2013. június 1., szombat

9.fejezet: Hát ez remek, jobb már nem is lehetne

Haliii! Itt az új rész! És a június!!!! végre, gondolom ti is vártátok már. Már nem sok van hátra a suliból :D :D 
Jó olvasást, remélem tetszeni fog :D írnék kicsit többet is csak már hulla vagyok :O Köszönöm a kommenteket, jó látni, hogy tetszik nektek a sztori :D
(U.i: Matt neve Paul-ra módosul, mert tegnap IS kaptam egy e-mailt, hogy nem igazán érthető, hogy ki is az a Matt, mikor Paul a fiúk menedzsere. Ezzel én is tisztában vagyok, csak mivel ez egy kitalált, saját történet, így gondoltam, hogy lehet kicsit változtatni, belevinni egy kicsit a fantáziámból a neveket illetően is. De mivel  ez már a 2. ilyen visszajelzés volt, így módosítottam, hogy mindenki számára érhető legyen, hogy ki ki. Remélem nem nagyon zavarlak össze titeket ezzel a cserével a továbbiakban!) 
Kittaa




Emily:

Fellélegezve szálltam le a gépről, hogy végre itthon vagyok. A sok csomag már húzta a vállamat, de mikor megláttam anyuékat mindenről megfeledkeztem. Mikor Lara észrevett kapálózni kezdett anyu kezében, majd futásnak eredt.
- Emily! – kiáltotta és a nyakamba ugrott, mikor leguggoltam előtte.
- Szia picúr! – öleltem szorosan magamhoz, mire felszisszent. – Hogy van a kezed? – simítottam meg a bekötözött kezét.
- Gyógyul, azt mondta a doktor bácsi. De te miért sírtál? – nézett fel rám, miközben felálltam.
- Nem sírtam, csak belement a szemembe a hajam és most könnyezik. – nyugtattam meg, de ez igen csak eltért az igazságtól. A sírásom igazi oka Harry volt. Az elmúlt napokban próbáltam magamat erősnek mutatni, pedig egyáltalán nem voltam az. A találkozásunk nagyon is elgyengített, megtört, de nem akartam, hogy ezt lássák. Ám most hazafelé visszagondoltam a közös emlékekre és előtört belőlem a sírás. És az, hogy Harry minderre nem emlékszik nagyon fáj. Legszívesebben odaálltam volna elé, és elmondtam volna, hogy én vagyok az a lány, akinek a macit adta, és akinek összetörte a szívét, de nem akartam feltépni a régi sebeket, mert tudtam, hogy azzal csak magamnak okoznék fájdalmat, hisz ő már nem emlékszik rám, már továbblépett. Szóval fölösleges lett volna.
- Áh, itt van végre a híres fotográfusunk. – ölelt át Lily, miközben próbáltam megszabadulni a rajtam logó táskáktól.
- Haha, nagyon vicces. Különben is anyu nem hagyott más választást. – néztem rá.
- Jó, hogy itt vagy kicsim. Hallottam Oliver-től, hogy nagyon jók lettek a képek. Látod mondtam én, hogy menni fog. – erre a mondatra a táskában kezdtem el matatni és mikor megtaláltam a memóriakártyát átnyújtottam neki. – Köszönöm. Laráék már nagyon vártak.
- Jöttem volna korábban is, de hát törölték a gépeket valami állítólagos vihar miatt, de egy csepp eső sem esett, szóval valaki nagyon benézte a dolgot.
- Legalább még egy napot tölthettél a bátyáddal. – legyintett anyu.
- Meg a srácokkal. – tettem hozzá mosolyogva.
- Ezt, hogy érted? – kapta fel a fejét.
- Ők is Oliver- nél „laktak”, mert valaki elszúrta a foglalásukat a szállodában és ez volt a legegyszerűbb megoldás. Amúgy te tudtad, hogy van egy háza Manchesterben?
- Igen tudtam. Nemrég mesélte, hogy vett egy házat.
- Na és milyenek voltak a srácok? Helyesek? Mennyi idősek? – kérdezősködött Lily.
- Anyu, te nem mondtam el nekik? – kérdeztem meglepetten.
- Nem, mert féltem tőle, hogy nem fogok bírni velük, amíg meg nem érkezel. – mosolyodott el.
- Szóval inkább meghagytad nekem a feladatot. Ez kedves tőled. Lily ígérd meg, hogy nem fogsz sikítani.
- Nem fogok, csak mondjad már. – sürgetett. Lily-ről tudni kell, hogy ő mindig is pasizós típus volt, és irtózatosan könnyen esik szerelembe. Ez történt 3 éve is, mikor meglátott a TV-ben egy szőke hajú srácot az egyik tehetségkutató műsorban. Teljesen odáig volt érte már az első perctől. Mindig is a szőke fiúk jöttek be neki, így meg sem lepett, az újabb szőkeséggel.
- Szóval…. – kezdtem és lassan a fülemhez emeltem a kezemet, mert jól tudtam, hogy mi fog következni az ígéret ellenére is. – A srácokkal voltam.
- Jó, de milyen srácokkal? – kérdezett vissza türelmetlenül.
- A SRÁCOKKAL. – emeltem ki, mire kisebb hatásszünet után tátva maradt a szája.
- Úristen! A 1D srácokkal? – sikítozott. Erre Lara és ugrálni kezdett.
- Ugye kértél autogramot? Vagy képet? Telefonszámot? E-mail címet? – sorolta a teljesen elfelejtett dolgokat. Pedig tegnap este még eszemben volt, csak aztán a buli elvonta a figyelmemet.
- Ööö…- sütöttem le a szemem feledékenységem miatt.
- Hát ezt nem hiszem el! Nagyon jól tudod, hogy mennyire odáig vagyunk értük és mégsem kértél. Elszalasztottál egy ilyen lehetőséget. Ezt nem tudom elhinni!- vágta be a durcást, majd Lara is csatlakozott hozzá.
- Gyere! Majd megbékélnek. – indult anyu a két durcás leányzó után a csomagokkal.


Másnap reggel álmosan vetődtünk be George kocsijába. Állandó sofőrünk van, aki egyben a testőrünk is. Mindig a nyomunkban kéne, hogy legyen, hisz anyuék pont azért fizetik, hogy vigyázzon ránk, de mi Lily-vel mindig is tökéletes párost alkottunk, ha zsarolásról volt szó, szóval elintéztük, hogy csak a sofőr munkáját végezze. Kivéve, ha valamelyik osztálytársunk van olyan kedves és hazahoz minket a suliból, akkor nem rángatjuk el. Pont, mint a múltkor, pénteken. Igazság szerint semmi szükségünk nem lett volna testőrre, hisz a modellek és a táncosok nem szoktak bodyguard-ot kapni maguk mellé. Az, hogy az arcomat elég sokat ismerik, az nem jelenti azt, hogy rögtön valakit be kell állítani mellénk, hogy védelmezzen. Ez az egész testőr dolog apu ötlete volt, hogy nehogy valaki megtámadjon minket a suliban vagy hazafelé, ugyanis ő úgy gondolta, hogy Andy, Carla, az ő, és anyu munkája is rejtegethet ilyesfajta veszélyeket ránk nézve. George a New Yorkba való költözésünk óta dolgozik nálunk, de már előtte is nagyon jó barátja volt a családnak. Miután elköszöntünk tőle fáradtan kullogtunk be a suliba, ahol a portás néni most is, mint minden reggel mosolyogva fogadott. Nem értem, hogy lehet valaki már kora reggel ilyen jókedvű. Én meg örültem, hogy nyitva tudtam tartani a szemeimet. Egy erőltetett mosollyal viszonoztuk a gesztust, és a mágnes kártyánk lehúzása után hozzáláttunk a lépcsők megmászásának. Jah igen, mágneskártya. Az igazgatónő szerint ezzel ki lehet szűrni a betévedőket, akiknek semmi joguk nincs bemászkálni az ő „elit” diákjai közé. Kemény suli, szigorú szabályok, beléptető rendszer, kamerák. Minek ide testőr?
Első óránk matek, fönt a 3.-on, szóval legalább 50 lépcső, ami ebben a pillanatban rengetegnek tűnt.
- Petíciót fogok írni egy lift építéséért. – szólalt meg mellettem az időközben tényleg megbékélt barátnőm. Nem bírta tovább 20 percnél, hogy nem kezdjen kérdezősködni a fiúkról. Mindent, de tényleg mindent tudni akart róluk. Így a tegnapi nap jóformán az áradozással telt.
Mikor beléptünk az osztályterembe minden szempár ránk szegeződött. Nem értettük, hogy miért néz mindenki minket, ezért Lily kedvesen és nőiesen megkérdezte a bámulókat.
- Mi a f×sz van? – amint kimondta rögtön a szája elé kapta a kezét és a szúrós tekintetemet látva inkább leült a helyére. Nem szeretem, ha valaki káromkodik, főleg nem egy lány.
Zoe a mobilját szorongatva lépett mellém, majd felemelte az előttem.
- Mi ez? – kérdeztem a fekete képernyőre nézve.
- Mindjárt betölt. –mondta és meg is jelent egy csomó betű, egy hosszú szöveg formájában. Megdörzsöltem a szememet, hogy lássak is valamit. Nem nagyon akartam foglalkozni vele, de tudtam, hogy valami fontosat akar mutatni.
„Harry Stylest újabb modell oldalán kapták lencsevégre” – így hangzott a főcíme. Legördítettem az oldalt és elámultam a cikk olvasása közben. – „A két fiatal (a kép alapján) láthatóan élvezi egymás társaságát, hisz Manchesterben, sötétedés után kettesben sétálgattak a főtéren. A New Yorki modell, Emily Smith valószínűleg édesanyja munkája által ismerkedett meg Harry-vel. Amy Parker-t és lányát pénteken, a manchesteri reptéren, Niall Horan oldalán láthattuk, és forrásaink alapján a két hölgy készítette a turnéról hazatérő srácok legújabb fotósorozatát is. Csak véletlen lenne a reptéri eset?  Úgy látszik Amy munkája tökéletes lehetőséget biztosított az ifjú modellnek, hogy a fiúk közelébe kerülhessen. Az énekesről köztudott, hogy mindig is rajongott a kifutók gyöngyszemeiért. Úgy látszik az a tévhit is megdőlni készül, hogy a szőkéket részesíti előnyben, hisz Emily a barnák táborát erősíti. És, hogy mi történt a fotózás után? Amy egyedül hagyta el az országot szombat délben, de hol töltötte lánya az elmúlt 2 napot? Annyi biztos, hogy tegnap reggel a reptéren ölelkezve látták a két fiatalt. Ilyen komoly lenne a kapcsolatuk vagy csak az újabb reflektorfény miatt tűnt fel a leányzó a híresség oldalán? Hisz, ha az utóbbira utazik a kisasszony, akkor megtalálta a legmegfelelőbb alanyt a tervéhez. A váróban való összeborulásukból egy eltitkolt kapcsolatra is következtethetnénk, de vajon mit szól ehhez Taylor? Az énekesnő és Harry viharos kapcsolata tényleg véget ért? A fiú ilyen gyorsan túltette magát a szakításon vagy csak vigaszra vágyott a manchesteri kiruccanással? Mi lesz most a két lány barátságával? Egy fiú képes szétszakítani a több éves barátságot?  Mindenesetre a rajongók kíváncsian figyelik kedvenc bandájuk göndör hercegének és az amerikai modell kapcsolatának alakulását. Reméljük, hogy nem üti meg a bokáját Emily ezzel a barátsággal, a rajongók reakcióját illetően.” – lerogytam a székemre, mikor a cikk végére értem.
- Emily. – nyújtotta vissza Zoe a telefont, most már a betöltött képpel. 



- Hát ez remek. – fogtam a fejemet. Így már mindent értettem. Vagyis nem mindent, mert fele hazugság volt. A fotó akkor készült, mikor Niall-nak gyógyszerért mentünk még a buli előtt. Sokkolt, hisz egyetlen fotóst sem láttunk mégis úgy fest, mintha ott állt volna előttünk. Erről a „téren sétálgatásról” aztán tényleg senki nem tudott, hisz úgy szöktünk ki a házból is. Lily a cikket olvasva félre húzta a száját.
- Pont ezt akartam elkerülni. – dőltem a padomra. – Fele nem igaz az egésznek!
Eltitkolt kapcsolat?- Barátok vagyunk, igaz, hogy évekkel ezelőtt én többet éreztem iránta szimpla barátságnál, de ez akkor sem kapcsolat.
 Vigasz?- Na hát erre inkább nem mondanék semmit.
 Reflektorfény? – Voltam már benne eleget, nem árt egy kis szünet.
Több év barátságát? – Életemben kb. 4-szer találkoztam Taylorral és akkor is csak valami díjátadón, partin, ahol jópofizni kellett vele, ezt nem nevezném barátságnak akárhogy is nézem.
Megüti a bokáját? – mondhatom remekül zárták a cikket ezzel a mondattal. Ha eddig nem jutott eszükbe, hogy utálkozzanak, akkor most kaptak egy remek ötletet.
Persze már mindenki megszokta a suliban, vagyis elfogadta, hogy egy kicsit különbözöm tőlük, ami az életformámat illeti, de mégis meglepettnek tűntek.
- Halljátok egy csomó újságíró meg fotós van a suli előtt. – rohant be a terembe Levi, Zoe pasija, és nem mellesleg Beny (a volt barátom) ikertesója. Jó kis osztályunk van. Tele vagyunk turbékoló szerelmes párokkal, és néha elég nehéz azt nézni, ahogy falják egymást a szünetekben.
Hajamat előre söpörtem a padra, ezáltal akartam elbújni a világ elől.
- Miért van az, hogy mindig az történik meg, amit pont, hogy nem szeretnénk, hogy megtörténjen? Csak egyszer, csak egyszer történne valami jó is velem. – éreztem, hogy Lily a vállamra borult.
- Ne is foglalkozz velük, majd elmennek. Egész nap nem fognak itt szobrozni. Különben is, ha Morgan lemegy, fejvesztve menekülnek majd. – ezzel megnevetetett, és miközben emeltem fel a fejemet hűvös szellő csapta meg az arcomat. Cara, Jessica és Holly szélsebesen rohantak ki az ajtón.
- Hát legalább a plázapicsáknak jó napjuk lesz. – szólalt meg mellettem Beny a hátamat simogatva.
- Hát ja, ez az előnye van a dolognak. – mosolyodtam el.
Rezegni kezdett a telefonom, jelezve, hogy Facebook üzenetem érkezett. Más sem hiányzott, mint valami utálkozó üzenet az említett rajongóktól. Ugyanis hihetetlen módon elég könnyen megtalálják a profilomat ilyes fajta céllal. Legutóbbi alkalommal Nathan Sykes miatt kaptam egyáltalán nem kedves üzeneteket, mikor Maya, az egyik modell "barátnőm" (avagy inkább ellenségem) odarángatott Nathan mellé egy közös képért az egyik partin.



Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a rajongók azonnal kifejezték nem tetszésüket. Aztán mikor kiderült, hogy mi már rég óta ismerjük egymást volt néhány nagyon durva üzenet is. Úgyhogy már tudom, hogy mire képesek a fanatikus rajongók kedvenceik miatt. Bezzeg, ha én szeretném megtalálni valakinek a hivatalos oldalát persze, hogy nem találom, de nekik valahogy még ebben is szerencséjük van. Legnagyobb meglepetésemre nem rajongói üzenet volt.
„Újra reflektorfényben kicsi lány? Harry-vel? Nem is mondtad, hogy van egy eltitkolt kapcsolatod.  Mikor szöktetek ti ki, hogy mi észre sem vettük? Legközelebb a minimum, hogy velem is kiszöksz! Hátha én is vagyok olyan népszerű, mint a göndörke és segíthetek reflektorfénybe kerülni.  Amúgy ne törődj velük, majd mi elintézzük. Szép napot drága. Hiányzol nekünk!” Zayn



   
                                               Zoe                                       Levi


 
                                       Holly                                             Jessica

   
                                           Cara                                            Beny



8 megjegyzés:

  1. Wiiii...imadom ahogy irsz!Hamar kovit,mert elvonasi tuneteim lesznek :D :$$

    VálaszTörlés
  2. Hát ez nagyon jó lett! Zayn üzije volt a tökéletes zárás. Siess!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :D lassan kész a kövi is :D

      Törlés
  3. Szia! Tegnap találtam rá a blogodra, de már elolvastam az összes részt, és NAGYON várom a folytatást!!!!! Irtózatosan siess veleeeee!!! Imádom a történetedet, kíváncsian várom a fejleményeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Először is nagyon örülök a komidnak másodszor köszönöm :D

      Törlés
  4. Áhh most kajak csak szerdán lesz új rész??? Addig izgulnom kell, hogy most mi ez az üzenet??? Egyre jobb ez a történet. Egyszerűen imádom, fantasztikus lett a rész. Nagyon siess a következő résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell szerdáig várni, amint kész lesz felteszem, csak az a legrosszabb eshetőség :D sietek

      Törlés