Így néhány órával a szülinapom előtt nekem is végig futott az agyamon az életem, szóval pont jókora időzítettem a visszaemlékezést :)))
Remélem tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket <3 Jó olvasást!
Kittaa
Lassan
másfél hete utaztak haza a srácok, de minden nappal egyre jobban hiányoznak.
Lily már teljesen kikészült. Egész nap a gép előtt ül és Skype-on beszélget
Niall-el. Zayn előszeretettel halmoz el Facebook üzenetekkel, Harry pedig
megállás nélkül hívogat vagy üzeneteket írogat. 3 éve éve is így kezdődött. Mikor
vége lett a két hetes kiruccanásunknak állandóan üzeneteket küldözgettünk
egymásnak, aztán elmaradoztak a hívások és az SMS-ek. Az én régimódi
gondolkodásomnak hála én sem kerestem utána. Mindig azt hallottam anyutól meg a
nagyitól, hogy egy rendes lány nem fut egyetlen fiú után sem, lépjen ő. Ennek
köszönhetően megszakadt a kapcsolat közöttünk. Neki jött az X-Faktor, nekem a
modellkedés. De most nem szeretném újra átélni ezt. Ha kell, akkor leszek
rendetlen kislány, de keresni fogom. Nem akarom újra elveszíteni.
Hosszú és kimerítő napom volt.
Este fáradtan dőltem be az ágyamba, szorosan magamhoz öleltem Teddy-t, ha már Harry nem lehet mellettem, ő valamennyire pótolni tudja, hisz tőle kaptam. Alig hunytam le a szememet rögtön el is aludtam.
~Visszapillantás~ (Emily)
3 éves korom
óta jártam táncórákra az egyik manchesteri tánciskolába, jóformán ez éltetett,
a zene és a tánc. Mindig a maximumra törekedtem, aminek meg is lett az
eredménye. 11 év kemény munka árán eljutottam odáig, hogy bekerültem a
tánciskola válogatottjába, ami egyáltalán nem volt kis dolog, számomra. Persze
mindig a suli volt az első, de amennyi időt csak tudtam a táncnak szenteltem. A
sok verseny, fellépés egyre fárasztóbbá vált, de imádtam táncolni. Az egyik
tesi órán rosszkor voltam rossz helyen és az egyik drága osztálytársam
fejberúgott a focilabdával, aminek egy szép kis agyrázkódás lett a vége. Két
hét szünet után mehettem csak vissza táncolni, de Daniel, az „edzőnk” még így
is aggódott a korai visszatérésem miatt. Próbáltam visszarázódni, és jött a
félév, szóval egyáltalán nem volt egyszerű dolgom.
Punnyadtan
ültem a táncterem közepén lévő szőnyegeken néhány osztály- és
évfolyamtársammal, aki szintén benne voltak a válogatottban. Daniel-re és a
többiekre vártunk, kint szakadt az eső, így az egyetlen elfoglaltságunk az
volt, hogy egymást bámultuk. Néma csöndben ültünk, hisz irtózatosan hosszú volt
a napunk a félévi vizsgák miatt, így mikor Daniel megemlítette a ma esti kis
gyűlést szerintem voltunk páran, akik úgymond melegebb éghajlatra küldtük.
Tudom, hogy nem szép dolog, meg nem is illendő, de már nagyon kivoltunk. Máskor
próbák előtt is tánccal ütöttük el az időt, de most még megmozdulni sem volt
sem kedvünk, sem erőnk. Lola bágyadtan dőlt Victor vállára, ő Amy-re, ő pedig
rám. Nekem már nem volt időm Andy vállára dőlnöm, mert pont akkor jött be
Daniel az ajtón a többiekkel. Mosolyogva lépett elénk. Fülig érő szája láttán
egy apró mosoly szökött az arcunkra, de ez hamar lesz is fagyott.
- Hú, de taccsra
tett titeket ez a vizsga. – csattogtatta kezeit maga előtt. Valóban eléggé
lestrapált minket a vizsga, jól látta. – Na, de van egy olyan hírem, amitől
biztos, hogy jobb kedvetek lesz. – mondta lelkesen.
Kíváncsivá
tett. Nem sok minden tudott volna felvidítani abban a pillanatban. Szépen,
lassan mindenki elhelyezkedett a szőnyegen, és próbáltunk Daniel-re figyelni.
-
tegnapelőtt felhívott az egyik párizsi táncverseny szervező menedzsere, és….na….és
- Daniel,
vagy befejezed még ma a mondatot, vagy elalszunk. – szólalt meg mellettem Andy
ásítozva.
- Ajh, hogy
milyenek vagytok. – csapta össze a kezét durcásan. – Szóval…meghívtak minket az
ott megrendezett…- csillant fel a szeme, de még mindig nem nyögte ki a
lényeget.
- Daniel,
mond már! – szólt rá Lola.
- A
világkupára!- kiáltotta el magát.
Hirtelen
mindenki felkapta a fejét, kivéve Emmát, aki az éppen lenyelni készülő korty
víztől majdnem megfulladt a világkupa szó hallatán. Mosolyogva, de még mindig
értetlenül kapkodtuk a fejünket.
- Ez most
komoly vagy csak szívatsz? – ugrott fel Victor.
- Komoly,
ilyennel nem viccelődnék.
- Úristen. –
sikítottunk fel egyszerre. Majd kiugrottunk a bőrünkből, annyira feltöltött
minket ez a hír. Ezek után a fáradságunknak nyoma sem volt.
- Megyünk
Párizsba! A világkupára! – ugrándoztunk egy nagy kört alkotva.
- De mikor,
és….- kérdeztem kibújva a többiek keze alatt.
- Két hét
múlva lesz a verseny, de szeretnélek elvinni titeket már a jövő héten, hogy
csak a próbákra tudjunk koncentrálni. Tudom, hogy nektek pont hó szünet azon a
héten, a jövő hétre meg kikérlek titeket. – mondta mosolyogva. – Már persze, ha
benne vagytok. – húzta az agyunkat, mire ráförmedtünk.
- Még szép!
- Viszont…-
ragadta meg gyengéden a kezemet és félrehívott. – Nem vagyok biztos benne, hogy
neked ez már jó lenne. Az a fejsérülésed nagyon komoly volt, és az egészség az
első.
- Mi? Nem!
Én már jól vagyok! – ellenkeztem. – Nem tedd ezt velem.
- Mily még csak pár napja jöttél vissza!
- Jól vagyok
és meg tudom csinálni! Kérlek. – néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Ha biztos
vagy benne, akkor legyen. – erre a nyakába ugrottam. Nem akartam kimaradni
ebből az egészből. Évek óta erre készülünk.
Hazaérve
elújságoltam anyunak és Lily-nek a jó hírt és az egyéves kishúgomat felkapva
szaladtam körbe a házat. Kimerülten dőltem be az ágyba, de csak a versenyen
járt az eszem, nem tudtam aludni.
Az
elkövetkező napok hosszú és kemény próbákkal teltek, mire összeraktuk a
koreográfiát. Szombat este, egy nappal ez indulás előtt Daniel újra összehívott
miket. Lehangolva lépett be az ajtón, nem értettük mi történt. Délután még
minden rendben volt.
- Srácok!
Baj van a szállásunkkal. Egy másik csoportnak is kiadták ugyanazt a házat, amit
kibéreltem. A tulaj szerint neki így sokkal jövedelmezőbb. Szóval, két
választásunk van. – nagyokat pislogva néztünk rá, mire folytatta. – Vagy keresünk
egy másik szállást, amire így néhány órával indulás előtt nem biztos, hogy
sikerül, vagy… belemegyünk a közösködésbe.
- Legyen!
Legalább barátkozunk. – vágtuk rá kisebb gondolkodási idő után.
- Akkor
irány Párizs! – tettük egymásra a kezünket.
Másnap
izgatottan gyülekeztünk a reptéren, gyors elköszönés a családtól és irány a gép.
Másfél óra repülés után ugrándozva szálltunk le a gépről. Bepattantunk a
buszba, ami elvitt minket a szállásra, a Párizstól 5 km-re lévő Saint-Mandé-ba.
20 perc alatt oda is értünk és elámulva szálltunk ki a buszból. Óriási volt a
ház és gyönyörű.
Mivel mi érkeztünk előbb, így kihasználtuk a lehetőséget, hogy
körbejárjuk a házat és elfoglaljuk a szobákat. Bőven volt miből választanunk,
hisz 8 négyszemélyes és 8 kétszemélyes szoba állt rendelkezésünkre, nem is
beszélve az óriási fürdőkről, a nappaliról és a konyháról.
Lola a nyakamba csimpaszkodva
nyaggatott, hogy vele aludjak. Hangos robajra lettünk figyelmesek. Megjött a
másik csoport. Az ajtóban állva figyeltük, ahogy lekászálódnak a buszról, és
elindultak felénk. Ők kicsit többen voltak, mint mi, de a legmeglepőbb mégis az
volt, hogy kétszer annyi fiú volt, mint lány. És elég kajlának tűntek. Nálunk a
14 főből 8 lány volt, de a mi fiaink legalább nem ordibálva járták körbe a
házat. Volt egy srác, aki meglehetősen feltűnően bámult, de nem igazán
foglalkoztam vele, hisz nem pasizni jöttem, hanem próbálni.
Amíg elosztották maguk
között a megmaradt szobákat, addig mi felfedeztük a konyhát a csajokkal és a
hűtőben lévő kajákból összeütöttünk egy könnyed ebédet, persze a másik
csoportnak is. Lássák, hogy milyen jófejek vagyunk. Asztalterítés közben
hirtelen valaki mellettem termett, rögtön a szívemhez kaptam.
- Milyen kis
ijedős vagy. – mosolygott rám a feltűnően bámuló srác. – Már szinte mindenkinek
tudom a nevét, sőt van, akinek a telefonszámát is, de rólad még semmit nem
tudok. Amúgy Harry vagyok. – nyújtotta a kezét, de szó nélkül folytattam a
terítést. Irtó cuki volt és olyan szemei voltak, hogy helyben el tudtam volna
olvadni tőle, de csak a verseny kattogott a fejembe. Nem pasizni jöttél, Emily. –mondogattam magamban.
- Parker!
Akkor most Lolával alszol vagy nem? Csak mert, ha nem akkor én szívesen alszok
veled. – jelent meg Victor.
- Lolával
alszom, de kedves tőled. – mosolyogtam zavartan. Hónapok óta nyomult már rá,
más sem hiányzott volna, mint hogy vele aludjak.
- Szóval
Parker. – jött utánam Harry a konyhába.
- Aha, néhányan
így hívnak, már, ami a tánccsapatot illeti. – vágtam rá.
- És mi az
igazi neved? És hány éves vagy? – támaszkodott neki a konyhapultnak felhúzott
szemöldökkel.
- Nem
gondolod, hogy túlságosan is kíváncsi vagy? – álltam meg előtte kezemben az
evőeszközökkel és a szalvétákkal.
- Nem. –
vette el tőlem a szalvétákat. – Csak érdeklődő vagyok. Szóval?
- Mily a
nevem és 15 éves vagyok. Most boldog vagy? – döntöttem meg a fejemet kérdőn.
- Nagyon.
Mielőtt
tovább tudtuk volna folytatni a beszélgetést megjelentek a többiek és leültünk
enni.
- Joe,
mesélj már nekünk magatokról egy kicsit. Ti már szinte mindent tudtok rólunk. Ti
most igazából…– szólalt meg Daniel és az asztal végén ülőnél ülő szőke sráchoz
fordult, aki kicsit idősebbnek tűnt a többieknél.
- Igazából ez egy osztálykirándulás lenne. –
nézett körbe. – A srácok választották a szállást, én meg jó osztályfőnök révén
belementem. Sajnos csak a fél osztály tudott eljönni, de azért szerintem jó
buli lesz nekik, így az utolsó évükre.
Ebéd után
kisebb pihi következett, amit mi kupaktanáccsal, míg a többiek pihenéssel
töltöttek. Megbeszéltük a tánclépésekben való változásokat, délután pedig
próbák voltak. A többiek kíváncsian nézték, ahogy próbáltunk. Este, mikor már
mindenki elvonult a saját szobájába én még egyszer elpróbáltam a táncot. Hosszú
volt az a két hét, nehezen rázódtam vissza. Bedugtam a fülemet és táncolni
kezdtem. Mikor megfordultam a tánclépés közben észrevettem, hogy Harry a
korlátnak támaszkodva, az emeletről figyel. Rögtön megmeredtem.
- Ne
haragudj, nem akartalak megzavarni. – mentegetőzött és láttam, hogy elindul
lefelé. – Nagyon jól mozogsz. – mondta felém sétálva. Épp az eltolt fotelt
próbáltam visszahúzni, mikor hirtelen mögöttem termett, így beleütköztem, ott.
- Kicsit
odébb állnál? Útban vagy. – fordultam szembe vele.
- Csak nem
zavarba hoztalak? – vigyorgott és arrébb ment.
- Nem. –
vágtam rá.
Segített a
helyére tenni a fotelt, majd leült és engem is magával rántott. Az ölébe
huppantam, amit egy halk nyögéssel díjazott.
- És most? –
simított végig a combomon.
- Szemét
vagy, ugye tudod? – álltam volna fel, de visszahúzott.
- Te meg
nagyon szexi. – suttogta a fülembe. Mi
van? Kb. ez volt a reakcióm. – Viszont nem kezdek ki fiatalabb lányokkal.
- Akkor
talán el is engedhetnél. – fordultam felé nagyokat pislogva.
- Vagy nem. –
mondta és még közelebb húzott magához.
- Mily? – kérdezte
Andy elkerekedett szemekkel. – Ez meg mi? – mutogatott felénk. Gondolom nem tetszett
neki, hogy az ex barátnőjét egy másik fiú ölelgeti. Mindig is féltékeny típus
volt, és még a szakítás után is az maradt. Pedig pont ő volt az, aki megcsalt.
- Épp
barátkozom. – mondtam és átkaroltam Harry-t nyakát. – Vagy valami bajod van
ezzel? Tudtommal neked mással kéne foglalkoznod. Amy már biztos vár. – ezzel a
mondattal el is üldöztem.
- Csak nem
egy ex? – kérdezte Harry.
- De. És van
egy olyan érzésem, hogy hosszú lesz ez a két hét. – tápászkodtam fel, mert
végre elengedett.
- Majd én
elvonom a figyelmedet, amíg itt vagyok. – kapott a kezem után és lágyan
megszorította.
- Kedves
tőled, de megleszek. – vettem el a kezemet lassan és elindultam az emeletre. –
Jó éjszakát, Harry.
- Jó
éjszakát, Mily. – köszönt el, de tekintetével egészen a lépcsőig követett.
Gyorsan
letusoltam és belebújtam a pizsimbe. Mikor lefeküdni készültem Lola felült az
ágyon. Már azt hittem alszik.
- Tetszik a
srác? – húzogatta a szemöldökét.
- Mi?
Melyik? Harry? – bólintott mosolyogva. – Nem. Viszont aranyos. És láttad a
szemeit?- olvadoztam.
-
Elképesztő. Nekem is az volt az első, ami feltűnt. Látom rajtad, hogy tetszik,
szóval ne is tagadd. – erősködött.
- Most a
verseny a legfontosabb. – húztam magamra a takarót és elfordultam. Tényleg
tetszene? Egy nap után? Hamar álomba merültem.
Egyszer csak
valaki szólongatni kezdett. Először álomnak hittem, de mikor kinyitottam a
szememet Harry állt mellettem.
- Mit
csinálsz te itt? – kérdeztem álmosan a szememet dörzsölve.
- Gyere,
mutatni akarok valamit. – kezdte el lehúzni rólam a takarómat, de én
visszarántottam magamra.
- Majd
reggel, biztos nem megy sehova. – hunytam le a szememet, de nem adta fel.
- Ami azt illeti,
reggelre el fog tűnni. – nagy levegőt vettem és Harry után indultam.
Kivezetett a
teraszra, majd le az udvarra és az égre mutatott. Gyönyörű volt, ahogy a tiszta
égen ragyogtak a csillagok. Sehol egy felhő és az egész eget be lehetett látni.
- Ez
csodaszép. – bámultam az eget, mire két kezet éreztem meg a csípőmön.
- Na,
megérte lejönni? – kérdezte a vállamra hajolva.
- Igen,
köszönöm. – mondtam még mindig álmos hangon. – Hát az a pokróc? – tévedt a
tekintetem a földön lévő fehérlő anyagra.
- Volna
kedved hullócsillagokat nézni velem? Állítólag ma van az év legintenzívebb
meteorithullása. – lökdösni kezdett a pokróc felé és lekuporodtunk. Néhány perc
múlva meg is láttuk az első hullócsillagot.
- Odanézz! –
kiáltott fel. – Kívánj valamit, hátha teljesül. Sokan mondják, hogy ez csak
tévhit, de én akárhányszor látok mindig kívánok.
- És valóra
vált valamelyik is? – fordítottam felé a fejemet, miután kívántam.
- Kicsi
koromban azt kívántam, hogy egyszer egy gyönyörű lánnyal nézhessem a
csillagokat, és lám teljesült. – bökte meg a kezemet, amit az övé mellett
pihentettem.
- Aranyos
vagy. – mondtam zavartan. Még jó, hogy sötét volt és nem látta, hogy
elpirultam.
- Mit
kívántál?
- Ha
elmondom, akkor már nem fog teljesülni.
- Dehogynem,
na mond el.
- Előbb te. –
néztem rá.
- Én azt
kívántam, hogy hosszú legyen ez az éjszaka, hogy minél többet lehessek veled. –
Istenek, de cukiii! – Te jössz.
- Az én kívánságom
az volt, hogy amíg itt vagyunk, eljuthassak megnézni az Eiffel torony-ot.
- Miért van
olyan érzésem, hogy nem is ez volt a kívánságod? – ült fel és lenézett rám. Nem
láttam tisztán az arcát, de tudtam, hogy összeráncolta a homlokát.
- Mert nem ez
volt. – vallottam be szégyellősen.
- Hadd
halljam. Én is elmondtam.
- Azt
kívántam, hogy bárcsak… a… mellkasodra dőlve nézhetném a csillagokat. – nyögtem
ki és kezemmel eltakartam az arcomat.
- Ennek
semmi akadálya. – fogta meg a kezemet és óvatosan maga felé húzta. – Gyere. –
nyújtotta ki a kezét és a mellkasára húzott. – Sokkal jobb. Jó kívánság volt. –
kezdte simogatni a vállamat és szorosan átölelt. Életemben nem éreztem még olyan
biztonságban magam, mint mellette. El sem hiszem, hogy ilyen hatással van rám.
Főleg egy nap után. Másik kezével körberajzolta az összes csillagképet, amit
csak ismert. Én feléről nem tudtam.
- Az ott a MiHa.
– mutatott a fejünk fölé az Esthajnalcsillagra. Azt még én is felismertem.
- Harry, az
ott az Est… - kezdtem, de félbeszakított.
- Tudom, de
az lesz a mi csillagunk. Mi, mint Mily, és Ha, mint Harry. – oh, leesett. – Azt
bárhol, bármikor megtaláljuk.
- Szóval a
MiHa. – nevettem a csillagunkat méregetve. – Ez tetszik. – ahogy ezt kimondtam
valami zajt csapta meg a fülemet, mintha valaki jött volna felénk.
- Nyugi,
csak Alex az. A kis ötletlopó. – gondolom a hallgatásomból rájött, hogy nem
értem. – Mikor mondtam neki, hogy kihozlak csillagokat nézni ő is kapott az
ötleten. Lola nagyon tetszik neki.
- Lola? Az
én Lolám? – kaptam fel a fejemet.
- Miért ő a
tiéd? Szegény Alex nem is tud róla, hogy egy foglalt lány tetszik neki? Nem is
mondtad ezt eddig. – nevette el magát. – Szólhattál volna, akkor nem törtem volna
ennyire magamat miattad. – vállát csapkodva ültem fel.
- Nem vagy
vicces. – mondtam, mire visszahúzott magához. Szorosan hozzábújtam. Próbáltam
kiélvezni a pillanatot, hogy vele lehetek. A fiúval, akibe egy nap ismeretség után beleszerettem.
Nagyon jó lett!!! El sem tudom hinni ilyen hogy jut eszedbe. Siess a kövivel és boldog szülinapot!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen nagyon aranyos vagy :D hát ez csak úgy jön, kipattan a fejemből :D
TörlésImádom! Egyszerűen imádom az egészet , minden részt kétszer olvasok el. Nagyon szeretem :) . Boldog Szülinapot :))
VálaszTörlésImádlak <3 örülök hogy tetszik annyira jó ezt hallani.látni :)) és köszönöm :D
TörlésÚristen!!! ez nagyon aranyos lett...IMÁDOM..ez tényleg valami elképesztő lett....siess a következő résszel!!!!
VálaszTörlésÉs boldog szülinapot <3
TörlésKöszönöm <3 Már fent az új rész, remélem tetszeni fog :))))
Törlés