskorú? – kérdezte elámulva, ami kizökkentett a tökéletes felsőtestének bámulásából.

- Igen, miért olyan meglepő ez?

- Én többnek hittelek. És különben is kit érdekel, hogy kiskorú vagy? Bizonyára nem én lennék az első. Vagy igen?

- Szerintem ez nem rád tartozik. Viszont nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba.

- Oh, te aggódsz értem. ez aranyos. Mikor lesz a szülinapod? – sétált oda az ágyhoz és leült a szélére.

- 2 hét múlva. Miért? – aztán leesett. Tátott szájjal, hunyorítva, bosszúsan néztem rá, hogy képes volt kiszedni belőlem, ráadásul ilyen könnyen.  - Elképesztő vagy. – forgattam meg a szememet, fejemet rázva.

- Én mindig megkapom azt, amit akarok. – kúszott oda mellém.

- Azt rögtön gondoltam. – húztam följebb a takarót, mire egy féloldalas mosollyal reagált.

- Ugye nem hiszed, hogy ez a takaró képes megvédeni tőlem? Felőlem a nyakadig is felhúzhatod, akkor is tudni fogom, hogy mi van alatta. Szóval ezzel nem tudsz megállítani. – kezdte el lassan lehúzni. – Csak szeretném megmasszírozni a hátadat.

- Nem kell. – rángattam vissza a menedékül szolgáló anyagot magamra.

- Nem szeretek tartozni, úgyhogy vagy magadtól belemész, vagy csikizéssel foglak rávenni. Azt  hiszem, jobban jársz az első verzióval, csiklandós kisasszony. – súgta a fülembe, újra a lényegre tapintva, hisz nagyon csikis vagyok. Viszont fogalmam sincs, hogy ő honnan jött rá erre. – Ha már egyszer adok-kapok játék játszunk. –célzott itt gondolom a jegeléses dologra.

- Oké. Egy feltétellel. – ültem fel.

- Ne kímélj.

- Ülve masszírozol, nem pedig rám ülsz, mert egyrészt összenyomsz, másrészt nem lenne jó vége.

- Már miért ne lenne jó vége? Olyan negatív vagy. Ülve nem masszíroztok. Ki van csukva. – rázta a fejét. – Szóval első vagy második verzió? Te döntesz, még. – de gondolkodási idő nélkül nekem esett és elkezdte csikizni az oldalamat.

- Neee, Harry… neee. – sikítoztam. – Oké, oké. – tolta el magamból és hanyatt feküdtem.

- Látod, nem is volt olyan nehéz. – szorította meg a vállamat és rám mászott.

Nagyot nyögtem, mikor súlyát magamon éreztem és azt is.

- Nehéz vagyok? – poénkodott korábbi kérdésemmel és mozgolódni kezdett rajtam.

- Áh, csak egy cseppet. Meg a… öhm. – köhintettem.

- Ennyire zavarba tudlak hozni? Ez már a második ilyen megnyilvánulásod ma, pedig te teszed ezt velem. Ha segíteni nem akarsz rajtam, akkor kénytelen leszel elviselni. – búgta a fülembe rekedtes hangján és elkezdte masszírozni a nyakamat, amire felnyögtem.

- Ezt hagytad volna ki. – fészkelődött rajtam. – Van egy ötletem, hogyan tehetném még élvezetesebbé számodra ezt a masszázst. – kissé megemelkedett és lassan felgyűrte a pólómat, majd a szabad területeket forró csókokkal halmozta el, amíg a melltartóm kapcsához nem ért. Egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta azt.

- Héé. – emeltem fel a fejemet.

- Zavart. Sokkal jobb lesz nélküle. – mondta és folytatta a csókolgatást.

- Nem lehetne inkább máskor befejezni ezt? – kérdeztem zavartan, a derekamnak nyomódó férfiassága miatt.

- Mondtam már, hogy te teszed ezt velem. – hajolt a fülemhez mosolyogva, amit tisztán kihallottam a hangjából. – És különben is mit szeretnél csinálni e helyett az este hátralevő részében? Szerintem ez nagyon jó időtöltés.

- Mondjuk, aludni. – vetettem fel egy éjfélkor már elég aktuális ötletet.

- Aludni? Ne már! Akkor legalább beszélgessünk. Imádom a hangodat.

- Én is azt a szexin rekedtes hangodat. – gondoltam magamban. – Miről akarsz beszélgetni? – kérdeztem, miközben lekászálódott rólam.

- Rólad.

- Rólam? – kapcsoltam be a melltartómat, amit végül az ő segítségével sikerült az eredeti állapotában tudnom.

- Azt már tudom, hogy 17 vagy, de nem sokára 18, szóval…. hány fiúd volt eddig? – tért rá rögtön a lényegre állát fogva és a fenekemet méregette.

- Amúgy Manchesterben születtem, van 2 bátyám, 1 húgom, anyum fotós, apum producer Los Angeles-ben, és majdnem 3 éve költöztünk ide, New York-ba. – adtam a választ. Erre csak összeráncolta a homlokát.

- Szóval?

- 3. Nem. 3 és fél. – gondolkodtam el kissé.

- Oh! Hát azt a felet, hogy sikerült? Mi lett a másik felével? Felfaltad?

- Haha, nagyon vicces. Az csak olyan baráti kapcsolat volt.

- És miért nem lett több belőle?

- Mivel engem nem kapott meg, így másnál keresett vigaszt, és így nem lett belőle csak fél, számomra. – céloztam rá.

- Barom. – vágta rá. Hát, ha tudná, hogy róla beszélek. – És a többi?

- Kettővel össz-vissz 3 hetet voltam együtt.

- Egyszerre kettővel? 3 hétig? – tátotta el a száját nevetve.

- A harmadikkal kicsit több, mint 1 évig. – nem foglalkozva az előbbi hülye kérdésével folytattam.

- Oh, az szép. Addig kibírta melletted? – vigyorgott.

- Menj a francba. Te biztos, hogy nem bírnál ki senki mellett sem ennyi időt.

- De biztos kibírnék, csak…

- Csak? Csak még nem most mi?

- Egyelőre nem tudom elképzelni. – mondta. Meg sem lepett vele. – Amúgy te nem vagy kíváncsi, ha már itt járunk?

- Mire? Hogy hány lánnyal voltál? Áh, kösz nem. Inkább kímélj meg tőle, kérlek.

- Komolyan azt gondolod, hogy nekem nem volt még egyetlen hosszú távú kapcsolatom sem, vagy olyan lány, akibe tényleg szerelmes voltam?

- Miért volt? Csak szerelmes voltál, vagy szeretted is?

- Volt. Néhány éve volt egy lány, akit nagyon kedveltem, és szerettem is, csak elszúrtam és elveszítettem még mielőtt igazán elmondhattam volna neki, hogy mit érzek iránta.

- Igen elveszítetted, talán mert inkább azt a szőke ringyót csókolgattad, miután én nemet mondtam. Ezek szerint tényleg nagyon kedvelhettél. – mondogattam magamban, aztán végül ennyit nyögtem ki: - És mit tennél, hogy elüldözted?

- Elhanyagoltam. Tudod, egy osztálykiránduláson ismerkedtünk meg, ahol 2 hetet töltöttünk együtt és miután vége lett nem igazán keresett és amilyen hülye voltam én sem tettem. Viszont nagyon sajnálom a dolgot, így utólag.

Utólag, ez jó. Talán azért nem kerestelek, mert láttalak azzal a ….., vele...áh mindegy, már elmúlt.

- Barom. – ércelődtem.

- Igen tényleg az vagyok. Csak az a baj, hogy már nem tudom visszacsinálni.

- Nem szabad feladni. Utólag sem késő, csak néha. Küzdeni kell azért, akit szeretünk, mert különben nem tudja, hogy mit érzünk iránta. – ezt a bölcs mondatomat egy, a nyakamra nyomott puszival díjazott, amitől kirázott a hideg. – Hát ez?

- Csak, hogy tudd, hogy kedvellek, és, hogy küzdeni fogok érted. Csak ezt a 2 hetet bírjam ki és az enyém leszel. – suttogta.

- Engem nem kapsz meg, ugye tudod? – dőltem le és magamra rángattam a takarómat.

- Mondtam, hogy ez nem véd meg. – mosolyodott el. – És miért vagy te olyan biztos abban? – borult mellém.

- Mert én nem vagyok olyan, aki csak úgy odadobja magát neked, mert te egy világhírűsztár vagy. – mondtam és megfordultam.

- Ezen majd még dolgozunk. – jelentette ki.

- Jó éjt Harry. – erre odabújt mellém. – Harry, ne. – löktem el magamtól.

- De. Ne ellenkezz, fölösleges. Jóval erősebb vagyok nálad. – és magához húzott.  – Jó éjt baby. – suttogta és ezzel el is nyomott az álom.