Bloglovin

Sziasztok!! Szeretném én is megosztani veletek, hogy a Google Reader hamarosan meg fog szűnni. Ha továbbra is szeretnétek követni a blogot, akkor nem kell mást tennetek, csak a jobb oldalon az első modulra kattintani :) Amennyiben ti is blogolsz ITT találtok segítséget a regisztráláshoz. 
Eéőre is köszönöm, ha továbbra is velem tartotok.
Üdv: Kittaa :))

15.fejezet: Barátok

Halii!! Meghoztam az új részt :)) igaz későn, de itt van :DD

Amikor hazaértünk a többiek a nappaliban ültek behúzott függönnyel a sötétben és moziztak. Valami vígjátékot nézhettek, mert a nevetésüket már az udvarról hallottuk.

- Ti nem akartok csatlakozni? – fordult felénk Lily.

- Nekem dolgom van, de a fiúk biztosan szívesen csatlakoznak.

- Miféle dolgod van? – lépett mellém Harry, miután lepakolt a konyhába. Velük cipeltettem be a csomagokat, ha már egyszer kéznél volt 3 erős férfi, akkor nehogy már én cipekedjek. Elég lesz kipakolni.

- Táncpróbám van….fél óra múlva, szóval ha nem haragszol most mennék kipakolni aztán meg készülődni.

- Mi lesz a vacsi? – kiáltott utánam Niall két nevetés között. – Vagy Molly-nál kell vacsiznunk? Itt nem kapunk?

- Vettünk egy csomó mindent, üssetek össze valamit magatoknak. Egy szendvics csak nem okoz gondot. Egyébként szerintem Molly rengeteg kajával vár titeket. – végezve a kipakolással felrohantam az emeletre, mert már így is késésben voltam. Pont a gardróbomba léptem a sporttáskámért, és csodák csodájára rend volt. Eltűnt a ruha halom a földről és szinte már a régi állapotában volt a helyiség. Ekkor meghallottam Harry és Liam hangját a folyosóról.

- Te ez a lány kikészít. – mondta Harry nagyokat sóhajtozva.

- Ez nálad nem meglepő. Te amint meglátsz egy csinos lányt, azonnal megszédülsz tőle. Gondolom őt is csak az ágyadban akarod tudni, ÚGY.

- Ő más. – ó tényleg más lennék? Ez aranyos tőle. – Habár tényleg szeretném az ágyamban tudni ÚGY, de… ezt most amúgy miért mondtad így, hogy megszédülök tőle és csak azt akarom? – még hogy aranyos, csak egy szoknyapecér.

- Mert ismerlek. 3 év alatt elég jól kiismertelek már és tudom, hogy addig tart nálad ez a szédültség, amíg meg nem kapod, aztán továbblépsz. Számodra ő is csak egy lenne a sok közül. De próbálj meg az ő fejével gondolkodni. Tudom, hogy eddig mindig mindenkit megkaptál, akit csak akartál, de ő tényleg más. Ha akarna tőled valamit már rég lefeküdt volna veled, volt rá alkalmatok. De ezek szerint ő csak barátként tekint rád, úgy, mint bármelyikünkre. – ez így nem teljesen igaz Liam, de kedves tőled, hogy kiállasz mellettem.

- Ezt meg miből gondolod? – hallatszott Harry hangján, hogy elbizonytalanodott.

- Mert látom rajta. Én kedvelem ezt a lányt és nem akarom, hogy miattad nem találkozhatnék vele újra anélkül, hogy bántanám őt akárcsak a neved megemlítésével. Tartsd távol tőle magad, hidd el mindenkinek jobb lesz így, még neked is.

Hát ezzel most nagyon meglepett Liam. Egyrészt, mert kedvel, aminek örülök, én is kedvelem őt, másrészt pedig, hogy próbál megóvni. Tisztára olyan, mint Oliver vagy Adam. Ők is mindig mindentől meg akarnak óvni, csak néha már túlságosan is. Jó tudni, hogy valakink tényleg fontos vagyok, nem csak azért jópofizik velem, hogy utána az ágyába rángasson.

Belehajigáltam a spottáskába a ruháimat meg a cipőmet és próbáltam minél hamarabb kijutni a házból, anélkül, hogy összefutnék Mr. Szoknyapecérrel. A lépcsőhöz érve azonban ez elkerülhetetlenné vált. Szinte a semmiből toppant elém, amitől majdnem szívrohamot kaptam.

- Jézusom! – kaptam a szívemhez levegő után kapkodva.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni. – mosolyodott el bocsánatkérő tekintettel.

- Pedig sikerült. – próbáltam lerázni és kikerülni.

- Elkísérhetlek? – kérdezte, miközben elindultam lefelé a lépcsőn.

- Inkább ne. Nem akarom az idődet rabolni. Keress inkább egy lányt, akit az ágyadba tudhatsz Úgy, hogy téged idézzelek, engem meg hagyjál békén. Igaza volt Liam-nek abban, hogy csak barátként tekintek rád, és ez nem is fog változni. Rengeteg lány van itt is, New Yorkban, akik bármit megtennének, hogy a közeledbe kerülhessenek, válasz egyet magadnak. – ezzel otthagytam és a nappaliban tévézők felé vettem az irányt.

- Oliver, én elmentem próbára, anya 6 körül jön, várjátok meg ha nem érnék haza addig, mert nincs kulcsa, én is valamikor 6 körül jövök.

- Oké, és Lara?

- Az egyik barátnőjénél alszik ma, majd csak holnap délután jön haza, szóval majd hívd fel, mert már nagyon hiányol. Na, megyek, mert elkésel. Sziasztok srácok. Lily Niall-nek adj valamit enni, nehogy éhen halljon itt nekem. – fordultam vissza, amit hangos nevetéssel díjaztak a többiek. – Jah, és üdvözlöm Molly-t. – kiabáltam vissza az előszobából.

- Átadom. – hallatszott a válasz.

Az ajtóban ismét Harry-be ütköztem.

- Ezúttal nem ijesztettelek meg. – mosolygott.

- Remek. – mondtam unottan.

- Beszélni akarok veled erről az egészről. – lökte be az ajtót előttem.

- Elkések.

- Nem érdekel. – vágta rá. - Akkor elviszlek és közben beszélünk. – indult a kisbusz kulcsáért.

- Nem is tudok, hogy hova kell menni.

- Majd te navigálsz. Muszáj beszélnünk.  - pont, hogy nem akartam beszélgetni vele.

Kiriasztotta a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót.

- Nem kell udvariaskodnod, ment volt egyedül is. – huppantam be morcosan.

- Szóval….mindent hallottál, amit beszélgettünk Liam-mel.

- Igen.

- És most haragszol rám?

- Szerinted.

- Haragszol.

- Tudod, nem vagyok hozzászokva, hogy tárgyként használjanak, amit egy-két használat után eldobnak.

- Egyáltalán nem tárgyként tekintek rád. Sajnálom, ha így látod. Én tényleg kedvellek, de….

- De? De csak arra kellenék, hogy ne unatkozz este, igaz?

- Nem. Viszont én erre nem vagyok képes.

- Mire? – kérdeztem most már teljesen összezavarodva. Mire nem képes?

- Arra, hogy távol maradjak tőled, ahogy Liam „tanácsolta”.

- Pedig jobb lesz, mindenkinek. – mondtam alig hallhatóan.

- Te más vagy, mint a többi lány, akikkel eddig együtt voltam.

- Ja, én barna vagyok, nem szőke.

- Nem ezért, hanem mert te egész mást váltasz ki belőlem. Amikor csak meglátom ezt a mosolygós pofit azonnal jobb kedvem lesz. – simított végig az arcomon, mikor megálltunk a piros lámpánál. – Mindig is egy gyönyörű tündér voltál a számomra, aki a mosolyával és ezekkel a szemekkel bármelyik pasit képes megbabonázni, ahogy velem is tetted. – Úristen! Mégis csak emlékszik rám? Különben miért mondaná, hogy mindig is? De miért nem mondta? Ezt most nem igazán értem. – Egész eddig csodálattal kísértem a karrieredet, és….- itt már elvesztettem a koncentrációs képességemet, nem tudtam figyelni arra, amit mond. Mégsem emlékszik rám, csak a modellkedés miatt van ez. Valamit hadovált még, de nem értettem. Közben megérkeztünk a táncteremhez. Mikor ki akartam szállni, megállított.

- Barátok? – nyújtotta a kezét. Oh, anyám. Barátok? Legyen.

- Barátok. – ráztam meg a kezét.

- Remek. Hányra jöhetek érted?

- 6-ra. És köszönöm. Szia.

- Szia.

Életem legnagyobb hülyeségét követtem el az elmúlt 2 percben. Barátok? Nekem ő mindig is többet fog jelenteni egy barátnál. Mindegy ez van.

Hullafáradtan léptem ki az ajtón, sajgott mindenem. Alig álltam a lábamon, és még Josh is nyaggatott. Szerencsére Harry már ott várt a parkolóban.

- Emily! – futott utánam. Ez az, még most sem hagy. De örülök.– Nincs kedved meginni valamit? – na, most erre mit mondjak? Bocs, de ott ül a fiú abban a kocsiban, akibe már 3 éve szerelmes vagyok és egyébként sem vagy az esetem?

- Ne haragudj, de hulla vagyok. Majd talán legközelebb. – ez mégsem sem olyan durva, mintha azzal ráznám le, hogy nem tetszik. Habár lehet, hogy nem is olyan hatásos.

- Hellóka. – üdvözölt mosolyogva, elvette a táskámat és kinyitotta az ajtót, ismét. Istenem, miért kell ilyen aranyosnak és udvariasnak lennie?

- Szia. – zuhantam be a kocsiba és azon nyomban mozdulatlanná váltam az kimerültségtől.

- Ki volt az a srác?

- Csak a koreográfusunk.

- És mit akart? – kíváncsiskodott.

- El akart hívni inni valamit.

- És mit mondtál neki? – kapta felém a tekintetét. Csak nem féltékeny?

- Szerinted, ha itt ülök melletted, akkor mit mondtam neki? Alig élek, nem hiányzik egy kanos pasi sem. Habár pont most ültem be….. - hirtelen elnémultam és felé fordultam. Láttam, hogy nem esett jól neki a dolog, magára vette. - Bocs.

- Még így fáradtan is csodaszép vagy. – bókolt, úgy téve, mintha nem éppen most tiportam volna a lelkébe.

Már kint ácsorogtak a többiek az udvarom, mikor hazaértünk. Láttam, hogy már anya is otthon volt, így legalább nem kell rá várni a kocsi miatt.

- Biztos, hogy nem jössz? – kérdezte Dani Zayn-t, aki vigyorogva fogadott és megállás nélkül ölelgetett.

- Nem , inkább mozizok tovább. De nektek jó szórakozást.

- Te sem jössz? – fordult felém Harry.

- Nem hinném, hogy lenne hozzá energiám. – vágtam ki magam.

Beszállingóztak a kocsiba és elhajtottak.

- Akkor mehetünk. – karolta át a nyakamat.

- Igen, csak még gyorsan lezuhanyozom. Nem akarok ilyen izzadtan menni.

- Oh, akkor már értem, hogy honnan jön ez a szag. – szaglászott körbe.

- Héé. De bunkó vagy. – löktem el magamtól.

- Csak vicceltem. – húzott vissza magához.

- Szia kicsim! – ölelt meg anyu, mikor beléptünk az ajtón.

- Szia anyu! – húzódtam el tőle. – Előbb inkább lezuhanyoznék.

- Persze, menjél csak.

- Oliver mondta, hogy ma itt alszanak a srácok? – jutott eszemben a lépcsőn felfelé menet.

- Igen, mondta. Már össze is haverkodtunk. – Mi? Mióta használ anyu ilyen szavakat? – Viszont Lily…

- Tudom, tiszta szerelmes.

- Így két nap után? – lepődött meg Zayn anyu mellett állva.

- Oh nem, ez már 3 év tart nála. Első látásra beleszeretett Niall-ba, amikor látta a Tv-ben az X-Faktor válogatón. – legyintettem.

Össz-vissz 20 percem maradt, hogy elkészüljek és összeszedjem a bátorságomat. Elég hamar kész lettem, ami nálam csodának számít, hisz engem még egy csiga is leelőzne általában.

- Kb. 1 óra és itt vagyunk. – szóltam be anyunak, aki éppen jógázott a nappaliban a Tv előtt.

- Oké. Jó szórakozást. – az meg lesz, már, ha túlélem az elkövetkezendő egy 40-45 percet.

- Köszönöm, hogy eljössz velem. Nagyon hálás vagyok, hogy nem kell egyedül mennem. – modtam Zayn-nek a kocsi felé sétálva.

- Hát igazán nincs mit. De most már elárulod, hogy hova is megyünk és mik a terveid velem? Semmi rossznak nem vagyok az elrontója, de szeretem tudni a dolgokról. – vigyorgott huncutul.

- Egy tetováló szalonba.

- Hova? – nézett rám meglepve. – Minek?

- Szeretnék egy tetkót.

- Te? – hitetlenkedett.

- Igen. Miért te sem tartasz elég bátornak hozzá?

- De igen, csak ezzel most megleptél. És hogyhogy nem Harry-t hívtad? Úgyis úgy összemelegedtetek az éjjel.

- Először is nem történt semmi, de ezt már elmondtam, másodszor pedig pont ő az, aki nem tart elég bátornak hozzá, és nem szeretném megadni neki a lehetőséget, hogy lásson megfutamodni vagy szenvedni.

- Miért futamodnál meg?

- Nem is tudom. Tartok ettől az egésztől. Félek a tűktől. Nem bírom a fájdalmat. És nem is igazán szeretem a tetkókat. Elég ok a megfutamodáshoz?

- Gondolom valami jelképes tetkó lesz, ami sokat jelent neked, ha ezek ellenére is itt vagy. – bólogattam, mire elmosolyodott.

- Kemény csaj vagy. Ez tetszik.

Néhány perces kocsikázás után megérkeztünk. Összeszorult a gyomrom, mikor kiszálltunk a kocsiból. Zayn elbambult, hosszan bámult maga elé.

- Láttál valakit?

- Jade-et. Itt turnéznak a következő hetekben. Épp Amerika meghódításán vannak.

- És nem mész oda hozzá? Lehet, hogy itt van Perrie is.

- Nem, inkább menjünk, nehogy elkéssünk. Gyere. Valami baj van?

- Én ebbe bele fogok halni. – hátráltam.

- Jaj, dehogy fogsz. Én is élek és nézz rám. Már van egy pár tetkóm és még élek. Nyugi. Majd én vigyázok rád. – karolt át.

Bent egy fiatal, tetovált srác fogadott minket. A hangjából ítélve vele beszéltem korábban. Mikor Zayn meglátta a kiválasztott „Forever Young” emblémás tetkót elnevettem magát.

- Ettől féltél annyira? – de mikor meglátta az aggodalmat a szememben elkomolyodott. – Bocs.

- Első lesz? – kérdezte Eliot, mint kiderült ez volt a neve, mire csak egy aprót bólintottam. – És hová is lesz?

- A csípőmre. – válaszoltam és már le is ültetett az ágy szélére. Felhúztam a toppomat és lefeküdtem. A szívem a torkomban dobogott. Mit keresek én itt? Oh, anyám. Komolyan nem vagyok normális. Zayn mellé húzott egy széket és leült. Mikor Eliot nekilátott összeszorítottam a szememet és a fogaimat. Gondolom ezt észrevette Zayn is, mert a kezét hirtelen az enyémen éreztem. Gyengéden összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. Néhány perc alatt kész is lett, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.

- Látod, túlélted. – nyomott egy puszit az arcomra Zayn, miközben lehúztam a toppomat. Jó, annyira tényleg nem volt vészes, de furcsa volt.

- Ezzel a krémmel kéne kenned. – nyújtott oda egy tégelyt Eliot. – Meg persze a fólia, de azt hiszem ebben a barátod is tud segítséget nyújtani. – nézett végig Zayn karján.

- Ő n….

- Persze, hogy tudok, én már profi vagyok benne. – szakított félbe.

- Köszönöm. – adtam át a pénzt és indultunk is kifelé.

- Én vezetek. – vette ki a kezemből Zayn a kocsi kulcsot.

- Tudok vezetni.

- Nem vitatkozok. Én vezetek, ne erősködj. Látszik rajtad, hogy kimerült vagy. És, ha nem haragszol nem szeretnék az első fának nekimenni.

Nem mintha lett volna más választásom, belementem.

- Megkérhetlek, hogy ne mond el senkinek, de főleg ne Harry-nek?

- Persze, ha ezt szeretnéd. – mosolyodott el. – De idővel úgyis meg fogja tudni.

- Idővel. – mondtam halkan.

Mikor hazaértünk még nem voltak otthon a többiek.

- Letusolok, ha keresnél. – indult Zayn az emeletre.

- Oké, én addig összeütök valami kaját. – gyorsan csináltam néhány meleg szendvicset, és mire kész lettem Zayn már az étkezőben ült, egy szál pizsama nadrágban.

- Istennő vagy. Imádlak. – csapott le a szendvicsekre. – Köszönöm. – adott egy újabb puszit, mikor végzett.

- Nagyon szívesen. Viszont, ha nem haragszol elmennék aludni, mert már hulla vagyok.

- Persze, én is megyek mindjárt. Jó éjszakát.

- Jó éjszakát. És köszönöm.

Újra letusoltam és belebújtam a fekete- fehér, Hello Kitty-s pizsimbe. Mikor kiértem a fürdőből Zayn az ágyam szélén ült.

- Ez olyan….- mért végig.

- Azt ne mond, hogy gyerekes, mert megverlek.

- Olyan cuki…cukin szexi. – fejezte be a mondatát. – Harcias vagy. Kezdek félni tőled.

- Jobb is. – nevettem el magam.

- De, ami azt illeti szívesen verekszem veled. Úgyis én győzök.

- Miért vagy te olyan biztos ebben? – vettem fel a védekező pozíciót.

- Csak. – megragadta a csuklómat és magához rántott, majd ledöntött az ágyra. – Gyere, bekenem a csípődet. Ha már egyszer a pasidnak lettem titulálva ez a minimum. Egyébként megjegyezném, hogy nyertem.

- Váratlan támadás volt, ami nem fair.

Feltűrte a felsőmet és lejjebb hajtotta a nadrágom gumiját, viszont így kilátszott a bugyim csipkés széle.

- Hmmm, szexi. – mondta, mire rácsaptam a kezére. - Bocs, de tudtam kihagyni.

Láttam, hogy lejjebb csúszik, de nem tudtam mit tervez. Hirtelen ajkát éreztem a bőrömön. Kirázott a hideg tőle forró csókjaitól. Próbáltam eltolni a fejét, de nem hagyta. Körbepuszilta a tetoválásomat, majd végig az oldalamat, mire nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem.

- Csak nem csiklandós vagy? – kérdezte és tovább haladt. Már a nyakamnál jár, mikor fejbevágott a felismerés. Úristen mit csinálok?

- Zayn! – toltam el magamtól erőteljesen.

- Hmm? – nézett rám boci szemekkel.

- Jézusom! – húzódtam ki alóla és az ágy másik felére gördültem. – Ezt nem szabad. Úristen! – kaptam a fejemhez, hogy hogy hagyhattam magam.

- Nyugi. Már miért ne lenne szabad? – már megint ez. Ezt már végigjátszottam tegnap este Harry-vel. – Olyan feszült vagy. De ezen könnyen segíthetünk. – hajolt újra fölém.

- Neked barátnőd van, nekem meg….

- Csak volt. – ült fel. – És mi van veled?

- Hogy érted, hogy csak volt?

- Szakítottunk Perrie-vel néhány hete.

- Ne máár. Ti olyan aranyosak voltatok együtt. A tökéletes pár. Mi történt? – kérdeztem.

- Nem tudom. Talán túl hosszú volt a turné.

- Mi van? Túl hosszú volt a turné? Ugye most csak viccelsz? Milyen kifogás ez?

- Nehezen viselem az elszakadást, és mostanában nagyon keveset láttuk egymást.

- Szóval nem bírod a távolságot. – néztem rá csodálkozva. – És mit gondolsz, mi lenne, ha velem lennél? – erre összeráncolta a homlokát. – Oh, de hülye vagyok. Hát persze. Neked is csak egy éjszakára kellenék, pont, mint Harry-nek. Én hülye. – ráztam a fejemet.

- Én ezt egy szóval sem mondtam. De honnan veszed, hogy Harry-nek csak arra kellesz?

- Nem mondtad, de látom a szemedben, ugyanúgy, mint az övében. Meg reggel hallottam, ahogy pont erről beszélget Liam-el.

- Miért, ki tudja lehet, hogy működne közöttünk. – kúszott felém.

- Be akarod kenne a csípőmet, vagy sem? – állítottam meg.

- Még szép. – döntött le óvatosan. – Szóval, mi van veled? – kente el a krémet a bőrömön.

- Mi?

- Az előbb azt mondtad, hogy nekem barátnőm van, neked meg….

- Nekem meg…..nem lennem szívem tönkretenni a kapcsolatotokat, amit eddig csodáltam.  Megtennél neked valamit?

- Persze.

- Hívd fel Perrie-t és mond meg neki, hogy mennyire szereted.

- Emily, mi…

- A távolság nem ok arra, hogy szakíts azzal, akit szeretsz. Kérlek, az én kedvemért. Tudom, hogy szereted. Megteszed? – húztam fel a szemöldököm.

- Igen. – mosolyodott el.

- Helyes. Jó válasz. – kócoltam össze a haját.

- Héé, a hajam. – kapta el a fejét.

- Már úgyis este van. Már nem számít.

2.díj

Nagyon, nagyon szépen köszönöm a 2. díjat Biankának. Úristen, el sem hiszem, nagyon örülök neki!!!! :D

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot

2. Válaszolj 11 kérdésre

3. Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek

1. 11 dolog rólam

- Tegnap volt éltem legjobb napja

- Egy örök álmodozó vagyok, ami szerintem doha nem fog változni

- Imádok mesét nézni a 3 éves unokatesómmal

- A lila a kedvenc színem

- A zene és a tánc az életem, egész kicsi korom óta 

- Imádok karaokezni :))

- Nagyon, nagyon szeretek utazni

- Stylist-nak készülök, és ha minden igaz az is leszek :D

- Általában nagyon hamar feladom a dolgokat, egyáltalán nem vagyok kitartó, főleg, ha nem látom értelmét, annak, amit éppen csinálok, ez alól a blogolás, a tánc és az éneklés a kivétel :D

- Imádom a gyerekeket, kivéve, ha hisztiznek, akkor kevésbé rajongok értük :)

- IMÁDOK A 1D-t, hatalmas rajongójuk vagyok. :))) <3

2. Válaszok a kérdésekre:

- Kedvenc banda/férfi énekes/női énekes? 1D of course, szerintem ez nem kérdés :)))/ Ed Sheeran/ Selena Gomez

- Kedvenc ország? - Anglia, Franciaország, Spanyolország. Igazán mindhármat ugyanannyira szeretem, úgyhogy nem tudok dönteni közöttük.

- Szereted az állatokat? Imádom őket. 

- Voltál már koncerten? Igen voltam, Hooligans, Magna Cum-Laude koncerteken.

- Legjobb emléked? Hát nem is tudom, az első csók? :)))

- Legrosszabb emléked? Amikor olyanban csalódtam, akiért tűzbe tettem volna a kezem :(

- Kedvenc filmed? Számos pasas <3

- Kit ölelnél meg most legszívesebben? A fiút, akivel már rég nem találkoztam, mert mindig közbe jött valami :/ <3

- Nyár vagy tél? - Egyértelműen nyár :)) Persze a télnek is meg van a maga hangulata, Mikulás, Karácsony, Új év, hó, de ezzel szemben ott a napsütés, nyaralás, 2 és fél hónap szünidő, nincs tanulás, lazulás, pihenés - azt hiszem ezzel egyértelművé tettem a válaszomat. :)))

- Sportolsz valamit? - futok, kosarazok + gyerekekre vigyázok, ami néha felér egy kiadós edzésnek

- Hogy jött az ötlet az íráshoz? - Igazából mindig is álmodozó leányzó voltam, rengeteg mondanivalóval, hatalmas képzelőerővel és mikor Harry-ről kerestem egy képet, találtam egy irtózatosan jó blogot, és gondoltam én is írok egyet, lefoglalom magam, fejlesztem magam és addig is a 1D jár a fejemben :))))

3. Kérdések:

- Kedvenc számod?

- Szeretsz bulizni?

- Ha találkozhatnál valakivel a "sztárvilágból" ki lenne az?

- Elmenni egy világ körüli útra, ha megtehetnéd?

- Szerinted létezik fiú lány barátság? (Olyan igazi legjobb baráti kapcsolatra gondolok)

- Sportos vagy inkább elegáns, nőies ruhákat hordasz szívesebben?

- Nyaralás vagy síelés?

- Kedvenc országod?

- Van valami hobbid?

- Honnan jött a blog alapsztorija?

- Ki a kedvenced a One Direction- ből? :))

4. 11 ember, akinek küldöm:

csak egy lány

domii

Nessa
Anne
Milla
Jordi
Réka
Ally
Valami Directioner
Brigi Balás
Adri

14.fejezet: Nem vagy elég bátor hozzá

Sziasztok!! :)))) Először is elnézést, hogy megint késtem a résszel, tudom nem kifogás és nem is akarok kifogást keresni csak itt az érettségi, azt hiszem vannak páran akik ugyanezzel a problémával szenvednek, de most itt van a rész :))) igaz nem lett valami izgalmas de most ennyi tellett tőlem :P Másodszor nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat. Örülök az újabb feliratkozóknak, jó látni, hogy tetszik, amit csinálok. Imádlak titeket. <3

Ígérem, hogy ha túl leszek az érettségin gyakrabban fogok részt hozni :D

Kittaa

Reggel arra ébredtem, hogy Harry szuszogása csiklandozza a nyakamat. Próbáltam kibújni a keze alól, - amit a csípőmön pihentetett-, anélkül, hogy felébresztettem volna. Már majdnem sikerült, mikor éreztem, hogy mocorogni kezd és még szorosabban magához húzott.

- Ne menj még. – lihegte a fülembe álmos, rekedtes hangján.

- Mennem kell, mert még haza kell mennünk átöltözni.

- Csak még egy kicsit, kérlek. – ettől a mondatától egyesen olvadoztam. Tudtam, hogy nem kéne, de megadtam magam. Néhány percet töltöttünk még így, aztán lassan, vonatottan elengedte a csípőmet. Próbáltam felülni, de hirtelen fölém kerekedett.

- Hova-hova? – nézett le rám hunyorító, de csillogó szemekkel és megtámaszkodott mellettem.

- Azt hittem….

- Mit hittél? Hogy máris elengedlek? Ahhoz még korán van. - kezét behajlítva közelített hozzám. – Te még reggel, párnalenyomatos arccal is gyönyörű vagy. – erre rögtön az arcomhoz kaptam, ahol tisztán éreztem a bőrömön lévő gödröcskéket. – Hagyd, nekem tetszik. – lökte el a kezemet és megpuszilt.

Közeledő mellkasára szegeztem tekintetemet, reméltem, hogy nem túlságosan feltűnően.

- Tetszik? – nézett le kockás hasára és vigyorogva nézett fel rám. Ennyit arról, hogy nem vagyok túl feltűnő a bámulásban. – Nyugodtan megfoghatod. Nem harapok. – kezem meg sem moccant, nehogy elbízza magát, de szívem szerint össze-vissza tapogattam volna. Látva a reakciót, megragadta a kezemet és rányomta a kockáira. – Mondtam, hogy nem harapok. Szereted az izmos pasikat? – kérdezte még mindig ugyanazzal a vigyorral az arcán. – Hm?

- Igen. Mert tudom, hogy biztonságban vagyok mellettük.

- Mellettem biztosan. – mondta cseppet sem öntelt tekintettel.

Egoizmusára ügyet se vetve kezdtem tanulmányozni tetoválásait, amit szintén hamar kiszúrt. Elég béna vagyok ebben, nagyon úgy fest.  – Oh, csak nem tetkópárti vagy?

- Nem igazán. Különösebben nem rajongok értük.

- De látom, hogy tetszenek.

- Igen, tetszenek, csak….

- Csak? Csak te egyet sem tudnál elképzelni magadon, igaz?

- De, eltudnék.

- Csak nem lennél elég bátor hozzá. – nevetett fel.

- Miből gondolod?

- Mert látom rajtad. Nem lenne elég bátorságod hozzá.

- Lehet, hogy nem is baj.

- Viszont kíváncsi lennék, hogy lenne-e bátorságod, hogy megcsókolj.

- Biztos lenne, de nem teszem. - fordítottam el a fejemet.

- És hagyni hagynád magad? – simítottam meg az arcomat és visszafordította maga felé. – Hm? Hagynád, hogy megcsókoljalak? – irtózatos ütemben kezdett kalapálni a szívem, ahogy leheletét egyre közelebb éreztem ajkamhoz. Tisztára lebénított azokkal a smaragdzöld szemeivel, moccanni sem tudtam. Erre várok lassan 3 éve, hogy újra érezhessem a csókját, az ölelését, de most még sem voltam biztos benne, hogy akarom, ám testem nem éppen akart együttműködni az agyammal.

- Harry, elzsibbadt a lábam. – dadogtam mentséget keresve.

- Látod, még a tested is ellened szegül. – mosolyodott el és egyre közelebb hajolt. – Még megállíthatsz. Még mindig. Még mindig. Már nem. – suttogta és forró ajkát az enyémhez tapasztotta. Épp, hogy összeért a szánk, a tankként berontó Louis és Zayn tönkretették a pillanatot és szétugrasztottak minket. Vagyis engem ugrasztottak ki az ágyból, Harry-t lelöktem magamról és egyenesen a fürdőbe rohantam, még mielőtt megláthattak volna.

- Jó reggelt Hazza! – kiáltották és a matrac puffanásából ítélve bevetődtek mellé.

- A legjobbkor. Tudtam, hogy be kellett volna zárnom az ajtót a szobapincér után. – mondta lehangoltan.

- Na, mi a baj? Nem aludtál jól? – kérdezte Louis gügyögve.

- De, nagyon is jól aludtam. – hallottam, hogy kászálódik, hogy felkeljen.

- Húú, de meleg itt az ágy! – szólalt meg Zayn és hallatszott a hangján, hogy mosolyog. – Mi történt itt az éjjel?

Csendben lapultam a fürdő ajtó mögött, várva, hogy elmenjenek.

- Fogadni mernék, hogy nem Niall aludt itt. – mondta Louis. – És azt is lemerném fogadni, hogy még nem volt ideje lelépni a csajszinak, szóval valahol itt bujkál a szobában. – basszus. Hát ennyit arról, hogy elmennek. – Gyere elő nyugodtan, nem harapunk. Vagyis nem jobban, mint Harry. – miért jön mindenki ezzel a „nem harapok”-kal, ez valami új szlogen?

Most már biztos voltam benne, hogy addig nem fognak elmenni, amíg nem tudják meg, hogy ki is vagyok.

- Jobb lesz, ha mentek. – szólalt meg Harry határozottan.

- Ugyan már. Tényleg nem harapunk. – már megint ez a mondat. – Addig úgysem megyünk el. – csatlakozott barátjához Zayn.

- Remek! – mondtam halkan. Lassan kibújtam az ajtó mögül, vártam a reakciót.

- Jó reggelt, srácok. – integettem magam előtt zavartan.

- Neeee. Ezt nem hiszem el! – hitetlenkedett Louis. – Még, hogy Niall-ék haladnak gyorsan.

- Mielőtt félreértenétek, nem történt semmi. – szögeztem le a dolgokat, vagyis csak szögeztem volna.

- Oh, persze, hogy nem. Semmi rossz. Tudjuk. Ismerős. – folytatta Zayn. – Viszont az a póló jobban áll neki, mint neked. – veregette meg Harry vállát, aki szintén nagyon zavarban volt. – Fordulj csak meg. – mondta mosolyogva én hülye meg meg is fordultam. – Kiemeli a domborulataidat. - Mikor észbe kaptam Zayn fürkésző tekintete szegeződött rám.

- Menj a francba. – löktem meg a vállát.

- Szóval, hogy is kerültél te ide? Most mát érdekel a dolog. – vágott közbe Louis.

- Niall este betelepedett a helyemre, így nem volt más választásom. – kezdtem a mentegetőzést, bár nem tettem volna, hisz így újabb kérdésekkel kezdtek bombázni.

- És ezért kellett összebújnotok is, igaz?- pattant fel az ágyról Louis. – Legalább kényelmes ez a matrac?

- Na, jó! Tényleg ideje mennetek! Ott a saját szobátok. – lökdöste őket kifelé Harry.

- Jól van na, megyünk már. Isten ments, hogy zavarjunk. Csak aztán nehogy legyen egy kis Harry. – nézett vissza Zayn vigyorogva.

- Ne haragudj. – mentegetőzött Harry édesen.

Éppen, hogy becsukták az ajtót, Oliver rontott be rajta.

- Ugye ezt most nem mondjátok komolyan? Direkt külön szobát vettem ki nektek, és mire kell bemennem, hogy Lily és Niall együtt alszanak?

- Itt senkit nem tanítottak meg kopogni? – tárta szét a karját Harry.

- Te csak maradj csöndben. – rivalt rá.

- Most miért baj, hogy együtt alszanak? Elég nagyok vagyunk már. Tudunk magunkra vigyázni.

- Vigyázni? Nem is ismeritek őket! Én viszont igen és pont, hogy nem ilyen srácokra van szükségetek.

- Neked soha senki nem jó. Az egyik azért nem, mert politikus az apja, a másik meg azért nem, mert rendőrnek tanul és mi lesz, ha lelövik. Ha neked kéne döntened, hogy milyen fiú való nekünk, akkor egyedül halnánk meg. Felnőttünk. Oké? Nem kell mindentől megóvni. Megóvjuk mi magunkat. – keltem ki magamból, de láthatóan hatásos volt. – Csak egy kicsit bízz meg bennünk.

- Oké. De, ha megbántanak, ne hozzám gyertek sírni. 10 perc múlva indulunk. – és ezzel kiviharzott a szobából.

- Húú, de erélyes tud lenni valaki. – lépett felém Harry mosolyogva, de én gyorsan visszaléptem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Nagy nehezen felrángattam magamra a ruhámat, de ez a nap valahogy nagyon nem akart összejönni. Mikor fel akartam húzni a cipzárt a kezemben maradt a kis pöcök.

- Hát komolyan….ezt nem hiszem el..- dühöngtem.

- Mi a baj? – kukucskált be Harry az ajtón, amit ugyebár nem lehetett bezárni. Vagyis be lehetett, csak fennállt az esélye, hogy bent is ragadok. Halkan kuncogni kezdett, mikor meglátta, hogy mi történt.

- Ez nem vicces. Mibe fogok hazajutni? – csaptam a combomra morcosan.

- Vedd vissza a pólómat. A kocsiig megteszi.

Nem tartottam a legjobb ötletnek, de visszabújtam a majmos pólóba. Harry előtt haladva léptem ki a szobából, aki legalább 100-szor végigmért, nem is kicsit észrevehetően és indultunk a liftnél várakozókhoz. Lily vigyorogva állt Niall mellett, Oliver viszont egy cseppet sem volt elragadtatva a szobafelosztás miatt, ami látszott is rajta.

- Te most komolyan így jössz? – csodálkozott Oliver a falnak támaszkodva.

- Elszakadt a cipzár a ruhámon. – mutattam felé a ruhát.

- Elszakadt, mi? – nevetett Niall, mire Lily lökött egyet rajta.

- Ugye tudod, hogy ez egy nívós hotel? – kérdezte Oliver összeráncolt homlokkal.

- Majd gyorsan átszaladok a hall-on. – rántottam meg a vállamat.

- Mennyit lesztek bent? Csak, hogy tudjam, hogy órákat kell-e várnom rátok. – fordult Oliver Harry és Niall felé.

- 20 perc kb. – vágta rá Niall.

- Miért hova mentek? – fordultam meg kíváncsian.

- Mint mindig, kíváncsiskodsz. – nevetett Harry és átkarolta a nyakamat.

– Elmegyünk a plázába nézni valami ajándékot Molly-nak. – adott választ Niall, ám Lily arckifejezésétől még én is megijedtem. Nemigen láttam még ilyennek. Szerencsére ők nem látták, jobb is.

- Ki az a Molly? – kérdeztem, hogy megnyugtassam Lily-t, hogy bizonyára csak egy barát.

- Egy régi, és nagyon jó barátom. Sokáig Londonban lakott az apukájánál miután elváltak a szülei, aztán ideköltözött az anyukájához és gondoltam, ha már itt vagyunk meglátogathatnánk, mert holnap lesz a szülinapja és szeretném meglepni valamivel. – érkezett a megnyugtató és kielégítő válasz.

Gyorsan átrohantunk a hall-on, de hát így, 6 órakor még nem tolongtak annyira a vendégek, szóval nem volt gázos a pólós szaladgálásom. Ám a hotel előtt várakozó fotósokkal nem számoltunk. Először észre sem vettük őket, csak mikor megrohamoztak minket. Szerencsére a kocsi már ott parkolt, így nem kellett sokat gyalogolnunk a tömegben.  Oliver azonnal elém ugrott, Harry pedig a hátam mögött próbált valamelyest takarni. Tudtuk, hogy nem én vagyok a célpont, de mégsem örültem volna, ha a másnapi lapokban és TV műsorokban a félig kilibbenő fenekemet kellett volna látnom. Ettől próbáltak megóvni. Villámsebesen bepattantunk a kocsiba és elhajtottunk.

- Utálom, hogy ilyen hamar rájönnek, hogy éppen hol vagyunk. – mondta Niall durcásan.

- Hogy telt az éjszaka? – kérdezte Lily mosolyogva.

- Nektek hála borzalmasan.  Igazán szólhattatok volna. – erre Harry morcosan fordult felém.

- Ennyire rossz volt velem aludni? – kérdezte halkan.

- Nem, csak azt akarom, hogy érezze rosszul magát egy kicsit, amiért kiraktak a szobából anélkül, hogy szóltak volna. – hajoltam oda hozzá és alig hallhatóan súgtam a fülébe, amire elcsillant a szeme.

- Ha tudtam volna, hogy ezt tervezitek mindketten velem aludtatok volna. – szólt hátra Oliver. – Habár ez ránk nézve nem biztos, hogy jó ötlet lett volna. – nézett rá Lily-re, amit mindenki meglepve figyelt. Ám mivel közben hazaértünk nem feszegettük a dolgot.

- Megvárjunk titeket? – szállt ki Oliver a kocsiból velünk együtt.

- Nem kell, köszi. George nem sokára itt lesz értünk. – mondta Lily és gyorsan elköszönt a srácoktól.

- Délután lehet, hogy kinézünk a meccsre. – mondta Oliver mosolyogva.

Lily-t követve én is elköszöntem a fiúktól és rohantunk be összekapni magunkat. A szobámba lépve hirtelen eszembe jutott a tegnapi atom- vagyis Lilytámadás, amely a gardróbomat sújtotta.

- Lilyana Edwards, remélem nem felejtetted el, hogy rendet kell raknod a gardróbomban! – kiáltottam a folyosón szaladgáló barátnőm után. Általában csak akkor használom a teljes nevét, ha mérges vagyok rá, és most az voltam, mert nem találtam egy ruhát sem a nagy kupacban, amit szerettem volna felvenni.

- Nem felejtettem el! Ha hazajöttünk rendet rakok. – tegnap is ugyanezt mondta. Előtúrtam egy fekete pöttyös fehér blúzt, egy kék szoknyával és egy barna övvel. Nagy nehezen találtam egy, az övemhez illő topánkát.

Hangos dudálásra lettem figyelmes, miközben a hajamat tűztem fel.

- Itt van George! – kiáltott fel Lily az emeletre, felkaptam a táskámat, benne a rengeteg könyvvel és füzettel, és leszáguldtam a lépcsőn.

- Szia, George! – köszöntöttük egyszerre, amire összemosolyodtunk.

- Jó reggelt, szépségeim. – megölelgetett, majd gyorsan beterelt a kocsiba, sürgetve az indulást.

- Jaj, de kár, hogy nincsenek itt a fotósok. – hisztizett Lily megjátszva a durcást, mikor a suli elé értünk.

- Pont elég volt belőlük mára. Nyaggassák csak a fiúkat. Elvégre miattuk gyűltek össze ilyen szép számmal ma is.

- Szerintem, most már meglehetősen érdekli őket a ti életeket is, hisz reggel is benne voltatok az egyik ilyen kibeszélős műsorban. – fordult felénk George.

- Ne már. Híresek lettünk! – ugrándozott Lily. – Habár te eddig is ismert voltál, szóval ez csak nekem meglepő.

- Remek. Nagyon örülök neki. – mondtam unottan. Gyorsan bekapcsolta a mobilomat, hogy megnézzem miről is volt szó abban a műsorban, mikor láttam, hogy több mint 300 facebook üzenetem van. Meg sem kellett néznem, pontosan tudtam, hogy mi van bennük. Nem éppen voltak elragadtatva a fiúk rajongói, hogy ennyi időt töltünk velük. Harry üzenete volt az utolsó.

" Hagytad magad."
"Jól festettünk együtt tegnap este. A tökéletes gokart páros." Mellékelt néhány képet is, amin éppen a levegőbe emel a gokart pályán, Lily Niall ölelgeti és hasonlóak.

- Ezt meg hogy? – mutattam meg Lily-nek a képeket, mire elámult.

- Bizonyára követtek minket, ezért találták meg a hotelt is. Ezek bármire képesek.

Elköszöntünk George-tól és felcammogtunk a másodikra, kémia órára. Már meg sem lepett, hogy mindenki megbámult minket, mire felértünk. Most legalább értettük, hogy miért. Sikeresen túléltük az órát, amin éppen kísérletet csináltunk, amit nagyon utáltam. Sokkal jobb volt az elmúlt 3 év modellkedés, furcsa újra megszokni a sulit, még így lassan egy hónap után is úgy érzem magam itt, mint valami kényszertáborban. A sok szabadság után fárasztó a 4 fal között ücsörögni, és koncentrálni. Jött Lily kedvenc órája a biológia, ráadásul kettő egymás után.

- Kate, Bob, Lily, Zoe. Szeretném látni a leckéteket. – szólította fel őket a tanár úr, mire elkerekedett Lily szeme.

- A rohadt moszatok. – állt fel morcosan.

- Menj már. – lökdöstem.

Letették a tanári asztalra a könyveket, Mr. Peterson olvasgatni kezdte a házikat, Lily aggódva fordult felém.

- Lily, Zoe ötös. Leülhettek. Kate, Bob ti maradtok felelni. – Lily meglepett feje miatt mosolyra húzódott a szám.

- Ezt meg hogy? – tátogta csodálkozva, mikor visszaért.

- Szívesen. – súgtam oda neki.

- Imádlak. – hát igen. Én megírom helyette a leckét, amit ő azért nem csinál meg, mert gusztustalannak találja a moszatokat, ő meg egy szó nélkül kirak a szobából és Harry mellé üldöz. Megkíméltem egy másfél órás feleléstől. Halálra untuk magunkat, amíg a Kate és Bob feleltek. Rajz órán épp térbeli kockát kellett szerkesztenünk, amikor hirtelen eszembe jutott a két héttel korábban két időpont a tetováló szalonba. Harry beszólása, hogy nem vagyok elég bátor egy tetkóhoz csak még jobban felcsigázott és még jobban féltem is tőle. Való igaz, hogy soha nem rajongtam értük, de ez most fontos volt számomra. Hála Istennek véget ért a suli és mehettünk is átöltözni a meccsre.

Mikor kiértünk azonnal kiszúrtuk a nézőtéren a srácokat és Dani-t. Elkezdődött a meccs; fél idő; mi vezettünk, de nem ártott a lelkesítés a fiúknak, mi következtünk. Tökéletesen megcsináltuk a gyakorlatot, büszke voltam a csapatomra. A meccset megnyertük, vagyis a focistáink. Az öltözőben eszembe jutottak Oliver szavai: „Habár ez ránk nézve nem biztos, hogy jó ötlet lett volna.”

- Valamiről lemaradtam titeket illetően Oliver-rel?

- Tudod, hogy ő volt a legjobb barátom, amíg otthon lakott, meg persze most is ő az csak most már kevesebbet látom. – mondta zavartan.

- Igen ezt tudom, de ez nem válasz a kérdésemre. – pontosan tudtam, hogy mikor hazudik és mikor terel. – Szóval?  - az arckifejezését látva felmerült bennem a kérdés: - Történt köztetek valami?

- Emily… - hirtelen elnémult, de a szúrós tekintetem hatására inkább folytatta. – Ő volt…az első fiú az életemben, akivel….úgy voltam.

- Mi? Te lefeküdtél a bátyámmal? – kerekedett el a szemem. Gyorsan körbenéztem. Én csak valami szájra puszira vagy max. csókra számítottam. Tátott szájjal néztem rá, de egy hang nem jött ki a torkomon.

- Benne bíztam a legjobban.

- De hát.…ez….- makogtam. – Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de hát akkor is. A legjobb barátnőm és a bátyám? Ez nekem sok, sokk.

- Ha jól emlékszem te is a legjobb barátoddal voltál először. – jött az övöm aluli ütés.

- De én nem egy házban nőttem fel vele, nem láttam minden nap, minden reggel, délben, este. – ledöbbentett ez az egész.

- Nagyon ügyesek voltatok. – gratuláltak a többiek, mikor kiléptünk az öltözőből.

- Ez a ruha tényleg csinibb volt, mint a tegnapi. – ölelt át Zayn.

- Über szexi. – súgta a fülembe Harry, mikor megölelt.

Niall Lily-t ölelgette, majd Oliver felkapta és megpörgette a levegőben.

- Szerintem menjünk. – szakítottam félbe az „ünneplést”. Nem akartam Lily-t Oliver-rel látni.

- Hazaviszünk titeket, este meg átugrunk Molly-hoz. Ha van, kedvetek gyertek velünk.

- Én benne vagyok. – lelkesült Lily.

- Én inkább kihagynám, ha nem baj. Fáradt vagyok. – próbáltam kimenteni magam estére.

- Amúgy ma otthon alszunk, mert a szállodát megszállták a paparazzik.

- Eddig is aludtattatok volna ott.

- Csak nem tudtam, hogy kész van-e már a ház felújítás.

- Oliver, csak a konyhát és a nappalit építették át. A vendégszobákban simán elférnétek.

A kocsi felé sétálva Zayn mellé futottam.

- Ráérsz este vagy te is mész Molly-hoz a többiekkel? – súgtam oda neki, hogy más ne hallja.

- Terveid vannak velem? – vigyorgott huncutul.

- Szeretnék elmenni valahova, de nem szeretnék egyedül menni.

- Oké. Mikor megyünk?

- 6-kor kéne indulni. De így, hogy ott alszotok nálunk így nem lesz gond az utazással.

- Oké.

Hazaérve Louis elámulva szállt ki az autóból.

- Hűű, nagyon szép ház.

- Köszi. Gyertek, megmutatom mit hol találtok. – invitáltam be őket.

- Hol van a konyha? – kérdezte Niall, ami egy cseppet sem lepett meg. Lily kézen fogta és maga után húzta.

- Nagyon szép. – nézett körbe Dani.

- Gyertek, megmutatom a szobátokat. 2 vendégszobánk van, ami azt jeleni, hogy fel kell áldozzam a szobámat, választhattok, hogy ki hol szeretne aludni. – mutogattam körbe a lépcsőn felérve.

- Én a te szobádban. – lépett mellém Harry. – Veled.

- És akkor hogy fogunk elférni? – kérdeztem mosolyogva, mire rögtön jött a válasz is.

- Niall úgyis Lily-vel alszik. Lemerném fogadni.

- Majd meglátjuk. – súgtam oda neki.

Liam azonnal birtokba is vette a franciaágyat, és magára húzta Dani-t is.

- Azt hiszem, ezt inkább becsukom. – nyúltam a kilincsért.

- Mi lesz a vacsi? – rohant fel Niall.

- Hát….azt még nem tudom, mert nem voltunk felkészülve ennyi vendégre, szóval előbb el kell menni vásárolni. – gondolkodtam el.

- Elmegyek veled. – csapódott mellém Harry.

- Én is. – csatlakozott hozzá Zayn és Louis is, egyszerre mondva.

- Még valaki? – kérdeztem.

Végül csak négyen mentünk, mert Niall Lily-vel volt elfoglalva, Liam Dani-val, Oliver pedig próbálta felderíteni a házat, ugyanis még soha nem járt itt, mindig csak mi mentünk hozzá.

Életem leghosszabb bevásárlása volt ez. Legalább 8-szor körbejártuk a boltot, miközben a fiúk ökörködtek a bevásárlókocsival. Viccesek voltak, komolyan, mint az ovisok.

13.fejezet: Erről is te tehetsz

Sziasztok!! Meghoztam az új részt, igaz kisebb késéssel, de itt van. Remélem senkinek nem okozok vele csalódást. :D Nagyon nagyon köszönöm a kommenteket, jó látni, hogy szeretitek a blogot. És köszönöm a feliratkozónak is, hogy csatlakozott hozzánk. :P 

Nálunk már hivatalosan is megkezdődött a nyári szünidő, VÉGRE!! akinek holnap még suli van, annak kitartást :D 

Üdv: Kittaa :))))))))

Lily és Niall akciója nem hagyott más lehetőséget. Nagyon nem díjaztam azt az egészet, de kénytelen voltam elfogadni, hogy Harry-nél kell töltenem az estét. Semmire sem vágytam jobban csak, hogy végre aludhassak, de nem nála. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem és halkan bekopogtattam. De mivel nem kaptam választ, így benyitottam és beléptem a „nappaliba”.

- Na, végre! Azt mondtad, hogy sietsz és segítesz kitalálni valamit, hogy mit kezdjek Emilyv… - hirtelen elhalkult, mikor észrevette, hogy én vagyok az és nem Niall. – Hát te? – kérdezte mosolyogva.

- Niall kiüldözött a szobámból.

- Nem inkább azért vagy itt, mert hiányoltál? – dőlt neki a boltívnek.

- Nem! Mondtam, hogy ki lettem rakva a szobából. Niall ott alszik Lily-vel. Nem akartam felébreszteni őket, és egyébként sem hinném, hogy túlzottan foglalkoztak volna velem. Szóval nem lenne gond, ha itt tölteném az éjszakát? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Húú, hát ezzel most megleptél, de persze, hogy nem lenne gond. Sőt. – vigyorgott és lassan elindult felém.

- Szeretném, ha nem értenéd félre. – kezdtem hátrálni.

- Én? Ugyan, dehogy értem félre. Csak azért vagy itt, mert Niall kiüldözött a helyedről. Értem én, csak gondoltam segítek levenni ezt a zakót. Ami nem mellesleg az enyém. Itt túl meleg van ehhez. – és kihámozott belőle.

- Köszönöm még egyszer. – mosolyodtam el.

- Nagyon szívesen. – dobta le a székre. – Érezd magad otthon. – tárta szét a karját.

- A mosdó? – kérdeztem kezemben a fogkefével és a fogkrémmel.

Kezével mutatta az utat és szorosan mögöttem haladt.

 - Köszi. – mondtam megkerülve az ágyat és becsuktam az ajtót.

- Rossz döntés volt becsukni azt az ajtót, drága. – kiabálta be.

- Legalább visszatart. – gondoltam magamban és nem foglalkoztam vele, nekiláttam a fogmosásnak. Ám, mikor ki akartam nyitni az ajtót nem tudtam.

- Mondtam, hogy rossz döntés volt. – hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

- Bezártad?

- Nem, csak nagyon szorul, ezért nehéz kinyitni. Én már tapasztaltam. De majd én segítek, mert te nem vagy elég erős hozzá, hogy kinyisd.

Hallottam, hogy felkászálódik az ágyról, így még előtte cselekedtem. Megrántottam az ajtót olyan erősen, amennyire csak tudtam és sikeresen kinyílt.

- Hogy is mondtad? – tettem csípőre a kezemet.

- Harcias egy leányzó vagy, de fogadunk, hogy nem tudsz megcsinálni egy rendes fekvőtámaszt. – hergelt egy szál boxer alsóban előttem állva. Tekintetem azonnal kidolgozott felsőtestére tévedt.

Kiléptem a fürdőből, lerúgtam a magas sarkúmat, úgy helyezkedtem, hogy még véletlenül se láthasson be a ruhám alá, és megcsináltam a kívánt feladatot.

- Oh, hát ez mi volt? Ilyet csinálok neked 1000-et. – hencegett.

- Hadd lássam.

Lehasalt és megcsinált pár szabályos fekvőtámaszt, majd felállt. Alig bírtam levenni róla a szemem.

- Ennyi? Ennyire telik tőled? – húztam az agyát.

- Ebben az állapotban igen. – erre felhúztam a szemöldökömet, mire folytatta. – A reptéri rajongók elől való meneküléstől meghúzódott a vállam és a nyakam. – tekergette a fejét fájdalmas arccal.

- Oh, te szegény. Gyere, majd én segítek rajtad. – húztam magam után az ágyhoz és lenyomtam.

- Eddig tetszik. – vigyorgott kezeit a feje alá téve.

- Fordulj meg. – parancsoltam rá.

- Szerintem így sokkal jobb.

- Szerintem meg így nem tudom megmasszírozni se a nyakad, se a vállad.

Bizonyára ő másra számított, de engedelmeskedett. Fölé térdeltem és ráültem a derekára, amit egy halk nyögéssel díjazott.

- Na, mi van? Csak nem nehéz vagyok?

- Nem, csak valakit kissé meglepett, hogy belepasszírozták a matracba. Amúgy pont elképzeltem, hogy milyen lenne ez a pozíció, ha nem kellett volna megfordulnom. – pimaszkodott.

- Perverz. – nyomtam meg a nyakát.

- Miért nincs ebben semmi rossz. – emelte meg kissé a fejét, amit azon nyomban vissza is nyomtam.

- Ne mozogj. Így nem tudlak megmasszírozni.

- Tényleg elég harcias vagy. Ki sem nézné belőled az ember. Olyan ártatlannak és törékenynek tűnsz. – és mocorogni kezdett alattam.

- Te viszont igen engedelmetlennek tűnsz. – szorítottam le és elkezdtem masszírozni.

- Úristen nem is emlékszem mikor kényeztettek így legutoljára. Régen volt ilyen, az biztos. – nyögött fel.

- Oh, pedig azt hittem, hogy te csak úgy falod a nőket mostanában. Mondjuk, lehet van benne valami, hisz ők egész máshogy kényeztetnek, nem igaz?

Erre hirtelen ledobott a hátáról és fordított a helyzetünkön. Lenyomott és fölém kerekedett. Kezével fejem fölé szorította a kezemet.

- Tudnod kell néhány dolgot rólam. Imádom a nőket, de azért nem falom őket. Nem kell mindent elhinni, amit a média ír. Lásd a mi képünket és a cikket. – mondta és egy apró puszit nyomott az arcomra. – Továbbá…. csak, hogy tudd, elég sok estém kezdődött már hasonló módon és mind ugyanúgy végződött. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom. Elég nagylány vagy már, hogy értsd. – hajolt újra közel hozzám egy újabb gyengéd puszi kíséretében. – Jah, és tudod én szeretem így felhúzni a csajokat, akik innen már nem szoktam megmenekülni. Ugyanis innentől szeretek én irányítani. – búgta a fülembe. – És főleg az ilyen ártatlan, vagyis annak tűnő csajokat szeretem hergelni. – és újabb forró puszit lehelt a már zavaromban lángoló arcomra. - Csak Oliver-től tartok egy kicsit, de végül is nem muszáj tudnia róla. – mondta huncut mosollyal az arcán és közelebb hajolt. – Valaki már lekapott, vagy csak béna voltál? – nevetett fel.

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Elkented a rúzsod, drága. – mondta és végighúzta az ujját az említett területen, hogy letörölje, mire felszisszentem.

- Auhh.

Hirtelen eszembe jutott a délutáni óvodai pofon, ami attól a szőke kislánytól kaptam. Valószínűleg eddig vagy nem láttuk a sötét miatt, vagy csak most lett nyoma annak az átkozott gyűrűnek. Ellöktem a kezét, mert éles fájdalmat ébresztett bennem az érintése.

- Na? – emelkedett meg egy kicsit.

- Az nem rúzs. – tapasztottam rá a kezemet.

- Hát akkor? – kérdezte meghőkölve.

- Nem fontos, csak hagyd békén.

- Valaki bántott? – tapintott rá a lényegre, de mivel nem válaszoltam csak lecsuktam a szemem újra feltette a kérdést. - Emily! Valaki bántott? – aprót biccentettem válasz helyett. – Ki volt az? És miért? – húzta fel magát.

- Csak egy lány, de nem fontos, majd elmúlik.

- Nem fontos? Most ugye hülyéskedsz?

- Ne foglalkozz vele!

- Már késő. De mégis miért ütött meg? Emily! – szólt rám erélyesen.

- Miattad. – böktem ki.

- Miattam? – kérdezte meglepetten.

- Igen. Egy kislány az ovinál, mikor délután a húgomért mentem. – kezdtem. - Felpofozott ráadásul valami hülye gyűrű volt rajta, gondolom látta rólunk azt a képet és azt mondta, hogy szálljak le rólad, mert te az övé vagy. – meséltem a történteket, mire elnevette magát. - Te most kinevetsz? – tettem keresztbe az időközben kiszabadult kezeimet durcásan.

- Ne haragudj, de ez nagyon vicces. – nevetett. – Már, mint nem az, hogy felpofozott,- komolyodott el az arca a tekintetem miatt- hanem az, hogy úgy gondolja, hogy az övé vagyok. Kis naiv. – mosolyodott el újra.  – Maradj itt, ne mozdulj. – mászott le rólam. – Meg nem moccanj, és ne is menekülj. – fordult vissza az ajtónál. Nem mintha lett volna hova mennem. Nem sokáig volt távol és visszatérve egy zacskó jeget szorongatott a kezében.

- Csoda! Szót fogadtál. – vigyorgott és újra fölém telepedett.

- Kettőnk közül nem én vagyok az engedelmetlen.

- Ne mozdulj! – mondta és óvatosan a szám széléhez nyomta a jeges zselét. Nagyot rándultam, mikor a hideg zacskót a bőrömön éreztem. – Nyugi. Ettől csak jobb lesz. – simította meg az arcomat. – A múltkor te ápoltál engem, most én ápollak téged.

- Köszönöm. – mondtam halkan, miközben az olvadozó zselétől egy vízcsepp gördült le az arcomon.

Összeszorítottam a szememet a hideg csepptől, és mikor kinyitottam Harry elvette a jeget a „sebemről” és ledobta az ágyra. Fölém hajolt és egy apró, de annál szenvedélyesebb puszit lehelt a fájdalmas területre. Mikor elhúzódott alsó ajkamba haraptam és úgy néztem fel rá.

- Ne csináld ezt. – nyelt nagyot, mire kiengedtem fogaim szorításából az ajkamat.

Hajába túrt, megint közelíteni kezdett és egy érzéki puszit nyomott a számra. Lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott, amit még így is tisztán éreztem egész arcomon.

- Gyere, keresünk neked egy pólót, amiben aludhatsz. – mondta és lassan lemászott rólam.

A sport táskájában kezdett turkálni, majd kivett belőle egy szürke pólót és egy fekete boxer alsót.

- Az minek? – böktem rá az alsómenüre.

- Csak gondoltam, hogy nem akarsz abban a falat bugyiban maradni. Vagy, ha nem félsz, hogy kilibben a popód, és azt fogom bámulni, akkor hagyjad.

- Már úgyis mindegy, nem? Délután is azt stírölted.

- Jogos. – mosolyodott el.

Kikaptam a kezéből a ruhákat és a fürdő felé indultam.

- Az ajtó. – szólt utánam figyelmeztetőileg.

- Tudom. – nevettem fel és csak behajtottam azt magam mögött.

Sokat gondolkodtam, hogy húzzam-e még Harry agyát azzal, hogy segítsen levenni a ruhámat, ám a korábbi egy éjszakás kalandos feltevésem megfékezett benne. Pont, hogy levettem a ruhámat, mikor éreztem, hogy Harry mögém lép.

- Áldom az embert, aki kitalálta a tangát. – fogta meg a csípőmet. Elkerekedett a szemem, hisz egy szál fehérneműben álltam előtte, most sokkal közelebb, mint délután. Hirtelen a pólóért nyúltam és eltakartam magam. Igaz, hogy háttal állt nekem, de akkor is jobbnak láttam így.

- Harry! Még póló sincs rajtam. – léptem előrébb, de visszahúzott.

- Nem is kell. Fölösleges. – dőlt a vállamra és teljesen hozzám simult.

- Öhm. – köhintettem, mikor megéreztem ott lent.

- Valami baj van? – súgta a fülembe és csókolgatni kezdte a nyakamat és a vállamat.

- Harry, ez nem helyes, és ezt te is tudod. – löktem el magamtól és belebújtam az Everyone loves a monkey felírató pólójába, ami így már eltakarta a popsimat is.

- Erre nem lesz szükségem, köszönöm. – adtam vissza az alsóját. – Valahogy nem az én stílusom.

- Te tudod.  Neked sokkal jobban áll ez a póló, mint nekem. – mért végig, mikor megfordultam. - Miért mondod, hogy nem helyes? – tért vissza a miért nem helyes kérdésre.

- Azért mondom, mert így gondolom.

- Akkor változtassunk a gondolkodás módodon. Emlékszel, hogy mit mondtam neked délután?

- Nem. – ráztam a fejemet. – Áh, arra a durva megjegyzésedre gondolsz? Arra emlékszem.

- Durva? Szerintem nem volt durva. Csak igaz. És még most is fent tartom ezt.

- Majd veszek neked egy kisautót, azzal játszhatsz.

- Haha. Az nem olyan érdekes, már. Szóval, miért nem helyes? Csak mondj egy jó indokot.

- Nem négy nap ismertség után, és nem egy kiskorúval. Mondtam kettőt is. Elégedett vagy? – és indultam kifelé.

Bevetődtem az ágyba és magamra rángattam a takarót. Láttam, hogy Harry ledöbbenve lép ki a fürdőből. Oh anyám, azok a kockák.

- Kiskorú? – kérdezte elámulva, ami kizökkentett a tökéletes felsőtestének bámulásából.

- Igen, miért olyan meglepő ez?

- Én többnek hittelek. És különben is kit érdekel, hogy kiskorú vagy? Bizonyára nem én lennék az első. Vagy igen?

- Szerintem ez nem rád tartozik. Viszont nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba.

- Oh, te aggódsz értem. ez aranyos. Mikor lesz a szülinapod? – sétált oda az ágyhoz és leült a szélére.

- 2 hét múlva. Miért? – aztán leesett. Tátott szájjal, hunyorítva, bosszúsan néztem rá, hogy képes volt kiszedni belőlem, ráadásul ilyen könnyen.  - Elképesztő vagy. – forgattam meg a szememet, fejemet rázva.

- Én mindig megkapom azt, amit akarok. – kúszott oda mellém.

- Azt rögtön gondoltam. – húztam följebb a takarót, mire egy féloldalas mosollyal reagált.

- Ugye nem hiszed, hogy ez a takaró képes megvédeni tőlem? Felőlem a nyakadig is felhúzhatod, akkor is tudni fogom, hogy mi van alatta. Szóval ezzel nem tudsz megállítani. – kezdte el lassan lehúzni. – Csak szeretném megmasszírozni a hátadat.

- Nem kell. – rángattam vissza a menedékül szolgáló anyagot magamra.

- Nem szeretek tartozni, úgyhogy vagy magadtól belemész, vagy csikizéssel foglak rávenni. Azt  hiszem, jobban jársz az első verzióval, csiklandós kisasszony. – súgta a fülembe, újra a lényegre tapintva, hisz nagyon csikis vagyok. Viszont fogalmam sincs, hogy ő honnan jött rá erre. – Ha már egyszer adok-kapok játék játszunk. –célzott itt gondolom a jegeléses dologra.

- Oké. Egy feltétellel. – ültem fel.

- Ne kímélj.

- Ülve masszírozol, nem pedig rám ülsz, mert egyrészt összenyomsz, másrészt nem lenne jó vége.

- Már miért ne lenne jó vége? Olyan negatív vagy. Ülve nem masszíroztok. Ki van csukva. – rázta a fejét. – Szóval első vagy második verzió? Te döntesz, még. – de gondolkodási idő nélkül nekem esett és elkezdte csikizni az oldalamat.

- Neee, Harry… neee. – sikítoztam. – Oké, oké. – tolta el magamból és hanyatt feküdtem.

- Látod, nem is volt olyan nehéz. – szorította meg a vállamat és rám mászott.

Nagyot nyögtem, mikor súlyát magamon éreztem és azt is.

- Nehéz vagyok? – poénkodott korábbi kérdésemmel és mozgolódni kezdett rajtam.

- Áh, csak egy cseppet. Meg a… öhm. – köhintettem.

- Ennyire zavarba tudlak hozni? Ez már a második ilyen megnyilvánulásod ma, pedig te teszed ezt velem. Ha segíteni nem akarsz rajtam, akkor kénytelen leszel elviselni. – búgta a fülembe rekedtes hangján és elkezdte masszírozni a nyakamat, amire felnyögtem.

- Ezt hagytad volna ki. – fészkelődött rajtam. – Van egy ötletem, hogyan tehetném még élvezetesebbé számodra ezt a masszázst. – kissé megemelkedett és lassan felgyűrte a pólómat, majd a szabad területeket forró csókokkal halmozta el, amíg a melltartóm kapcsához nem ért. Egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta azt.

- Héé. – emeltem fel a fejemet.

- Zavart. Sokkal jobb lesz nélküle. – mondta és folytatta a csókolgatást.

- Nem lehetne inkább máskor befejezni ezt? – kérdeztem zavartan, a derekamnak nyomódó férfiassága miatt.

- Mondtam már, hogy te teszed ezt velem. – hajolt a fülemhez mosolyogva, amit tisztán kihallottam a hangjából. – És különben is mit szeretnél csinálni e helyett az este hátralevő részében? Szerintem ez nagyon jó időtöltés.

- Mondjuk, aludni. – vetettem fel egy éjfélkor már elég aktuális ötletet.

- Aludni? Ne már! Akkor legalább beszélgessünk. Imádom a hangodat.

- Én is azt a szexin rekedtes hangodat. – gondoltam magamban. – Miről akarsz beszélgetni? – kérdeztem, miközben lekászálódott rólam.

- Rólad.

- Rólam? – kapcsoltam be a melltartómat, amit végül az ő segítségével sikerült az eredeti állapotában tudnom.

- Azt már tudom, hogy 17 vagy, de nem sokára 18, szóval…. hány fiúd volt eddig? – tért rá rögtön a lényegre állát fogva és a fenekemet méregette.

- Amúgy Manchesterben születtem, van 2 bátyám, 1 húgom, anyum fotós, apum producer Los Angeles-ben, és majdnem 3 éve költöztünk ide, New York-ba. – adtam a választ. Erre csak összeráncolta a homlokát.

- Szóval?

- 3. Nem. 3 és fél. – gondolkodtam el kissé.

- Oh! Hát azt a felet, hogy sikerült? Mi lett a másik felével? Felfaltad?

- Haha, nagyon vicces. Az csak olyan baráti kapcsolat volt.

- És miért nem lett több belőle?

- Mivel engem nem kapott meg, így másnál keresett vigaszt, és így nem lett belőle csak fél, számomra. – céloztam rá.

- Barom. – vágta rá. Hát, ha tudná, hogy róla beszélek. – És a többi?

- Kettővel össz-vissz 3 hetet voltam együtt.

- Egyszerre kettővel? 3 hétig? – tátotta el a száját nevetve.

- A harmadikkal kicsit több, mint 1 évig. – nem foglalkozva az előbbi hülye kérdésével folytattam.

- Oh, az szép. Addig kibírta melletted? – vigyorgott.

- Menj a francba. Te biztos, hogy nem bírnál ki senki mellett sem ennyi időt.

- De biztos kibírnék, csak…

- Csak? Csak még nem most mi?

- Egyelőre nem tudom elképzelni. – mondta. Meg sem lepett vele. – Amúgy te nem vagy kíváncsi, ha már itt járunk?

- Mire? Hogy hány lánnyal voltál? Áh, kösz nem. Inkább kímélj meg tőle, kérlek.

- Komolyan azt gondolod, hogy nekem nem volt még egyetlen hosszú távú kapcsolatom sem, vagy olyan lány, akibe tényleg szerelmes voltam?

- Miért volt? Csak szerelmes voltál, vagy szeretted is?

- Volt. Néhány éve volt egy lány, akit nagyon kedveltem, és szerettem is, csak elszúrtam és elveszítettem még mielőtt igazán elmondhattam volna neki, hogy mit érzek iránta.

- Igen elveszítetted, talán mert inkább azt a szőke ringyót csókolgattad, miután én nemet mondtam. Ezek szerint tényleg nagyon kedvelhettél. – mondogattam magamban, aztán végül ennyit nyögtem ki: - És mit tennél, hogy elüldözted?

- Elhanyagoltam. Tudod, egy osztálykiránduláson ismerkedtünk meg, ahol 2 hetet töltöttünk együtt és miután vége lett nem igazán keresett és amilyen hülye voltam én sem tettem. Viszont nagyon sajnálom a dolgot, így utólag.

Utólag, ez jó. Talán azért nem kerestelek, mert láttalak azzal a ….., vele...áh mindegy, már elmúlt.

- Barom. – ércelődtem.

- Igen tényleg az vagyok. Csak az a baj, hogy már nem tudom visszacsinálni.

- Nem szabad feladni. Utólag sem késő, csak néha. Küzdeni kell azért, akit szeretünk, mert különben nem tudja, hogy mit érzünk iránta. – ezt a bölcs mondatomat egy, a nyakamra nyomott puszival díjazott, amitől kirázott a hideg. – Hát ez?

- Csak, hogy tudd, hogy kedvellek, és, hogy küzdeni fogok érted. Csak ezt a 2 hetet bírjam ki és az enyém leszel. – suttogta.

- Engem nem kapsz meg, ugye tudod? – dőltem le és magamra rángattam a takarómat.

- Mondtam, hogy ez nem véd meg. – mosolyodott el. – És miért vagy te olyan biztos abban? – borult mellém.

- Mert én nem vagyok olyan, aki csak úgy odadobja magát neked, mert te egy világhírűsztár vagy. – mondtam és megfordultam.

- Ezen majd még dolgozunk. – jelentette ki.

- Jó éjt Harry. – erre odabújt mellém. – Harry, ne. – löktem el magamtól.

- De. Ne ellenkezz, fölösleges. Jóval erősebb vagyok nálad. – és magához húzott.  – Jó éjt baby. – suttogta és ezzel el is nyomott az álom.