Sziasztok! Itt a következő fejezet!!!
Jó olvasást!
Kittaa
Fene nagy
bátorságom fogalmam sincs, hogy honnan jött, igaz, hogy ittam néhány pohár
pezsgőt, de már nem emlékszem pontosan, hogy hányat, viszont szerintem nem volt
az olyan sok. Harry nagyot nyelt és lehunyta a szemét.
- Mitől
félsz? – kérdeztem, mire kinyitotta a szemét. – Látom a szemedben.
- Mitől?
Attól, hogy fájdalmat okozok neked. Oliver-nek igaza volt, nem én vagyok a
megfelelő fiú a számodra. Nem szeretném, hogy holnap úgy ébredj, hogy megbántad
ezt az egészet. Nagyon kedvellek és gyönyörű vagy, méghozzá milyen gyönyörű, de
nem akarlak kihasználni.
- Harry. –
érintettem meg az arcát, mire ismét becsukta a szemét.
- Ne, Emily!
– lökte el a kezemet. – Ne haragudj, ez nem volt jó ötlet. – indult kifelé, de
megállítottam.
- Akkor
legalább csak csókolj meg. – mondtam halkan, mire visszalépett és homlokát az
enyémnek döntötte.
- Ne
haragudj, nem megy. - suttogta és kirohant a szobából.
Ott álltam
ledöbbenve a szoba közepén egy szál fehérneműben. Egész eddig azon törte magát,
hogy lefektessen, most mikor én is szeretném, elrohan. Egyszerűen nem értettem.
Fáradt voltam, így átöltöztem a pizsimbe és ágyba bújtam.
Reggel
iszonyatos fejfájással ébredtem. Ezért utálom az alkoholt. Két-három pohár után
2 napig nem térek észhez. Magamhoz öleltem Teddy-t és az ágy végén lévő dobozt
kezdtem bámulni. Még mindig nem értettem Harry reakcióját, de most már nem is
nagyon érdekelt. Lerúgtam a dobozt a földre és visszasüllyedtem a párnámba. Így
a macimat ölelgetve hirtelen felidéződött bennem az a pillanat, mikor kíváncsian
bontogattam a futár által hozott és Daniel által átadott dobozt a táncteremben,
ami a nevemre szólt. Feladó nem volt rajta, ami még rejtélyesebbé tette az
egész helyzetet. Meglepve vettem ki belőle a macit, majd a mellette lévő kis
kártyáért nyúltam, amin a következő állt:
„ Így nem leszel egyedül, mostantól ő vigyáz
rád helyettem. Remélem valamennyire tudlak kárpótolni vele. Még egyszer nagyon
sajnálom, reménykedem, hogy egyszer, valamikor meg tudsz nekem bocsájtani. Sok
szeretettel: Harry (Soha nem feledlek)” Hát Teddy azóta is „vigyáz” rám,
csak ő felejtett el.
A szűnni nem
akaró fejfájás nem sokáig hagyott pihenni. Lecsoszogtam és egy csésze kávéval
bevettem egy fájdalomcsillapítót.
- Szia. –
sétált be a konyhába Liam.
- Szia.
- Nem láttad
Harry-t? El akarnám kérni a pulcsimat, amit idefele úton adtam neki.
- Nem, de
nem is akarom. – szürcsöltem tovább a kávémat.
- Valami baj
van? – ült le mellém a bárszékre. – Veszekedtetek?
- Nem, de
nem akarok sem róla, sem vele beszélgetni.
- Pedig
muszáj lesz. – jött le a lépcsőn és útközben belebújt a pólójába.
Lefordultam
a székről és összehúztam magamon a köntöst. A nappali felé indultam, de Harry
az utamba állt. Homlokomat fogva néztem fel rá.
- Muszáj ezt
pont most? Szétszakad a fejem.
- Látod,
pont ezt nem akartam. Nem is emlékeznél az estére. – mondta és Liam felé
fordult.
- Oké,
megyek. Beszélgessetek csak. – pattant le a székről.
- Nem, nem,
maradj csak. – intettem felé a kezemmel. - Ehhez neked is közöd van, szóval
maradj csak a helyeden. – erre lassan visszacsúszott a bárszékre és meglepve
nézett rám.
- A múltkor
azt mondtad Harry-nek, hogy maradjon távol tőlem, igaz? Hogy ne okozzon
fájdalmat? Ezért mondtad neki?
- Mi? Te
honnan…
- Liam!
Mindent hallott. – vágta rá Harry.
- Ezért
mondtad neki? – néztem rá újra.
- Igen. –
bólintott egyet.
- Remek. –
mondtam és Harry felé fordulva folytattam. –Nem voltam részeg, mindenre
pontosan emlékszem. És csak, hogy tudd nagyobb fájdalmat okoztál azzal, hogy
otthagytál, mintha kihasználtál volna. – ez láthatóan meglepte. – Sokáig úgy
voltam vele, hogy nem akarok én is az egyéjszakás nőid közé tartozni, de tudod
mit? Inkább a barátaid közé nem akarom tartozni. Azt mondtad, hogy mindent
megkapsz, amit csak akarsz. Ahogy elnézem a fejedet egy kávénak biztos örülnél.
– mondtam és egy laza mozdulattal leöntöttem a fehér pólóját a megmaradt
kávémmal. – Tessék, megkaptad. Legalább egy lépést sem kellett tenned érte. –
kezébe nyomtam a csészét és felsétáltam a szobámba. Végigvetődtem az ágyamon és
vártam, hogy hasson a gyógyszer. Kopogtatásra kaptam fel a fejemet, tudtam,
hogy Harry az.
- Bejöhetek?
– kérdezte belépve.
- Már bent
vagy. Tudod, ott a küszöb – mutattam rá – te pedig már rég átlépted azt.
- Emily, nem
értelek! A múltkor azért haragudtál rám, mert le akartalak fektetni, most meg
azért, amiért nem. Én csak próbálom a megbeszéltekhez tartani magamat. Barátok
vagy nem? – nagy nehezen, minden erőmet összegyűjtve felültem az ágyon.
Próbáltam nem a fejfájásra gondolni.
- Azóta sok
minden változott. Legfőképpen a gondolkodásmódom. – ez köszönhető volt
nagyrészt a vele való álmoknak és a búcsúzáskor „elcsattanó” szájra pusziknak.
– Szerettem volna veled lenni este, de te itt hagytál. – lassan közeledni
kezdett, de megállítottam. – Most már, ha akarnád se engedném. Itt álltam
előtted félmeztelenül, kiszolgáltatottan, te pedig elrohantál.
- Az elmúlt
két hétben semmi más nem járt a fejemben csak te. Hogy újra itt lehessek veled,
hogy újra ölelhesselek. Megijedtem. Megijedtem attól, hogy, ha megteszem azzal megbántalak.
- De
akartam…
- Elhiheted,
hogy én is. De te jobbat és többet érdemelsz egy egyéjszakás kalandnál. –
lassan leült az ágy szélére.
- Akkor
legyen több. – erre elkerekedett a szeme.
- Ennél
többet nem tudok adni, jelen pillanatban és jelen helyzetben. Én nem vagyok
olyan jó srác, mint amilyennek te gondolsz. Édes tőled, hogy ilyennek látsz, de
nem vagyok az. Nem tudnálak boldoggá tenni, te pedig azt érdemled, hogy boldog
legyél valaki mellett, aki képes téged szeretni.
- Képes
szeretni? Miért te nem lennél képes rá?
- Ne értsd
félre. Valaki, aki mindig melletted van. Akire bármikor, bármiben számíthatsz.
Én nem bírnám ki, hogy hónapokig itt hagyjalak egyedül. Nem élném túl a köztünk
lévő távolságot. Ezért nem szeretnék senkit sem magamhoz láncolni érzelmileg,
téged sem.
- Értem. –
bólogattam és a földön lévő dobozhoz sétáltam, majd odanyújtottam neki.
- Emily, ez
a tiéd. A szülinapi ajándékod.
- Nekem nem
kell. Csinálj vele, amit akarsz. Ez csak arra emlékeztetne, hogy itt hagytál. –
mivel nem vette el, így leraktam mellé az ágyra. – Lehetett volna egy szép
esténk, egy. De te nem éltél a lehetőséggel, pedig én felajánlottam. Soha nem
gondoltam volna, hogy valaha belemennék egy egyéjszakás kalandba, mert ez nem
az én világom, de este nagyon vágytam rád. Akartalak, Harry. Azt akartam, hogy
jól érezzük magunkat. De te esélyt sem adtál, hogy elmondjam, hogy semmiféle
kötelezettséggel nem járt volna az éjszaka. Tudom, hogy te nem tudsz
megállapodni egy lány mellett, de nem is azt akartam, hogy rögtön feleségül
vegyél, vagy hasonlók, csak veled akartam lenni.
- Emily! –
húzott magához a csuklómnál fogva és a kézfejemet kezdte simogatni. – Gyere
velem.
- Tessék?
- Gyere
velem Londonba, néhány napra. Kikérlek a suliból.
- Miért
akarod, hogy veled menjek?
- Szeretnék
veled tölteni néhány napot, csak veled.
- Harry!
Ezek után még azt hiszed, hogy veled megyek?
- Nagyon
remélem. Szeretném, hogy lásd, hogy milyen az én világom. Tudom, hogy este
elszúrtam és azt is tudom, hogy többet akarsz, de ahhoz előbb látnod kell, hogy
milyen az a világ, amiben én élek, és hogy mitől féltelek.
- Szóval
erről van szó? Ezért nem engedsz közel magadhoz senkit sem? – lehunyta a
szemét, egyértelmű volt a válasz.
- Ez nem egy
egyszerű világ, te is tudod. Ha valakit magamhoz láncolok érzelmileg vagy
többet adok egy éjszakánál, azt szétszedik a riporterek, újságírók és a
rajongók. Nem tudnám elviselni, ha bántanának. Te sokkal többet jelentesz
nekem, és tudom, hogy az este történtekkel csak bántottalak volna.
- Harry! –
rogytam a lábára és végigsimítottam az arcán. – Ezt eddig miért nem mondtad el?
Ezt elmondhattad volna már este is és akkor nem haraptam volna le a fejedet.
- Emily! –
kezdte és lehatotta a fejét. – Az a rengeteg SMS, az éjszakákig tartó beszélgetések
… megváltoztattak bennem valamit… - akadozott, de végül kibökte. – Az irántad
való érzéseimet. – ezt vajon hogy érti? – Te egy gyönyörű lány vagy és nagyon
okos is. Már az első percben megmozdítottál bennem valamit, amikor megláttalak
a stúdió előcsarnokában ücsörögni, elázottan. Úgy érezem, hogy kell nekem az a
lányra, bármi áron, de megszerzem. Viszont igaza volt Liam-nek, amikor azt
mondta, hogy csak egy újabb lány lettél volna az ágyamban. Én tényleg csak azt
akartam, hogy lefektethesselek, semmi mást. – e mondat hallatán másra nem
voltam képes, csak vettem egy nagy levegőt és próbáltam felállni Harry lábáról.
Ezt nagyon nem akartam hallani. Ám, ahogy megmozdultam utánam kapott és
derekamra téve a kezét szorosan magához húzott.
- De ez
megváltozott. – meglepve néztem a szemébe és azt a csillogást, ami fogadott
soha nem láttam még. – Amikor elbúcsúztunk a múltkor és te a csókot, szájra
puszit választottad, megdöbbentem. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy egy nap
után már annyira hiányoztál, hogy legszívesebben felültem volna az első gépre
és visszajöttem volna hozzád. Ez lehet, hogy hülyén hangzik, de én…én…én…még
soha nem éreztem ilyet egy lány iránt sem. Csak jöttek, mentek, de te..te
teljesen megőrjítesz. Azt hiszem, hogy… - itt félbeszakadt a mondata, de láttam
rajta, hogy folytatni akarja, így nem szóltam közbe – hogy… beléd szerettem.
Tegnap este pedig…. – nem vártam meg, hogy befejezze a mondatot, számmal
betapasztottam az övét, ezzel belefojtva a szót. Rögtön, habozás nélkül
visszacsókolt.
- Veled megyek.
– törtem meg a csókunkat. – Már persze, ha elengednek a suliból. Nem vagyunk
valami nagy puszipajtások az igazgatónővel. Szóval…
- Őt majd én
elintézem. Elég meggyőző tudok lenni. – mondta azzal a 100W mosolyával, ami még
néha engem is zavarba ejt. Na jó, mindig. Egyszerűen nem tudom, hogy lehet
valakinek ilyen szexi mosolya. Nem is csoda, hogy mindent megkap, amit csak
akar.
- Viszont
nem azért megyek, hogy napokig csak szexeljünk, szóval így gondol meg, hogy
tényleg szeretnéd-e, hogy veled menjek.
- Persze,
hogy szeretném. Ezek szerint mást is akarsz csinálni? – kérdezte huncut
vigyorral.
- Héé! –
csaptam a mellkasára.
- Csak
vicceltem. Egyébként is te mondtad félreérthetően: „hogy napokig CSAK
szexeljünk.” – nevette el magát.
- Jó akkor
kijavítom magamat: Nem azért megyek, hogy napokig szexeljünk, szóval így
gondold meg”. Megfelel? Vedd úgy, hogy barátként megyek veled.
- Igen, így
már nem olyan félreérthető. – nevetett tovább. – Mi volt ez a csók az előbb, ha
csak barátként jössz velem?
- Barátság
extrákkal. Vagyis csak barátság extrával. – javítottam ki gyorsan, mire
mosolyogni kezdett.
- Szóval így
állunk! Én szerelmet vallok neked, te pedig csak barátként tekintesz rám. –
vágta be a durcást.
- Nem akarom elkapkodni a dolgokat. Különben meg azért csókoltalak meg az előbb, mert túl
sokat beszéltél és már kezdett idegesíteni a sok duma.
- Oh, érte.
És, ha máskor is sokat jártatom a számat, akkor újra megcsókolsz? – húzogatta a
szemöldökét.
- Nem, akkor
majd keresek valamit, amivel betömhetem. Ne bízd el magad túlságosan. –
veregettem meg a vállát és felálltam a térdéről, mire végigsimított az
ujjaimon.
- Még
egyszer boldog szülinapot!
- Köszönöm.
– mosolyodtam el.
- Ugye
megtartod az ajándékomat?
- Igen.
- Helyes.
Nagyon jól állt. Főleg az a… Remélem, hogy láthatom még rajtad.
- Ezt már
elszúrtad, szóval csak reménykedhetsz. – mosolyodtam el és kisétáltam a
szobából.
- Emily! –
kiáltott utánam.
- Tessék. –
kukucskáltam be az ajtón.
- Kérhetnék
egy kis segítséget. – húzogatta a pólóját.
Ja, igen. A
kávé, amit dühömben öntöttem rá. Szép kis foltot hagyott a fehér pólón.
- Vedd le,
majd kimosom, tedd csak le oda. – mutattam az íróasztalomra.
- Nem lenne
kedved segíteni? – indult felém féloldalas mosollyal.
Odaléptem
elé, megfogtam a pólója alját és kibújtattam belőle. Tekintetem mellkasára
szegeztem. Láttam, hogy figyel, így beleharaptam alsó ajkamba, tudván, hogy ez
mennyire izgatja. Amikor Párizsban voltunk ennek volt köszönhető az első
csókunk, ezért gondoltam hátha most is hatni fog rá. És láss csodát, tényleg
bevált.
- Ez az
egyik, amivel az őrületbe tudsz kergetni. – mondta és magához húzott.
- Igen? És
mi a második, harmadik..? – vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, és közben a
mellkasára tapasztottam a szabad kezemet.
- A
mosolyod, a szemed, a feneked. A tested minden egyes porcikája. És egyre jobban
kívánlak. – suttogta a fülembe.
- Szeretnéd,
ha most megcsókolnálak? – kérdeztem mosolyogva.
- Mindennél
jobban. – kezdett közelíteni ajkaival.
- Én is
szerettem volna este, és különben is az előbb kaptál egyet. Érd be azzal. Így
is tartozol egy csókkal. – téptem ki magam a karjaiból és indultam a fürdőbe,
hogy kimossam a pólóját.
Nagyon nagyon nagyon imádtam! De most már emlékeztethetnéd Harryt a múltra... kíváncsi vagyok mit fog szólni, hogy a volt barátnője tetszik neki...
VálaszTörlésKöszönöm :D meglátom mit tehetek az ügyben :D vicces lesz annyi biztos :D
TörlésNagyon jó rész lett!!! Siess a kövivel!!!! <3 <3 <3
VálaszTörlésKöszönöm :)) Sajnos csak holnap tudom hozni, de amint lehet felrakom :D <3
TörlésRendben !!! :D xoxo
TörlésAztaa! Néhány hétre eltűnök és ilyen fejlemények vannak??? Nagyon nagyon jó lett, imádtam. Kétszer olvastam el annyira fantasztikus lett!!! Siess a kövivel. Már nagyon várom!!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! Örülök, hogy tetszett :)) Hát alakulnak a dolgok :)) holnap itt az új rész!!
Törlés