21. fejezet: Összefogott ellenünk a világ, avagy boldog szülinapot

Sziasztok! Először is köszönöm a kommenteket :D másodszor pedig bocsánat az újabb késésért :( Napok óta az új blogomon dolgozom, ezért tűntem el annyira. De most itt a rész és holnap vagy lehet, hogy még ma este jön a folytatás is. 

Jó olvasást!

Kittaa :D

Az úton rettenetesen unatkoztam, már meguntam a zenehallgatást is, meg minden egyebet, aztán jött egy olyan ötletem, hogy mi lenne, ha egy versben összefoglalnám az elmúlt két hetet, vagyis a Harry-vel töltött időt. Életemben nem voltam valami nagy költő, de hát, ha meg sem próbálom, akkor honnan tudom, hogy nem fog menni. Előtúrtam a hátizsákomból egy tollat és egy füzetet, majd végigpörgettem magamban az elmúlt napok történéseit. Kb. fél óra múlva azon kaptam magam, hogy már kész is vagyok az irománnyal, ami inkább hasonlított egy dalszövegre, mint versre, de minden benne volt, ami fontos volt és, ami számított. Büszkén hajtogattam össze a füzetből kitépett lapot és a táskám aljára süllyesztettem. Szerencsére senkinek nem kellett hallgatnom a negatív véleményét, hogy ez hülyeség, fölösleges, meg hasonlóak, mivel szinte mindenki aludt. Lassan én is álomba szenderültem. 

(~Visszapillantás vége~)

Ijedten ébredtem fel. Újra és újra lepörgött előttem a pillanat, amikor megismerkedtem Harry-vel. Szemeimet dörzsölve dőltem vissza a párnámra. Komolyan úgy ébredtem, mintha rémálmom lett volna. Utálom az olyan álmokat, amik teljesen valóságosnak tűnnek. Hát ez pont olyan volt, azzal a különbséggel, hogy ezt egyszer már átéltem. Fájt az emléke, de most már legalább újra mellette lehetek. Ez az egy vigasztalt abban, hogy még mindig nem emlékszik rám.

A hétvégi bulira kiküldött meghívókra egyre több negatív visszajelzés érkezett, elég béna kifogásokkal, ami nagyon bosszantott. Ha valaki nem akar jönni, akkor mondja azt, és ne azt, hogy dolgom van, későn szóltatok, máshová megyek, tanulnom kell a vizsgákra…stb. Ráadásul a fiúk is lemondták a bulit, ami nagyon rosszul esett, mind nekem, mind Lily-nek. Csalódottak voltunk és morcosak. Harry üzenete nagyon felidegesített:

„ Szia, szépségem! Nehogy azt higgyétek, hogy megfeledkeztünk rólatok, csak kaptunk egy nagyon fontos felkérést. Amúgy nem is mondtad, hogy Lily-vel majdnem egy napon születettek. Niall miért tudott róla és én miért nem? Mindegy. Előre nagyon boldog szülinapot. A bulit majd bepótoljuk valamikor. Bocsi, remélem nem haragszotok nagyon, de ez most tényleg fontosabb. Csók! :D-H”

Lily könnyes szemmel jött be a szobámba a telefonját szorongatva. Nagyon jól tudtam, hogy miért volt annyira letörve, átéreztem a helyzetét.

- Szóval ennyi? Legalább ne írta volna, hogy fontosabb, mint mi. – zuhant le mellém könnyeit törölgetve. Ráadásul egy sablon szöveggel ráztak le mindkettőnket, úriemberekhez méltó megoldás. – Én azt hittem, hogy tényleg jelentek neki valamit. A szokásos üres szavak.

Nem bírtam tovább magamhoz húztam és próbáltam megvigasztalni. Hirtelen Oliver szavai idéződtek fel bennem: „Oké, de ha megbántanak, ne hozzám gyertek sírni.” Mintha előre látta volna.

- A holnapi napnak kéne életünk legszebb napjának lennie, és e helyett ez lesz a legelcseszettebb. – zokogott.

Megcsörrent a mobilom, Zoe hívott. Volt egy sejtésem, hogy miért.

- Szia.

- Szia, Emily. Figyelj, bocs, hogy most szólok, de a hétvégére el kell utaznom a nagyimhoz, szóval nem tudok menni a holnapi bulitokra, de boldog szülinapot mindkettőtöknek.

- Köszi. – mondtam unottam és kinyomtam.

Reggel kedvetlenül ébredtem, semmihez sem volt kedvem. Lily csak végigcsoszogott a folyosón, aztán le a konyhába. Mikor leértem épp a narancslevét szürcsölgette Lara mellett a rózsaszín kis köntösében.

- Jó reggelt, kicsim. Boldogot. – csillant fel anyu szeme, mikor meglátott.

- Sziasztok, köszi. – ültem le Lily mellé és a vállára borultam.  - Boldog szülinapot. – mondtam halkan.

- Neked is. – hajtotta a fejét az enyémre.

- Tényleg, boldog szülinapot! – ugrándozott körülöttünk Lara.

- Kösz, picúr. – mondtuk egyszerre, ugyanolyan kedvetlenül.

- Elmegyek Lara-val vásárolni, kell valami? – kérdezte anyu lelkesen.

- Talán egy rakéta, hogy kilőhessem magamat az űrbe. – vágta rá Lily.

- Mindegy, ha eszetekbe jut valami értelmes, hívjatok. – kapta fel a kosarat az asztalról és kézen fogva indult Lara-val kifelé. – Jah, délután dolgoznom kell, de este elmegyünk a cukrászdába, eszünk egy sütit a bulitok helyett. – és ezzel kiszáguldtak az ajtón.

- Szóval, eszünk egy sütit. Remek. Régen legalább kaptunk tortát, de most a 18. szülinapunkat elintézi egy sütivel. Utálom a szülinapokat. – csaptam be a hűtőt, miután kivettem a narancslevet. – Komolyan, összefogott ellenünk a világ.

Anya 5 órakor ért haza, Lara nélkül. Állítólag valamelyik barátnőjéhez vitte, de valahogy nem igazán érdekelt. Lily-el felkuporodtunk az ágyamra és ki-ki a maga laptopján nézegettük az üzeneteket, jókívánságokat, köszöntéseket. Zayn üzenetén megakadt a szemem.

„ Boldog szülinapot, drága! Sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, de az ajándékod már úton van. Remélem tetszeni fog. Puszillak!”

Lily pont felém fordította a gépét mosolyogva, hogy ugyanazt az üzenetet kaptuk.

- Legalább ajándékot kapunk. – „lelkesedtem”.

- Na, csajok! Vegyetek fel valami igazán csinosat, aztán induljunk. – lépett be anyu az ajtón.

- Csinosat? Minek?

- Mert ünnepelni megyünk? – húzogatta a szemöldökét kérdően.

- Talán nem dobnak ki akkor se, ha farmerben megyek. – jegyeztem meg fejemet csóválva.

- 10 percetek van. – rivalt ránk.

Kiválasztottam egy pántnélküli, felül fűzős ruhát és hozzá egy fekete magas sarkút.

Lily, mint mindig most is sokkal hamarabb kész lett. Ő is egy pántnélküli, felül ezüstös ruhát túrt elő a szekrényemből, és hozzá egy fekete cipőt.

Mostanában nagyon szeret az én ruhatáramból öltözködni. Biztos izgisebb, mint a sajátjából. Gyorsan feltettünk egy alapsminket és letopogtunk a földszintre, majd ki a kocsihoz. Én még mindig nem értettem, hogy miért kellett harci díszben mennünk, hisz csak a cukrászdába mentünk. Odaérve kicsit jobb kedvünk lett, látva a sok sütit és édességet. Legszívesebben mindet felfaltam volna. Leültünk és majszolni kezdtük a megrendelt csokitorta szeletet, aztán még egyet. Nem tudtam ellenállni neki. Ez volt az a pillanat, amikor nagyon nem érdekeltek a kalóriák. Nem mintha különösebben foglalkoztam volna vele eddig. Kb. fél órája voltunk a cukrászdában, amikor anya hirtelen felállt és összeszedte az üres tányérokat.

- Beugrunk Lara-ért, aztán irány haza, mert rengeteg dolgom van még.

Elég sietősen távoztunk, de már meg sem lepett. Mire Lara-t el tudtuk szakítani Emmától, a barátnőjétől már besötétedett. Hazaérve a sötét lakásba lépve majdnem hanyatt estem a küszöbben. Mikor a kapcsolóért nyúltam, és felnyúltak a fények azt hittem összesek.

- Boldog szülinapot! – kiáltotta a bent lévő tömeg.

Lily-vel egyszerre kaptunk a szánkhoz. Egy csomó ember állt odabent és egy csodaszép torta volt az asztalon.

- Úristen! – kiáltottam vigyorogva, majd Zoe odarohant hozzánk.

- Isten éltessen titeket csajok. – ölelt át szorosan mindkettőnket. – Szerveztem nektek egy igazi meglepetés bulit. – mutatott körbe.

- De ezt, hogy…mikor…ennyi idő alatt? – néztem rá meglepve.

- Volt segítségem. – mondta és a tömeg felé bökött.

A fiúk arcát pillantottuk meg, ahogy előrefurakodtak. Azonnal mosolyra húzódott a szám. Lily Niall nyakába ugrott, majdnem fellökve őt ezzel a mozdulatával. Harry óvatosan és lassan sétált felém. Odaszaladtam hozzá és szorosan magamhoz öletem.

- Boldog szülinapot! – suttogta a fülembe, miközben a fejemet simogatta.

- Köszönöm. – mondtam és még jobban odabújtam hozzá. Istenem, de hiányzott az érintése.

Gyorsan kívántunk és elfújtunk a gyertyákat.

- Nem haragszol? – lépett mellém Harry.

- Nem, lényeg, hogy itt vagytok.

Liam és Zayn jóformán elrángatták mellőlem Harry-t és halálra szorongattak.  És akkor még hátra volt Louis, aki szintén nem kegyelmezett, de örültem neki, hogy eljöttek.

Már a könnyeimmel küszködtem, mire mindenkit végigölelgettem, annyira meghatódtam. Elenaor-t pillantottam meg Louis oldalán felém mosolyogva. Azonnal elkapott a sírás. Lassan fél éve nem láttam, azelőtt pedig volt, hogy hónapokat töltöttünk együtt egy-egy fotózás vagy bemutató alkalmával.

- Annyira hiányoztál. – borultam a nyakába sírva.

- Te is nagyon, nagyon hiányoztál. De ne sírj, tönkremegy a sminked. Inkább gyere, mutatok valamit. – és a nappali felé kezdett húzni.

Közben Lily is végig ért a tömeg köszöntésén, őt Niall lökdöste maga előtt. Egy óriási kupac ajándéktáska és rengeteg doboz volt a földön. Gyermeki énünket kiélve azonnal rávetettük magunkat és nekiálltunk kibontani őket. Mindenfélét kaptunk, a karkötőktől egészen a hiper-szuper kütyükig szinte mindent. Utoljára egy kis dobozka maradt az asztalon. Oliver felemelte és odanyújtotta.

- Ez amolyan közös ajándék, amit közösen választottunk a fiúkkal, anyáékkal és Carláékkel.

Lily-vel összenéztünk és izgatottan bontottuk ki a kis piros masnit, és a doboz tetejét levéve ledöbbentünk. Egy kocsi kulcs volt a kipárnázott dobozkában.

- Hűű! Ez a miénk? – kérdeztük egyszerre.

- Igen. Gyertek, nézzétek meg. – invitált ki Oliver az udvarra.

Amikor megláttam a kint parkoló Range Rover-t elakadt a lélegzetem, és Lily-t is láthatóan sokkolta a meglepetés.

- Hallottunk, hogy mindig is egy ilyet szerettél volna – lépett mellénk Liam – hát most kaptatok egyet közösen. Tudom, hogy neked még nincs meg a jogsid, de majd addig is furikáz téged Emily. – fordult Lily felé mosolyogva.

Mivel ő állt hozzánk épp a legközelebb, így az ő nyakába ugrottunk örömünkben. Sajnos nem sok időnk volt élvezni az autót, mert elkezdett szakadni az eső, ami visszaüldözött minket a házba. Felvágtuk a hatalmas tortát és falatozni kezdtünk. Mikor végeztünk Oliver megállt előttem, kezében egy DVD tokot szorongatva.

- Apa küldött neked még valamit, illetve Lily szülei is. – nyújtotta át a tokot, amit remegő kézzel vettem el és a nappaliba lévő DVD- lejátszóhoz mentem vele. Tipikus, most is fontosabb volt a munkájuk. Nem is csodálom, hogy Lily inkább velünk lakik, nem pedig a szüleivel. Ők is ugyanolyan munkamániások, mint apa. Soha nincs idejük a gyerekeikre. Nagyot nyeltem, amikor megnyomtam a Lejátszás gombot és leültem Lily mellé a kanapéra. Elindult a videó, apával, Carla-val és Andy-vel a főszerepben. Amint megláttam apát könnybe lábadt a szemem.

„Sziasztok lányok! Először is boldog szülinapoooot!” – húzták el a végét együtt, mind a hárman. Aztán apa vette át a szót.

„Kicsim. Én kicsi Emily-m. Annyira sajnálom, hogy nem lehetek ott melletted, nem foghatom a kezedet a 18. születésnapodon, de tudnod kell, hogy mindig itt vagyok neked. Olyan gyorsan felnőttél, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar elérkezik ez a pillanat. Emlékszem, amikor édesanyád egy kis dobozkával lepett meg az irodámban. Először értetlenül néztem rá és az ajándékra, de mikor kinyitottam rájöttem, hogy nem a dobozka és nem is a benne lévő teszt, hanem te vagy az én ajándékom. Aztán mikor megszülettél és először a kezembe foghattalak, amikor először néztél rám, először fogtad meg a kezemet úgy éreztem te voltál az, aki egészen addig hiányzott az életemből: egy kis tünemény, ragyogás. Két fiú után nagy gondban voltam veled, főleg, mikor édesanyád elugrott vásárolni és át kellett volna öltöztetni téged. Attól féltem, hogy összetörlek, hisz olyan pici és törékeny voltál. Na meg az a ruha. Amy egy kis virágos rugdalózót készített oda, amivel sehogy sem boldogultam. De végül megoldottam, csak kitartás kellett hozzá. Ezt tanítottad nekem egész pici korod óta: a türelmet. Aztán, mikor elindultál, megtetted az első lépéseket még jobban aggódtam érted. Mindentől féltettelek, te annyira más voltál, mint a bátyáid. Az aggódás megmaradt, csak az a kislány nőtt fel az évek során. De te mindig az én kicsi, törékeny lányom maradsz….Istenem, olyan gyorsan felnőttél és csak azt sajnálom, hogy nem töltöttem több időt veled. Már egy kész nő vagy, aki ugyanolyan gyönyörű, mint az édesanyja, és ugyanolyan makacs és hajthatatlan, mint jómagam. Szeretném ezúttal is megköszönni az elmúlt 18 év boldogságot és ragyogást, amit hoztál az életünkbe. Nagyon büszke vagyok rád és nagyon szeretlek. Boldog 18. szülinapot, kicsim.”

„ Boldog szülinapot húgi, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol. Nagyon szeretünk!” – kiabált bele Adam. Kész itt már végem volt. Patakokban folytak a könnyeim. Lily mellettem sírt, pedig az ő köszöntője még hátra volt. Carla könnyes szemmel kezdett bele, de hamar elcsuklott a hangja és Andy folytatta tovább. Életem két legmeghatóbb beszédét hallgattam végig és szó szerint végig is bőgtem azokat. Oliver lehajolt hozzánk és magához húzott mindkettőnket. Körbepillantva mindenki kisírt szemekkel bámult ránk és a Tv-re. Harry lépett mellém és felhúzott, majd a kezembe adott egy pezsgős poharat.

- Erre a két eszméletlenül gyönyörű lányra, akik szépségükkel és kedvességükkel színt visznek az életünkbe. Rájuk, a 18. szülinapjukra. – emelte fel a poharát, majd mindenki kötette példáját.

- Ugye most nem vettél be gyógyszert? – hajolt oda mosolyogva és arcon puszilt.

Lara tátott szájjal figyelte a minket ölelgető fiúkat. Könnyeimet letöröltem, majd megragadtam Harry, Zayn és Liam kezét és odahúztam őket Lara-hoz. Louis-t nem láttam sehol, Niall pedig biztos Lily-vel volt, így maradt a 3 fiú.

- Srácok, hadd mutassak nektek valaki. Ő itt a húgom, Lara. Hatalmas rajongótok… – mondtam, ami kicsit ironikusan hangzott és leguggoltam elé, megfogva a kezét. Szégyellősen bújt hozzám, de szemét egy pillanatra sem vette le róluk.

- Szia Lara. Én Harry vagyok. De azt hiszem fölösleges bemutatkoznom. – guggolt le mellém Harry vigyorogva.

Lara aprót bólintott, mire elnevettük magunkat.

- Szia. – szólalt meg bizonytalanul. – Nagyon szeretlek titeket. – húzódott mögém, ahogy kimondta, de hamar feloldódott. – Ő itt a macim, Brumi. – mutatta be kedvencét, akit mindig mindenhová magával hurcol. Akárcsak én Teddy-t.

Harry megrázta a maci kezét és rám nézett. Fülig ért a szám, amitől elnevette magát. Harry után Liam nyújtotta a kezét, amit Lara kis kezecskéjével igazi hölgyhöz illően rázott meg. Zayn le sem guggolt hozzá, egyből felkapta és megpörgette.

- Egy kész kishölgy. Pont olyan szép, mint a nővére, csak kisebb kiadásban.

- Egy igazi kis virágszál, nagyon hasonlít rád. A szeme, a szája, a mosolya. – lépett mögém Harry és a derekamat átkarolva duruzsolt a fülembe.

- Mi folyik itt? – jelent meg Louis és mosolyogva dugta be a fejét Liam és Zayn között. Majd Niall is hasonlóképpen tett.

- Srácok, ő itt a húgom, Lara. – mutattam be a két lemaradt fiúnak.

Lara, ahogy meglátta Louis-t kapálózni kezdett Zayn kezében és Louis felé nyújtózkodott.

- Oh, a kis Emily. Pont olyan, mint te. – vette át Zayn-től. – Szia, királylány.

Lara odabújt hozzá és kezeit Louis nyaka köré fonta. Szegény Bruminak nem volt maradása, a földre pottyant. Harry rögtön felkapta és a hasamhoz szorítva újra átölelt.

- Van még egy ajándékom. – tette a fejét a vállamra – De azt majd csak később kapod meg, miután kibuliztuk magunkat. És egyébként sem szeretném a többiek előtt. – Hmm, mi lehet az? Ezzel most kíváncsivá tett.

Lara el sem akarta engedni Louis-t, ahogy csak tudta szorította magához.

- Ugyanolyan ragaszkodó, mint te. – nézett rám mosolyogva.

- igen, tudom. – bólogattam. Niall megrázta apró kezét, mire ő elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcára, majd tovább szorította Louis-t. Csak egyetlen módom volt hajlandó elengedni, mikor megjelent Oliver. Elindult a buli, felcsendült a zene Louis és Zayn csodás DJ tudásának köszönhetően. A nappali táncparketté alakult át. Lily pedig fülig érő szájjal jött felém.

- Imádom ezt a pasit. Vagyis a barátomat. – mondta halkan és elnevette magát.

Tátott szájjal néztem rá, majd magamhoz öleltem.

- Húú, ezzel most megleptél. – dadogtam. – Sokáig ám.

- Rajtam nem fog múlni. – mondta és mikor Niall mellénk ért átborult az ő nyakába.

- Gyere, kicsim. Táncoljunk. – fogta meg a kezét és a táncoló tömeg felé vezette.

- Nagyon aranyosak. – hallottam meg Harry hangját a hátam mögül.

- Igen, tényleg azok. Látom nagyon szeretsz a háta mögé osonni. – fordultam felé és a nyaka köré fontam a kezemet.

- Nem is gondolnád, hogy mennyire.

Pont egy lassú szám következett. Micsoda véletlen. Louis és Zayn elintézte, hogy az következzen. Fejemet Harry vállára hajtottam. Elmondhatatlan biztonságot éreztem mellette. Aranyosabbnál aranyosabb dolgokat sugdosott a fülembe tánc közben. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Szép lassan elszállingóztak a vendégek, vagy épp elaludtak valahol.

- Gyere, szeretném átadni az ajándékomat. – fogta meg a kezemet és a lépcső felé kezdett húzni. Bizonytalanok voltak a lépteim, nem tudtam, hogy mire készül. – Nyugi, nem foglak megenni.

A szobámba érve egy, az ágyamon lévő dobozért indult. Rószaszín masnival volt átkötve a halvány rózsaszín csíkos Victoria Secret-es doboz.

- Remélem tetszeni fog. – nyújtotta felém.

- Köszönöm. – háláltam meg egy puszival az ajándékot. Tudtam, hogy mi van benne és nagyon örültem neki. Nem hazudtolta meg magát.

- Felpróbálod? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Még szép. – indultam a fürdő felé, kezemben a dobozzal.

Amint megláttam a bordó csipkés fekete melltartót és a francia bugyit felnevettem. Jól nézett ki. De volt még valami a dobozban, ami meglepett.

- Mindet felvegyem? - kérdeztem az ajtón kikukucskálva.

- Igen. Mindet. Kíváncsi vagyok az összhangra. Hogy nézne ki, ha csak az egyiket vennéd fel? A melltartó és a bugyi összetartozik. – ezek szerint ő sem volt tisztában a doboz teljes tartalmával. Lassan nyitottam ki az ajtót, húzni akartam egy kicsit az agyát. Rövid léptekkel indult felém, de amikor meglátta a meglepetés tartozékot megtorpant. Szerintem lefagyott.

- Na, hogy tetszik? Szerintem jó lesz, vagy nem? – pördültem meg és nekidőltem az ajtófélfának.

Akadozva vette a levegőt, majd ismét elindult felém.

- Nagyon is jó. Tökéletes.

Láttam, hogy figyeltét leginkább a harisnyatartó kötötte le, amiről ezek szerint nem tudott.

- Ez nagyon tetszik. – húzta végig ujját a combomon.

- Ez volt a csomaghoz az ajándék.
 – De a többi is eszméletlen…

Csípőmet megragadva magához húzott. Éreztem, hogy nagyon felizgatta a kis „bemutatóm”.

- Úristen! – tolt el magától. - Menj. Inkább öltözz fel. – tapasztotta kezét a szájára.

- Miért? – kérdeztem meglepve, majd incselkedve léptem felé.

- Mert nem bírom tovább. Legszívesebben felkapnálak és ágyba vinnélek, de tudom, hogy te nem akarod, szóval kérlek, öltözz fel. – fordította el a fejét, de sűrűn visszapillantott rám, amin felbátorodva elé léptem. – Ne ingerelj Emily, kérlek.

- Honnan tudod, hogy nem akarom? – léptem még közelebb és lábujjhelyre állva a szemébe néztem. – Honnan tudod? – szemei égtek a vágytól, de félelmet is láttam bennük, amit nem igazán értettem.
A nagy szoknyapecér beijedt volna?