16.fejezet: Meg is ölhettelek volna

Sziasztok! Bocsánat bocsánat az újabb késésért :/ Komolyan, azt hittem, hogy itt a szünet lesz egy csomó időm, aztán tessék, egy szabad percem sincs. Itt az új rész, ami megint jó hosszúra sikeredett (talán ez lett a leghosszabb -eddig-), de azért remélem tetszeni fog. További szép napot nektek!!!
Kittaa :D

Zayn a telefonját kezdte nyomkodni és visszavonult a „szobájába”. Valószínűleg Perrie-t hívta, vagyis nagyon remélem, mert megígérte, hogy beszél vele, és utálom, ha valaki megszegi a szavát. Semmi erőm nem volt már, egy ilyen hosszú és fárasztó nap után szerintem nem is csoda. Még a fogmosás és a smink lemosása is nehezemre esett. Az éjjeliszekrényhez ballagtam és bevettem a fogamzásgátló tablettát. Egy pohár vízzel leöblítettem és bebújtam az ágyba, próbáltam elaludni. Komolyan mondom olyan fáradt voltam, hogy még aludni sem tudtam. Csak forgolódtam, ásítoztam, de álom nem jött a szememre. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, gondoltam majd beszélgetünk egy jót Lily-vel, ha már egyszer aludni nem tudok, úgyis lenne mit megbeszéltünk, de Lily helyett valaki más állt az ajtóban. Először azt hittem, hogy Zayn, de aztán mikor közelebb lépett láttam, hogy Harry az. Szemeimet dörzsölve figyeltem közeledő alakját.

- Szia. – mondta halkan és elhúzva. – Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

- Nem, nem ébresztettél fel, nem tudok aludni. De te mit keresel itt?

- Látom, nagyon örülsz nekem. – hallottam a hangsúlyból, hogy morci.

- Csak Lily-re számítottam, de örülök neked.

- Gondolom mennyire.

- Többiek? – kérdeztem kíváncsiskodva. – Azt hittem, hogy tovább maradtok.

- A többiek még Molly-nál vannak, de én megszöktem. Inkább veled tölteném az estét, ha megengeded, hogy maradjak. – kapcsolta fel a lámpát, amit én akartam, de megelőzött. Láttam, hogy valamit rejteget a háta mögött.

- Mi van a kezedben? Mit rejtegetsz? – ültem fel kíváncsian. Erre letett az éjjeliszekrényre egy fehér dobozkát, de a másik kezét még mindig hátul tartotta.

- Ha megmutatom, maradhatok? – húzogatta a szemöldökét.

- Az attól függ. – vágtam rá, mire előhúzott egy üveg pezsgőt és két poharat a háta mögül. Lassan leült az ágyra és odahajolt hozzám.

- Szóval? – emelte meg a rejtegetett dolgokat előttem széles mosollyal az arcán.

- Mik a terveid ezekkel? – böktem rájuk, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy mire készül.

- Hát gondoltam, hogy ezekből a pezsgőspoharakból megisszuk a pezsgőt.

- És utána?

- Utána? Azt még nem tudom. Majd eldöntjük. – összeráncolt homlokkal jeleztem értetlenségemet. – Jaj, ne már. Mindenben csak azt látod, hogy rád akarok mászni?

- Valahogy igen. Miért nem ez a terved? Pezsgő?

- Nem, nem ez a tervem. Habár szeretném, de most nem ilyen szándékkal jöttem. Barátok vagyunk, és inkább veled szeretném eltölteni az utolsó estémet itt, hisz a fiúkat mindennap látom, téged viszont nem. Ennyi az egész.

- Utolsót? – kérdeztem csalódottan. Nem akarom, hogy elmenjenek.

- Igen, holnap délelőtt indulunk vissza Londonba, mert Olivernek dolgoznia kell, El is holnap ér vissza, nekem meg segítenem kell anyunak szervezni az esküvőt.

- Oh, értem. Szóval semmi hátsószándék nincs abban, hogy pezsgőt hoztál az utolsó estére?

- Pontosan, nincs benne semmi hátsószándék. Mondjuk, az igazat megvallva kicsit reménykedem benne, hogy old rajtad az alkohol egy ici-picit, mert feszült vagy. Emlékszem a múltkori bulin sokkal felszabadultabb és lazább voltál. – bontogatta a pezsgőt vigyorogva.

- Oh, nem csak én voltam felszabadult és laza, ha jól emlékszem. – húztam fel a térdemet mosolyogva. – És különben sem vagyok feszült, csak fáradt.

- Oh, én nagyon is laza voltam, nem is tagadom. De meg is lett az eredménye. – erre a kezem automatikusan emelkedni kezdett. Fogalmam sincs mi ütött belém. Óvatosan végigsimítottam a még mindig sárgás színben pompázó területen, mire felszisszent.

- Meg van a gyenge pontod. – nevettem fel, de hamar letörölte a mosolyt az arcomról a pezsgős üveg durranásával.

- A tiéd is. – mosolygott az összerezzenésemen és átadta az egyik poharat, majd félig töltötte azt.

- Rád, hogy ilyen csodás lány vagy. – emelte a poharát, de félbeszakítottam.

- Ez édes tőled, de inkább ránk. Hogy megismerkedtünk és, hogy barátok vagyunk.

- Ránk. - koccintottuk össze a poharainkat.

- Tudod ez elég vicces, amúgy. – mondta két korty között és a szeme alatti foltot tapogatta.

- Micsoda?

- Engem miattad vertek meg, téged pedig miattam.

- Tényleg. Ez… mókás. – kaptam a számhoz.

Hamar kiürültek a poharaink, de Harry gondolkodott az utánpótlásról. Rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk, és közben szépen lassan megiszogattuk az egész üveg pezsgőt. Korábbi fáradtságom helyét a gyengeség és a nevetés vette át. Nem voltam részeg, távol álljon tőlem, de mondjuk, hogy jól éreztem magam.

- Annyi biztos, hogy most már nagyon laza vagyok. – adtam oda Harrynek az üres poharamat, amit letett az éjjeliszekrényre a dobozka mellé.

- Ez az! Végre egy pillanat, amikor igazán lazának látlak.

- Élvezd ki, mert nem igazán iszom, szóval ez a ritka pillanatok egyike. – tekintetem hirtelen a dobozkára szegeződött, mire Harry elmosolyodott.

- Abban mi van?

- Furdal a kíváncsiság, igaz? Egy kis meglepi. Oliver akaratlanul is elszólta magát délelőtt a boltban. – nyújtotta felém. – Eper! – kiáltott fel vigyorogva. – Tessék, vegyél. – kivettem a legnagyobbat és a legpirosabbat és jóízűen majszolni kezdtem kedvenc gyümölcsömet, egészen addig, amíg az utolsóhoz nem értünk. Hosszasan figyeltem Harry arcát, aki a megmaradt eperrel szemezett, hogy vajon kié lesz, mire elém tolta a dobozt. Mosolyogva nyúltam érte, de elhúzta előlem. Majd még kétszer megcsinálta ezt velem. Morcosan néztem rá, amit nagyon élvezett.

- Majd én. – mondta és kivette a dobozból. Irtózatos lassúsággal közelített felém az eperrel. Mohón beleharaptam, még mielőtt újra játszani támadt volna kedve, ám a hirtelen mozdulattól kicsordult a gyümölcs leve, amit Harry megfeszülve figyelt. Gyorsan bekapta az eper másik felét, és kezével az enyémet megelőzve letörölte az arcomat és a számat.

- Köszi. – hálálkodtam, de itt nem állt meg. Keze a nyakamra, majd a fülem mögé csúszott és közelebb helyezkedett hozzám.

- Reggel elkezdtünk valamit Szeretném befejezni. – suttogta. Óvatosan magához húzta a fejemet és egy puszit lehelt a számra. Aztán, mikor látta, hogy nem ódzkodom tőle megrántotta a lábamat, ezáltal maga alá gyűrve és ajkát az enyémre tapasztotta. Először csak ő csókolt, aztán én is visszacsókoltam, mire felnyögött.

- Az első, igazi csókunk. – törte meg a csókot, de visszahúztam. 

A francba a barátság témával, ő mindig is több volt és több is lesz, mint egy barát. Pont ugyan olyan jó volt, mint a legeslegelső csókunk, annó, amire ugyebár ő nem emlékszik. Tökéletes. Lassan áttért a nyakamra és szívni kezdte, majd a toppom pántját kezdte birizgálni és a nadrágom gumiját. Nem egészen volt tiszta a fejem, azt sem tudtam mit csinálok. Hagytam magam, ő pedig nagyon élvezte a helyzetet.

- Tetszik ez a nadrág. – emelte meg a gumiját, majd visszaengedte, ami kissé megcsapta a bőrömet. Pont a tetkómnál, kicsit felnyögtem a csapódásra. Lassan 3 éve nem éreztem a csókját és mindennél jobban vágytam rá.

Reggel hangos dübörgésre ébredtem, Harry karjaiban. Gondolom megint egy teherautó száguldott el előttünk. Mikor kinyitottam a szememet láttam, hogy Harry már ébren volt és engem figyelt.

- Jó reggelt! – puszilt szájon, amit rögtön egy pofonnal díjaztam. Váratlanul ért, reflexből ütöttem.

- Auu, tegnap este ez nem volt ellenedre. – fogta az arcát.

- Miért mi történt tegnap este? – kérdeztem szememet dörzsölve. Hasogatott a fejem, görcsölt a hasam, alig láttam és semmi emlékkép nem jutott eszembe a múlt estét illetően. Annyira emlékeztem, hogy hullafáradtan zuhantam be az ágyba, miután bevettem a tablettát.

- Nem mondom, hogy nem emlékszel rá? – vágott meglepett fejet, aztán egy féloldalas mosolyt ejtett felém.

- De. Tényleg nem emlékszem. De elmondanád, hogy mi történt? – sürgettem.

- Mi nem? – kérdezte elgondolkozva.

Hirtelen minden világossá vált. Lefeküdtem vele, annak ellenére, hogy pont azt akartam elkerülni: egy egyéjszakás kalandot, és ami a legjobb az egészben, hogy nem is emlékszem rá. Remek. Más sem hiányzott.

- De ugye…legalább…- kezdtem zavartan a fejemet fogva.

- Oh, igen. Nagyon élvezted. – mondta önelégülten.

- Védekeztünk? – fejeztem be a már megkezdett mondatomat.

- Ha arra gondolsz, hogy lesz-e kis Harry, hogy Zayn szavaival éljek, akkor a válaszom nem, nem lesz.

Kicsit megkönnyebbültem ezt hallva.

- Sőt annyira védekeztünk, hogy…- folytatta sejtelmesen.

- Hogy nem is történt semmi. – esett le, mire elvigyorodott. – Te kis szemét. – ugrottam fel és az első kezembe akadó párnával püfölni kezdtem.

- Látnod kellett volna a fejedet. – röhögött megállás nélkül, az ütéseimet kivédve.

- Innentől kezdve ne is szólj hozzám. Én sem teszem. – vágta hozzá végül a párnát, mire visszarántott az ágyba és fölém kerekedett.

- Ne kérj lehetetlent. Amúgy nagyon csini ez a bugyi. – és lassan végigsimított az oldalamon egészen le a bugyim csipkééig. Jézusom, ezt meg hogyan?

- Hol a nadrágom? – löktem el a kezét.

- Látod, te sem tudod megállni, hogy ne szólj hozzám. Amúgy este, mikor mondtam, hogy tetszik, ledobtad magadról. Csak nem hiányzik?

- Ne szólj hozzám, úgysem válaszolok. – vágtam be a durcást és kezeimet összefűztem magam előtt.

- Akkor majd csikizéssel megoldjuk a dolgot. – legyintett és csiklandozni kezdte az oldalamat. Amikor a csípőmhöz ért a korábbi kapálózásom és kiáltásaim helyét a sikítás vette át és összeszorítottam a szememet. Még mindig érzékeny volt a bőrön a tetkó miatt. Hirtelen megállt és aggódva nézett rám.

- Emily! Mi a baj?

- Semmi, csak hagyjál. – ütögettem a vállát.

- Mi van a csípőddel? – fogta össze a két csuklómat egyik kezével, ezzel védtelenné téve.

- Semmi. – hajtogattam, de nem adta fel és lassan felhúzta a toppomat a másik kezével.

- Azta! Egy tetkó? Rajtad? Nem azt mondtad, hogy nem rajongsz értük?

- De, csak ez fontos nekem.

- Ugye nem azért csináltattad, mert tegnap azt mondtam, hogy nem lennél elég bátor hozzá?

- Nem, már régóta be volt tervezve, csak most került rá sor.

- Értem. Ezzel most megleptél, de nagyon tetszik. Olyan csajos. – simított végig a fólián, mire felszisszentem. – Kaptál rá valami krémet? – nézett fel rám.

- Igen, ott van az asztalon, de…- mutattam az íróasztalomra, és egy pillanat alatt már újra fölöttem térdelt a tégellyel a kezében. Óvatosan levette a fóliát és az ágyra tette.

- De ugye tényleg nem azért csináltattad? – ismételte meg kérdését.

- Nem, de ha már itt járunk, most már elég bátornak tartasz?

- Igen, kemény és bátor vagy, de ugyanakkor törékeny is. – mondta és a csípőmhöz hajolt. – Ne ijedj meg. És, ha lehet kérni ne kezdj el megint ütlegelni. – figyelmeztetett, igaz fogalmam sem volt, hogy mire. Ekkor ajkát éreztem a bőrömhöz nyomódni, mire egy hatalmasat sóhajtottam. Zayn csókjaitól tegnap este kirázott a hideg, de ez egész más volt. Csókjai égették a bőrömet. Aztán ujjait éreztem, ahogy masszírozza a krémet és a fóliát rátéve még egy utolsó puszit nyomott a csípőmre.

- Tetszett? – kúszott fel.

- Úgy látszik mindenkiből ugyanazt váltja ki a tetkóm. – fogalmaztam sejtelmesen, pont, ahogy ő tette. Próbáltam leplezni, hogy zavarban voltam.

- Mindenkiből? Ezt hogy érted?

- Zayn is ugyanezt csinálta este, mikor visszaértünk a szalonból

- Mi? – látszott rajta, hogy dühös. – Miért vele mentél? Miért nem engem hívtál?

- Mert te nem tartottál elég tökösnek hozzá. Legalább bizonyítottam.

- Szóval mégis csak ezért csináltad, lebuktál.

- Nem, csak ezért. – másztam ki alóla.

- És miért hagytad, hogy csókolgasson?? – kérdezte még mindig dühösen.

- Miért neked miért hagytam? – vontam fel a szemöldököm.

- Az más, én…

A mondatot Louis szakította félbe, aki ma reggel is tankként törte ránk az ajtót, mint tegnap a hotelben.

- Hellóka! – ezzel bevetődött közénk. – Na, hogy telt az éjszaka? Látom jól, hisz rólad még a nadrág is lekerült. – nézett rám, mire magamra rángattam a takarómat.

- Emily semmire sem emlékszik. – nevetett Harry. – Jah és csináltatott egy tetkót, hogy bebizonyítsa, hogy elég bátor hozzá.

- Mi? Hadd lássam. – ült fel Louis és kérdőn nézett rám. Felhúztam a toppomat. – Csini. És hogyhogy nem emlékszel semmire? Sokat ittatok? Látom a poharakat, ne is tagadjátok.

- Pezsgőztünk, de az nem volt olyan sok. Viszont neki elég volt, hogy fejfájást okozzon.

- És görcsöl a hasam. – panaszkodtam a pocakomat fogva.

- Lehet, hogy este sokat ettél. – dőlt vissza a párnára Louis.

- Csak két meleg szendvicset ettem Zayn-el..

- Meg sem lep. –szólt közbe Harry.

- Meg hát a tablettát vettem be... – Harry hirtelen felkapta a fejét.

- Milyen tablettát? –ült fel idegesen.

- A tablettát. – hangsúlyoztam az A-t. – Fogamzásgátló, tudod.

- Minek szedsz te tablettát? – fordult felém Louis.

- Miért ti minek hordotok magatoknál óvszert? – vágtam vissza.

- De Emily! Nem is csoda, hogy kiütötted magad. Meg is ölhettelek volna, hogy alkoholt itattam veled gyógyszerre. – fogta a fejét.

- De még élek, szóval nincs gáz. Kivéve, hogy szétszakad a fejem és a hasam.

- Hozok valami gyógyszert. – pattant fel Louis. – Úgyis fölöslegesnek érzem magam itt köztetek.

Harry odagördült mellém és a hasamra tapasztotta a kezét.

- Miért nem szóltál, hogy gyógyszert vettél be?

- Nem tudom, elfelejtettem. – emeltem a kezemet a szemem elé, elszégyelltem magam.

- Hé, ne bújj el. – hámozta le kezeimet és homlokon puszilt.

- Jaj Istenem, annyira aranyosak vagytok. Egyem a szíveteket. Nektek össze kéne jönnötök. – jelent meg Louis egy pohár vízzel és egy doboz fájdalomcsillapítóval a kezében.

Felültem és bevettem a gyógyszert. Keserű ízétől elfintorodtam.

- Amúgy Oliver üzeni, hogy 20 perc és indultok.

- Ő visz suliba?

- Nem, jön értetek George, vagy ki, de ő is megy, mert beszélni akar az igazgatónővel.

Gyorsan magam köré csavartam a takarómat, összekapkodtam néhány ruhát és indultam a fürdőbe felöltözni.

- Na, szép. Harry-é minden öröm. – csattant fel Louis a takarós akcióm miatt.

- Neked barátnőd van - kiabáltam vissza-, aki nem mellesleg az én barátnőm is és nem hinném, hogy örülne, hogy az én hátsómat nézegeted.

- Akkor is! Ez nem igazságos. – lázongott.

10 perc alatt rendbe szedtem magam, és már a gyógyszer is kezdett hatni, szóval boldogan léptem ki az ajtón. Egy kék szoknya, egy fehér blúz egy kék nyaklánccal és a szoknyához színben illő, kék magas sarkú volt az öltözékem, amit a fiúk padlót verdeső állából ítélve sikerült elég csininek összeválogatnom.

- Te így akarsz iskolába menni? – nyelt egy hatalmasat Louis, mire Harry tarkón vágta.

- Miért, nem jó? – néztem végig magamon. Nekem tetszett. Olyan titkárnős lett, már csak a szemüveg hiányzott.

- De, nagyon is. Csak nem suliba. – mondta Harry nagyokat pislogva.

- Pedig én ebbe megyek. – rántottam meg a vállamat és indultam az íróasztalomhoz a könyveimért. Szerencsére ma könnyű óráink lesznek, végre valami jó is lesz ebben a napban. Hallottam, hogy Lily sikítozik, és mikor a fiúkra néztem összenevettünk.

- Jól kezdődik a reggelük. – nevetett Harry.

A nappaliba érve Oliver-t találtam a kanapén, türelmetlenül dobolt a lábával a padlón.

- Jó reggelt! – léptem oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. – Anya?

- Szia. Már elment, de puszil. Mehetünk? Kész vagytok? – állt fel morcosan.

- Én igen, de Lily-t még nem láttam. – fordultam a lépcső felé.

- Legalább beszélhetünk, négyszemközt. – nézett rá Harry-re és Louis-ra, akik eddig kiskutyaként követtek. De vették a célzást és a konyha felé indultak.

- Mi ilyen szuper titkos? – próbáltam poénkodni.

- Lily mondta, hogy tudsz… rólunk. – halkult el a hangja.

- Jaj, ne már! Most komolyan erről akarsz beszélgetni? – fordultam el.

- Igen. Figyelj ez már megtörtént és szeretném, ha senkinek nem mondanád el. Ha akarja, majd ő elmondja Niall-nek, de örülnék, ha nem kavarnál be. – lépett elém.

- Szóval azt akarod, hogy nem mondjam el, azt?

- Pontosan.

- Nem értem. Mi köze Niall-nek ehhez? Csak barátok vagy nem? Lemaradtam volna valamiről?

- Kedvelik egymást. Szóval nem rondíts bele ebbe.

- És mi van azzal, hogy bennük nem bízhatunk, nem is ismerjük őket, nem alhatunk velük? Nekem tiltod, vagyis tiltanád, neki meg még segítesz is? Hogy is van ez? – tettem csípőre a kezemet. – Elvileg én vagyok a húgod.

- Pont ezért féltelek annyira. Őt is féltem természetesen, de őt máshogy Olyan boldognak tűnik. Nem akarom, hogy Niall mindig azt lássa bennem, hogy volt közöm Lily-hez. Csak egyszeri alkalom volt és barátok vagyunk. Oké?

- Persze. Nem akarnék rosszat Lily-nek. Meg hát neked se.

- Oh, nekem van a legszebb és a legokosabb húgom az egész földön. – karolta át a nyakamat most már mosolyogva és megpuszilta a homlokomat.

Harry összeráncolt homlokkal sétált felénk.

- Ő a bátyád? – nézett Oliver-re.

- Igen. Miért eddig nem tűnt fel? – kérdeztem meglepve. Nem tudta, hogy Oliver a bátyám?

- Nem, én azt hittem csak egy barát, vagy valami nagybácsiféle. – dadogta. – Nem is hasonlítotok. Hú, ez most meglepett. Szóval ezért féltetted tőlem annyira Emily-t.

- Igen, és ez még most is érvényben van. Úgyhogy csak óvatosan. – veregette meg a vállát é felszaladt a lépcsőn.  – Lily, gyere már, George már legalább 10 perc kint vár. – kiabált.

- Tényleg nem tudtad, hogy…

- Nem, ahogy senki sem. Nem is említetted. Meg ő sem. Habár a nevetek egybeesését furcsálltam, de hisz annyi Smith van, hogy még így sem tűnt fel. Na, mindegy.

- Indulunk. Búcsúzz el a srácoktól. – kiáltott le Oliver.

- Kapok egy búcsú puszit? – fogta meg Harry a csípőmet. – Vagy egy búcsúcsókot? – kérdezte halkan.

Egy gyengéd puszit leheltem a szájára, mire felnevetett.

- Szóval ezt választottad. Köszönöm. – viszonozta a puszit és a karjába vont. – Hiányozni fogsz. – suttogta.

- Te is. Megint úgy búcsúzkodunk, mintha a világvégére menne a másik, aztán holnap megint megjelentek és kezdődik elölről. – nevettem el magam még mindig a karjaiban.

- Sajnos nem. Most egy ideig nem tudunk jönni, de keresni foglak erre készülj fel. – puszilt a hajamba. – Jut eszembe szeretném elkérni a számodat. Vagy facebook-on kell, hogy zaklassalak? Láttam ám, hogy bejelöltél.

- Annyit kerestelek már titeket, csak…

- Csak? – vetődött mellénk Louis.

- Csak kicsit sok van belőletek. De most Zayn-nek köszönhetően mind megvagytok. – Harry a mobilját nyújtotta, gyorsan bepötyögtem a számomat. – Ha lehet kérni, nem éjjel-nappal hívogass. – erre megcsörrent a telefonom a táskámban.

- Nem ígérhetek semmit. Most már az én számom is meg van neked. – vigyorgott.

- Komolyan mondom, nagyon cukik vagytok.

Közbe előkerültek a többiek is. Szegény Dani nagyon álmos lehetett, hisz Louis-t ölelte meg helyettem. Liam „bosszúból” jól megszorongatott.

- Vigyázzatok magatokra. – néztem körbe.

- Te is. – ölelt magához Zayn, aki nem mellesleg nagyon vidámnak tűnt. Harry idegesen figyelte az ölelkezésünket.

- Beszéltél vele? – suttogtam a fülébe.

- Igen, és megbocsájtotta, hogy olyan hülye voltam. Köszönöm. – puszilt meg, majd sorba a többiek is.

- Számold, hogy hányan vetkőztetnének le a szemükkel. – hajolt oda hozzám Harry a ruhámra célozva. – Amúgy mi lenne, ha elkísérnélek?

- Zűrzavar. – fordultam felé.

- Akkor inkább maradok. – emelte fel védekezően kezeit, majd megölelt.

Istenem, de fog ez hiányozni. Még egy utolsót szippantottam abból a szédítő illatú parfüméből, és próbáltam elraktározni későbbre. Jaj, de utálok búcsúzkodni. Főleg tőle.