Nagyon sajnálom, hogy hitegettelek és cserben hagytalak titeket, hisz rengeteget köszönhetek nektek, de sajnos ez így alakult. Azt gondoltam, hogy ilyen az én családommal soha nem történhet meg, de rá kellett jönnöm, hogy erről nem én döntök. :(
Most, hogy volt egy kis nyugi és időm begépeltem nektek az új részt. Remélem tetszeni fog, de ha mégsem a negatív kritikát is elfogadom :)
Utólagosan is Boldog Mikulást kívánok mindenkinek (habár tudom, hogy már rég elmúlt). És előre is Boldog, békés Karácsonyt!!! :)
Puszi: Kittaa <3
~Emily~
Harry egy
másodpercig sem tétovázott, bevágott a kádba, majd miután beállította langyosra
a vizet ő is bekászálódott mellém. Velem szembe ült le és a bokámat kezdte
csókolgatni. Hamar megtelt a kád, gyorsan elrepült az idő. Olyan jól
elmulattunk a habbal való játszadozással és egymás arcába való habfújással,
hogy észre sem vettük, hogy Louis időközben hazaért. Csak akkor tűnt fel, hogy
lassan egy órája ültünk a kádban, mikor Louis idegesen dörömbölni kezdett az
ajtón.
- Jesszusom,
Lou. Mi olyan fontos, hogy be kell törni az ajtót? – kiáltotta ki neki Harry,
és egy újabb adag habot nyomott az arcomba.
Prüszkölve
próbáltam megszabadulni az orromat csiklandozó, szememet csípő és nem is éppen
kellemes ízű tusfürdőtől.
- Hol van
Emily? Már az egész házat végigjártam, de nincs sehol. Ugye nem ment még haza?
- kérdezte kétségbeesett hangon és tovább rugdosta az ajtót.
- Miért
mentem volna haza? - lepődtem meg kérdésén, ezáltal leleplezve magamat,
magunkat.
- Hála
Istennek. – sóhajtott és felhagyott az ajtóbetörési kísérletével. – Segítened
kell Em… De várjunk csak, mit csináltok ti odabent? – merült fel benne a
kérdés, aminek hangot is adott.
- Ööö…fogat
mosunk. – vágta rá Harry és megrántotta a vállát, mikor elmosolyodva felé
fordultam.
- Ja,
gondolom. Azért is kellett bezárni az ajtót. Logikus. Na, mindegy. Nem is
akarom inkább tudni, hogy miben mesterkedtek éppen. Emily, muszáj segítened.
- Mond,
hallgatlak. – kiáltottam ki, de kijelentette, hogy ajtó keresztül nem
kommunikál, nem akar tovább üvöltözni. – Akkor várnod kell, amíg végzünk. –
fújtam Harry felé a kezemben levő habot nevetve.
- Kérlek.
Sürgős. – könyörgött és elérte, hogy megesett rajta a szívem.
- Oké. Egy
perc.
Felkaptam a
kád melletti polcról az egyik törölközőt és gyorsan magamra csavartam, miközben
kiléptem a kádból. Harry elnyújtózva, kényelmesen hátradőlve nézte, ahogy
szerencsétlenkedtem a megtörölközéssel. Egy másodpercre sem vette le rólam
szemeit, éreztem, hogy figyel, szinte égette bőrömet tekintete.
- Harry, ne
bámulj, kérlek. Zavar. – adtam végül hangot a gondolataimnak.
- De olyan
gyönyörű vagy.
- Akkor is
zavar. Tudom, hogy te nem vagy szégyellős, és nem ismered ezt az érzést, de én
helyetted is szégyellős vagyok, szóval kérlek…- fordultam vissza hozzá, mikor
kész lettem testem „lehabtalanításával”.
Fészkelődni
kezdett, majd végül felállt. Azt sem tudtam hová nézzek zavaromban, csak
össze-vissza kapkodtam a tekintetemet, mire nevetni kezdett. Gyorsan hátat
fordítottam neki, ez tűnt a leglogikusabb ötletnek. Előbb is eszembe juthatott
volna. Nem sokat kellett várnom előző mondatomra adott válaszára, ugyanis ahogy
kilépett a kádból egyből mögém lépett.
- Bizony,
hogy nem vagyok szégyellős, és neked sem kéne annak lenned, főleg nem előttem,
mert gyönyörű vagy és imádom minden egyes porcikádat. – suttogta nyakam
csókolgatása közben.
- Legalább
egy törölközőt csavarj már magadra, légyszi.
- És, ha én
nem szeretném? – suttogta a fülembe mosolyogva.
- És, ha én
szépen megkérlek? - alkudoztam, amiben hamar belement.
- Ha
megígéred, hogy holnap reggel elvihetlek magammal valahová.
- Hová
akarsz vinni? – csillant fel a szemem, és már meg is feledkeztem
meztelenségéről.
- Legyen
meglepi. Csak ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni.
- Szoktam én
olyat? – bámultam a plafont ártatlanul.
- Hát…. –
sóhajtott.
- Oké,
legyen. Megígérem. – fordultam felé és tündöklő szemeivel találtam szembe
magam.
Elképesztő
hogy tud szugerálni velük, és hogy milyen hangulatfüggő. Órákkal ezelőtt egész
sötéten, most pedig a szokásos smaragdzöld árnyalatukban tündököltek.
- Te viszont
ígérd meg, hogy a ma estéről nem szólsz egy szót sem, még Louis-nak sem. Nem
akarom, hogy ez legyen a téma. Pont elég a találgatásokból és teóriákból. –
kérleltem halkan.
- Rendben,
megígérem. – tette kezét szívére, amitől szinte olvadoztam.
Hogy lehet
ilyen tökéletes felsőteste?
- Akkor
mehetünk is. De csavard bele magad az egyik törölközőnek nevezett textilbe,
mert nem hiszem, hogy Louis kíváncsi lenne rád. – néztem fel rá újra és
elmosolyodtam.
- Mire nem
vagyok kíváncsi? – szólalt meg újra Louis.
- Harry
meztelenkedésére. Jól sejtem, hogy inkább kihagynád? – álltam meg az ajtó
előtt, Harry-re várva.
- Ki ne merj
jönni pucéran, mert kiugrok az ablakon. Ma El-t szeretném látni ruha nélkül,
nem téged.
- Iparkodj.
– sürgettem, mivel képtelen volt körbecsavarni magán a törölközőt, csak
játszott vele, hogy hová is kell azt csavarni.
Elfordítottam
a kulcsot, ez már ösztönözte, hogy komolyan vegyen, majd mikor lenyomtam a
kilincset visszarántott.
- Én megyek
előre. – furakodott elém és szorosan maga mögött tartott.
Louis az
ágyon ült, igen fáradtnak és idegesnek tűnt.
- Ez az új
fogmosási stílus? – nézett végig rajtunk, vagyis csak Harry-n, mivel én szinte
ki sem látszottam mögüle.
Meglehetősen
zavarta, hogy csak egy szál törölközőben kell ott ácsorognom barátja előtt. Ha
tudná, hogy tegnap ugyanígy rontottam ki a fürdőből, szerintem agyvérzést
kapna.
- Miben kéne
segítenem? – kukucskáltam ki Harry háta mögül, oldalra dőlve.
- Te lány
vagy és El már leszívta az agyamat a ruhaválasztással. Szülinapi buliba
megyünk, de egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Végighisztizte
az egész délutánt, hogy nincs mit felvennie és mire talált két ruhát akkor meg
nem tudta eldönteni, hogy melyik lenne jobb. – darálta egy lélegzetvétellel. –
Szerinted a kék vagy a piros ruha alkalmibb? – dugta elém a mobilját és a
képeket kezdte mutogatni.
- Ez volt
ilyen fontos? Ezért akartad ránk törni az ajtót? – háborgott Harry fejét
csóválva.
- Nem te
hallgattad 6 órán keresztül El hisztijét. Ja és a cipőkről nem is beszélve.
Miért kell nektek annyi cipő? Miért nem elég 4 vagy 5? – sóhajtott fel. – Emily
is ilyen hisztis? – fordult Harry felé, aki hátrapillantott rám.
- Nem tudom.
- próbáltam a legaranyosabb mosolyomat magamra erőltetni. – Ezek szerint igen.
– fordul vissza barátjához.
- Hát szerintem
a piros dögösebb, mondjuk… egy fekete cipővel.
- Oh, köszi.
Életmentő vagy. – huppant le az ágyra és pötyögni kezdett a kezében levő
kütyün.
- Bulizni
mennek. – mondtam sopánkodva Harry-nek.
- Mennénk,
csak kicsit körülményes a dolog. Tényleg, ti nem jöttök? Harry is meg van
hívva. – kapta fel fejét Louis, mire felcsillant a szemem.
Neki dőltem
Harry karjának, mire hátrafordult és kérdőn nézett le rám. Nagyokat pislogva,
aranyosan mosolyogva próbáltam rávenni, hogy menjünk, amibe kicsit vonakodva,
de végül belement. Hálaként lábujjhelyre állva egy cuppanós puszit nyomtam
arcára, amit mosolyogva fogadott. Örömtáncot járva ugrándoztam ki a szobából.
Bevágódtam a saját szobámba és az ágyon pihenő bőröndömhöz szambáztam. Jött az
emlegetett dilemma: a ruhaválasztás.
~Harry~
Egy ilyen
csodálatos és kimerítő este után még bulizni megyünk. Egész nap talpon voltunk:
sétáltunk, búvárkodtunk, futottunk, öhm…ágytornáztunk és rajta egy csepp
fáradtság sem látszott. Azt hittem, hogy összebújunk egy kicsit a pihentető
fürdő után, de úgy látszik, hogy egyedül maradtam a kimerültséget illetően. De
sebaj, legalább lesz egy görbe esténk.
- Haz,
beszéltél ma Oliver-el vagy Paul-al? – lépett mellém Louis, miközben a
fiókomban kutakodtam tiszta alsó után.
- Hát…nem.
De van egy olyan érzésem, hogy Oliver mostanában nem is nagyon fog beszélgetni
velem. – löktem be a fiókot és a szekrényben folytattam a matatást.
- Miért?
Összevesztetek?
- Így is
lehet mondani. Reggel rajtakapott minket, ahogy a kanapén…- mondtam volna, de
persze nem tudta megállni, hogy nem szakítson félbe.. azonnal.
- Ne már! Az
durva. Legalább nagyon benne voltatok már a dologban? Vagy csak úgy… maszatoltatok?- kíváncsiskodott,
mint valami tizenéves kamasz.
-
Maszatoltatok? – kaptam felé a fejemet. Hogy jutnak eszébe ilyen szavak?
- Hát tudod,
mikor még csak…
- Csak
csókolóztunk. – vágtam rá gyorsan, nem akartam hallani a folytatást.
- Olyan
aranyosak vagytok. Rég láttalak ilyen boldognak. El ne szúrd, mert kinyírlak.
Szeret téged. És te is őt. Komolyan mondom meg kéne zabálni titeket. – nevetett
fel.
- Azt azért
nem kéne. Szeretném még sokáig élvezni a társaságát. És nem áll szándékomban
elszúrni. Ez a lány maga a csoda. – ültem le az ágyra és az előtúrt zoknit
felrángattam lábfejemre. – Olyan esténk volt, hogy el sem hiszem, hogy tényleg
megtörtént.
- Ti most
akkor… - tátotta el a száját elcsodálkozva.
- Életemben
nem volt még részem ilyen élményben. Soha, senkivel. – kalandoztam el
visszagondolva a történtekre, és észre sem vettem, hogy Emily közben
visszatért.
Kezében
ruhákat szorongatott, ledöbbenve nézett rám. Rögtön lelesett, hogy már megint
előbb beszéltem, minthogy gondolkodtam volna. Az öröm helyét, amivel
kiszambázott a szobából a csalódottság vette át. Sarkon fordult és eltűnt a
folyosón.
- Kicsim,
várj. – kiabáltam utána és rögtön indultam is utána, de már csak a szomszédos
ajtó csapódását hallottam.
Hiába
szólongattam, hiába könyörögtem neki nem nyitott ajtót, és nem is válaszolt.
Hogy lehettem ilyen hülye? Kb. 3 perce ígértem meg neki, hogy tartom a számat,
erre az első mondatommal elszólom magam. Mivel más lehetőséget nem láttam,
küldtem neki egy SMS-t, remélve, hogy elolvassa.
„ Sajnálom.
Nem tudom mi ütött belém. Tudom, hogy megígértem. Ne haragudj, kérlek.
Szeretlek, kicsim xHx”
- Mikor
indulunk? – kérdezősködött Louis, mikor kilépett az ajtón.
Idegesen
járkáltam a folyosón, Emily szobája előtt.
- Baj van? –
faggatózott tovább, mire ráförmedtem.
- Ne most,
Louis. Épp most basztam el mindent, mert nem tudtam befogni a számat. Menjetek
csak, mi maradunk. Helyre kell hoznom.
- Beszéljek
vele? Elég meggyőző tudok lenni. – ajánlotta fel, de pont hogy nem erre volt
szükségem. Nyugalmat akartam, hogy beszélhessek Em-el.
- Inkább
menj el Eleanor-ért. Érezzétek jól magatokat. Engem meg hagyj gondolkodni, hogy
hogyan békítsem ki Emily-t.
- Vegyél
neki csokit, vagy virágot, azt szeretik a csajok. Vagy vidd el vacsorázni.
- Ezekkel
most nem oldok nem semmit. – ráztam a fejemet. – Legközelebb mi lesz? Interjú
alatt szólom el magam? Én szeretem ezt a lányt, teljes szívemből és nem akarom
elveszíteni. Bármit megtennék érte, bármit érted? Nagyon régen éreztem magam
ilyen boldognak és felszabadultnak. Mintha a felhők között járnék. Annyira
gyönyörű és tökéletes. Ő álmaim asszonya. Vele akarom leélni az életemet, tőle
akarok gyerekeket, vele akarok lenni ameddig csak élek, látni akarom azt a
kislányos mosolyát, azt az ártatlan pofiját. – hadartam el. – Nem akartam
komoly kapcsolatot, és te tudod a legjobban, hogy eddig nem is vágytam rá, vele
is csak néhány éjszakára terveztem, de most már azzal sem tudnék betelni, ha
életem hátralevő részét vele tölthetném. Beleszerettem. Megint. – suttogtam halkan, hogy ne halja meg. – Bele se akarok
gondolni, hogy milyen lenne nélküle. Nem akarok elszakadni tőle.
- Hát én
asszem…most megyek. Majd hívj, hogy jöttök-e vagy sem. – hátrált meg, majd
lesétált a lépcsőn.
- Kösz, hogy
végighallgattál. Jó volt beszélgetni veled. – dünnyögtem meglepve, hogy csak
így ott hagyott.
- Én sem
szeretnék…- hallottam meg Em hangját a hátam mögül, mire gyorsan megfordultam –
elszakadni tőled. – borult a nyakamba.
- Annyira
sajnálom. soha többet nem fordul elő. Tartom a számat, akárki is faggat.
Megígérem. De komolyan. – suttogtam a fülébe, miközben jó szorosan öleltem
magamhoz.
- Oké. –
bólintott. – Tényleg komolyan gondoltad, amiket az előbb mondtál Louis-nak? –
kérdezte megszeppenve.
- Igen.
Komolyan gondoltam minden egyes szót. – vallottam be, mire elmosolyodott.
Ezt látva
fellélegeztem.
- Megyünk
bulizni? – mosolygott tovább.
- Hát, ha
szeretnél.
Innentől nem
volt kérdés, hogy mit mondjak Louis-nak. Leesett az állam, mikor Em kilépett a
fürdőből egy rövid, testre feszülős fekete ruhában, egy fekete magas sarkúban,
kivasalt hajjal és csodás sminkben.
Csuklóját a tőlem kapott karkötő
díszítette.
- Hogy
tetszik? – pördült meg előttem.
- Azta. Eszméletlenül szexi vagy. – ragadtam
meg a derekát és magamhoz rántottam. – Úgy látszik nagyon vágysz a
társaságomra, ez tetszik. Egy másodpercre sem mozdulhatok majd el mellőled,
nehogy valaki lecsapjon a kezemről.
- Nem is
akarom, hogy elmozdulj mellőlem. – csókolt meg gyengéden, és amint megéreztem
epres ízű szájfényét átvettem az irányítást.
Nyelvem
akadály nélkül csusszant szájába és táncra hívta az övét.
- Imádom ezt
a szájfényt. – motyogtam számat nyalogatva, mikor elváltunk és elindultunk a
kocsihoz.
Nem
túlságosan öltöztem ki, csak egy fehér inget és egy fekete farmert kaptam
magamra. Az előszobába érve már nyúltam a bőrdzsekimért, de a mellettem
hölgyike a mellette lógó zakót nyomkodta a kezembe. Elfogadtam „tanácsát” és
belebújtam a zakóba. Louis-t és El-t útközben összeszedtük, majd együtt mentünk
a szórakozóhelyre, ahol Eleanor unokatestvére, Hannah ünnepelte a 20.
születésnapját. Bent hatalmas tömeg, bömbölő zene, táncoló párok és félrészeg
fiatalok fogadtak minket. Emily rögtön elrángatott táncolni, Louis-ék pedig
átadták az ajándékot az ünnepeltnek, majd lefoglaltak egy asztalt a terem túlsó
felében, ahol kicsit nyugodtabb volt a hangulat. Furcsán szemléltek a
körülöttünk állók, kíváncsian méregettek minket. Biztos voltam benne, hogy
valaki úgyis le fog támadni, de szerencsére ez most elmaradt. Összesimulva,
ölelkezve táncoltunk végig 4 vagy 5 számot, majd elindultunk a foglalt asztal
felé. Kézen fogva sétálgattunk a párocskák között, és ahogy kiértünk
összefutottunk Hannah-val. Megragadtam az alkalmat és bemutattam a két lányt
egymásnak, illetve felköszöntöttük. Ahogy odaértünk az asztalhoz és leültünk
megpillantottam egy arcot a tömegben, amit nagyon nem akartam látni, mert
tudtam, hogy ebből balhé lesz.
~Eleanor~
Hannah
szülinapja ideális alkalom volt, hogy kicsit kikapcsolódjunk. A délutáni
hisztimet Lou elég nehezen viselte, így nem ártott egy kis szórakozás,
összebújás, táncikálás. Emily tanácsa bevált, hisz Lou tekintetét és kezeit
mintha rám ragasztották volna. Örülök, hogy Harry-ék is eljöttek, jó őket
együtt látni. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb összejönnek, hisz érezhető volt
közöttük az a bizonyos vibrálás. A pultos srác javaslatára rendeltünk 3
pohárkával a club legújabb italából és Louis-nak egy alkoholmentes italt, hisz
megbeszélték a srácok, hogy hazafelé ő vezet. Amint megkaptuk az italokat és
odaértek hozzánk Emily-ék, éppen hogy leültek Harry viselkedése hirtelen
megváltozott. Látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg. Értetlenül néztünk
rá, Emily is rázta a fejét, hogy nem érti mi ütött belé.
- Harry, itt
az italod. – nyomtam a kezébe. – Hátha ettől lenyugszol.
- Amíg ő itt
van, addig biztos, hogy nem. – vágta le a poharat az asztalra, aminek tartalma
a csapódástól kiömlött az asztalra.
- De kiről
beszélsz, édesem? – hajolt oda hozzá Emily és arcát kezdte simogatni, majd
gyorsan körbetekintett.
- Az a
szemét. – bökött a táncoló tömeg szélén ácsorgó srácra.
Először fel
sem ismertem az alakot, de ahogy közelebb lépett, és kirajzolódott arca azt
kívántam, inkább maradtunk volna otthon. A két fiú azonnal felpattant a
székről, tekintetük elsötétült. Gyilkolni tudtak volna már csak a nézésükkel
is.
- Nathan. –
szűrtem ki fogaim között.
- Jó újra
látni a szupersztárokat. Csak nem elengedett titeket apuci meginni egy
narancslevet? – gúnyolódott, majd Emily felé fordult, aki legnagyobb
meglepetésünkre a hülye gyerek nyakába ugrott.
Tátott
szájjal néztük, ahogy felkapta az apró lányt és megpörgette a levegőben. Ez
volt az a pillanat, amikor elszakadt a cérna Harry-nél. Elrángatta barátnőjét
Nathan-től és maga mögé utasította.
- Nyugi van,
Styles. Nem szobára akartam vinni, csak megöleltem. Habár…szívesen
megismételném azt az éjszakát, hisz fantasztikus volt. Emlékszel még rá? –
pillantott Emily-re. – Persze, hogy emlékszel. Nem olyan könnyű elfelejteni egy
ilyen estét.
Elképedve
hallgattuk, hogy miről beszél Nathan. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Emily
és Nathan?? Ez…ez nem lehet igaz. Ám a vigyorgó srác itt még nem állt meg,
pedig Harry-nek ennyi is pont elég volt ahhoz, hogy felkapja a vizet. Louis
próbálta visszatartani, de szerintem legszívesebben ő maga húzott volna be neki.
Soha nem rajongtak egymásért és ez nem is fog változni.
- Ő is
csókol úgy, mint én? Tudod, ott a nyakadon…Emlékszem, mennyire szeretted, ha
ott csókollak.
- Nath! –
kiáltott rá Emily lángoló arccal és szúrós szemekkel. –Elég. Ne keverj össze a
kis ringyóiddal.
- Ugyan már.
Jobb, ha tudnak róla, hogy egykor még a másik csapatban játszottál. Ne mond,
hogy nem élvezted. – vigyorgott tovább.
Harry arca
megfeszült, még a korábbiakhoz képest is, és már lépett, hogy pontot tegyen az
ügy végére, de Louis elé állt és feltartóztatta.
- Csak
ingerel. Gondolt végig…Emily nem olyan csaj, aki belemenne egy ilyen dologba.
Az nem az ő világa, emlékszel? Ő mondta. Neked. Meg kell bíznod benne. –
nyugtatgatta, de nem sokat ért, hisz mire lenyugodott volna Nathan újra belelendült
a dologba.
- Remélem,
még látjuk egymást cica. Ha esetleg unatkoznál esténként én szívesen látlak,
elég nagy az ágyam elférünk benne ketten.
Ingerlésének
meg lett az eredménye. Harry kitépte magát Lou kezéből és ökölbeszorított
kézzel lépett a srác elé. Akkorát behúzott neki, hogy azonnal a földre esett.
Ha Lou nem állítja le nem állt volna le, teljesen kiborult. Soha nem láttam még
ilyennek Harry-t. Már mikor feltűnt a srác tudtam, hogy balhé lesz, de nem
gondoltam volna, hogy eddig fajulnak a dolgok. Harry dühösen indult a
zakójáért, majd felkapva azt kiviharzott a clubból. Emily könnyes szemmel
nézte, ahogy barátja elhagyta az épületet, majd az éppen feltápászkodó srácra
pillantott és zokogni kezdett.
- Annyira
utállak. – kiáltott rá, majd Harry után indult.
Én is
indultam volna utánuk, de Louis visszatartott.
- Hagyd! Ezt
nekik kell elintézniük. – mondta, majd visszasétáltunk az asztalhoz.
Szia Kittaa!
VálaszTörlésRemélem minden rendbe jött/jön nálatok.
A rész fantasztikus lett, soha életemben nem olvastam ilyen jót, szóval ne aggódj a negatív kritika miatt. Jó újra olvasni a blogod. Neked is kellemes ünnepeket!
Puszi Réka
Szia :)Szerencsére most egész jól alakulnak a dolgok.Nagyon szépen köszönöm :) Örülök, hogy újra itt lehetek. És annak is örülök, hogy velem tartasz :D
TörlésPuszi
Halihóóóó :) Először is kellemes ünnepeket! :) elképesztően jól írsz! Szinte tűkön ülve várom a következő részt :) Mikor lesz várhatóóó? :D Imádom a történetek és azt ahogyan írsz! Egyszerűen nagyszrű ! <3
VálaszTörlésxoxo En
Először is imádlak :P Köszönöm a kedves szavakat. Vasárnaponként szeretném hozni a részeket, csak hát most is csúsztam vele, de próbálom betartani a határidőt. Másodszor pedig örülök, hogy tetszik a történet :D
TörlésSzia;) Kellemes ünnepeket!:) A rész fantasztikus lett te vagy az egyik kedvenc blogírom..!!<3 Várom a kövi részt! Mindig a legizgalmasabb résznél hagyod abba! Mindegy mikor hozod de hozd hamar!:*:$<3
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nem is tudod milyen jó hallani ezt :) Próbálok sietni a részekkel :D
Törlés