12.fejezet: A gokart pályán

Meglepetés!! Meghoztam az új részt :D Mi mindenre nem jó egy betegen, itthon töltött nap :)) Jó olvasást :D

Nem igazán értettem, hogy mire célozott Louis, de kíváncsi voltam, hogy mi sül ki a dologból. A parkolóban egy szürke kisbusz állt, ami már megint nem az az autó volt, amivel délelőtt kocsikáztunk.

- Már megint egy új kocsi? – böktem rá.

- A másikban nem fértünk volna be mindannyian, így kibéreltünk egy másikat.

- De jól megy egyeseknek. – szólalt meg Lily Niall-t ölelgetve.

Egész vacsi alatt flörtöltek egymással, nagyon szimpatikusak voltak egymásnak, hamar megtalálták a közös hangot. Egyáltalán nem hazudtolta meg magát rég ismert barátnőm. De legalább nem sikítozott, amit áldásnak tekintettem.

- Elárulod, hogy hova megyünk? – hajoltam oda Harry-hez, halkan súgtam a fülébe remélve, hogy tőle választ kaphatok.

- Titok. – na, ennyit a válaszról. – De biztos vagyok benne, hogy nagyon fogod élvezni. – utálom a titkolózást, de ha még belőle sem tudom kiszedni, akkor remény sincs, hogy a többiek elárulják. – Ha lehet még ma szálljunk be a kocsiba. – sürgetett.

- Nem olyan egyszerű ám ilyen ruhában bemászni. – fordultam hátra, mire elmosolyodott mögöttem.

- Pedig másszál csak. – lökdöste a csípőmet.

Már korom sötét volt, így szinte semmit nem láttunk. Csak az utcai fények világították meg az épületeket.

- Kb. 40 perc és ott vagyunk. – szólt hátra Oliver. 40 perc? Úristen hova megyünk mi?

Én már 10 perc után a szememet dörzsöltem, pedig még csak fél 9 volt, de a kint sötétség teljesen elálmosított. Lily láthatóan, hallatóan Niall-el volt elfoglalva, így Harry vállára döntöttem a fejemet, amit egy halk sóhajjal jutalmazott.

- El ne aludj. Már mindjárt ott vagyunk. – simogatta a hajamat, amit kár volt, mert ettől azonnal el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki a nyakamba lihegi, hogy „Ébresztő, itt vagyunk”. Zayn hangjának véltem, de nem voltam biztos benne. Nagy nehezen magamhoz tértem. Egy hatalmas épület előtt álltunk. Elég kihaltnak tűnt a környék, mikor kinéztem az ablakon, amitől összerezzentem. Ez valószínűleg Harry-nek is feltűnt, így nyugtatóan a combomra tette a kezét.

- Nyugi vigyázunk rád. – tényleg volt valami védelmező a hangjában.

- Áh-áh. – rázta a fejét Louis. – Itt mindenki csak magára vigyáz. Hahaha. – nevetett ördögien.

- Akkor, hogy pontosabb legyek, majd mi vigyázunk rám. – mutatott hátra, a mögöttünk ülő Zayn-re, aki egyetértően bólogatott.

- Két ilyen védelmező között. – szólalt meg Dani.

- Tudom, egy rossz szavam nem lehet. – mosolyodtam el.

- Én rád vigyázol, szépségem. – fogta meg Niall Lily kezét, amitől mindenki elámult.

- Gyorsan haladtok fiatalok. – kukucskált hátra Oliver a nagy húúú- zásra. – Aztán csak óvatosan. - tette hozzá.

A kocsiból kiszállva még jobban megijedtem. Nem szerettem az ilyen sikátorszerű, kihalt helyeket. Az ilyen helyekről mindig a sorozatgyilkos filmet jutnak eszembe.

- Vigyázunk rád. Meglátod, élvezni fogod. – karolta át a derekamat Harry, mire csak egy kis mosollyal válaszoltam, amit persze nem láthatott a sötétben.

Egy hatalmas vasajtón léptünk be, de mikor felvillantak a neonfények megnyugodtam és meg is lepődtem.

- Ez tényleg egy…egy gokart pálya? – néztem körbe.

- Na, hogy tetszik? – karolt át Zayn.

- Halottunk, hogy mindig is ki akartad próbálni. – kezdte Louis mosolyogva. – Hát most itt a lehetőség.

Egy fiatal srác jelent meg előttünk, akit a fiúk már láthatóan ismertek. Gondolom ez volt az a sürgős elintéznivaló, amiért ott hagytak a suliban délután.

- Sziasztok. Brad vagyok. – nyújtotta a kezét mosolyogva.

Brad

- Emily.

- Lily.

- A többek már jártak itt korábban. – válaszolt a ki nem mondott kérdésemre, hogy ők miért nem mutatkoznak be. Elképesztő, hogy így belém látott. Egy igazi médium.

- Na, indulhatunk? – tárta szét a karját Liam.

Bólogatva indultunk a srác után, aki először körbevezetett minket az épületben, majd feltette a bennünk eddig fel sem merült kérdést:

- Ugye hoztatok váltóruhát? – hupsz, hát nem éppen. Egyedül Dani bólogatott, nekinek valószínűleg szóltak, hogy hozzon.

Egymásra néztünk Lily-vel, de még mielőtt bármit is mondhattunk volna Harry közbeszólt.

- Cipőt kaptok, és az overál alá nem feltétlenül szükséges ruha. – mondta perverz mosollyal az arcán és összepacsizott Zayn-nel. Brad felé fordultak, aki megerősítően bólogatott. Először nem értettem mire is gondolnak, én kis naiv. Vajon mire?

- Hát, ha a csajok benne vannak, belebújhatnak fehérneműben is, erre nincs külön szabály. Lényeg, hogy overál legyen rajtatok. – fordult felénk. – Ami azt illeti, ilyen ruhában nem is tudnátok beülni a „gokart kocsikba”. A cipők az öltözőben vannak az overálokkal és a bukósisakokkal együtt.

- Benne vagytok, vagy kihagyjátok ezt a remek, megismételhetetlen lehetőséget? – kérdezte Harry.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha szóltok, hogy hozzunk váltásruhát? – durcáskodtam.

Lily-re néztem és egy csepp ellenkezést sem láttam az arcán, így belementem.

- Legyen. – adtam be a derekamat.

- Király! Akkor menjünk öltözni. – indult Dani Liam-el kézen fogva.

- Gyertek. – terelgetett minket Zayn pont az ellenkező irányba.

Mikor beértünk az ajtón Harry becsukta azt, amit furcsálva néztem.

- Hahó, ti nem akartok kimenni addig, amíg átöltözünk? – integettem előttük.

- Mivel csak két öltöző van, így nem. Veletek fogunk öltözni. Különben is mi leszünk egy csapatban, szóval együtt kell öltöznünk. – rúgta le a cipőjét.

- Kell? – tettem csípőre a kezemet.

- Igen, mert a többiek a másik csapatban lesznek.

- És ez valami megkötés, hogy az egy csapatban levőknek együtt kell öltözniük is?

- Nem, de képzeld csak el, mi lenne, ha egy foci meccs előtt együtt öltöznének a játékosok a másik csapatbeliekkel. Nem biztos, hogy lenne belőle játék. – huzakodott elő egy kissé sem meggyőző érvvel Zayn.

- De ott csak fiúk vannak egy csapatban. – szakítottam félbe.

- Jaj, ne hisztizz már! Nem hinném, hogy ennyire szégyenlős vagy modell létedre. – szólalt meg Harry. – Le azzal a ruhával aztán menjünk már.

Lily egyáltalán nem zavartatta magát, levette a cipőjét és egy egyszerű mozdulattal ledobta magáról a ruháját. Csodáltam a bátorságát, de amint láttam élvezte a helyzetet, hogy húzhatja Niall agyát. A cipzárammal kezdtem bénázni, mire Zayn segítőkészen lépett mögém.

- Köszönöm. – fordultam hátra hálásan.

- Nagyon szívesen.

Mikor visszalépett Harry mellé gyorsan lerángattam magamról a ruhámat. Ott álltam egy szál fehérneműben és próbáltam minél gyorsabban belebújni az overálba. Mikor kész voltam Harry és Zayn fürkésző tekintetével találtam szembe magam. Csípőig voltak csak belebújva az overálba és úgy bámultak. Közben Lily és Niall egymást öltöztették fel, nagyon aranyosak voltak, bár szerintem kicsit gyorsan haladtak a dolgokkal. Tegnap még a TV előtt sikítozott, mikor a fiúk turnéjukról szóló riportot nézte Lara-val, ma meg már egymás karjaiban vannak.

- Srácok, így holnapra sem végzünk, iparkodjatok már. – sürgettem őket és felhúztam elől a cipzárt, ami most már eltakarta a melltartómat. Belebújtam a cipőbe, ami igaz, hogy egy számmal nagyobb volt, mint a lábam, de jó szorosan fogta a bokámat.

Mikor kiléptünk az ajtón a többiek már mind felöltöztek. Valószínűleg ők nem egymással voltak elfoglalva.

- Kit szeretnél magad mellé oktatónak? – kérdezte a két bámuló.

- Szerintem ez egyértelmű. – erre mindketten elégedetten mosolyogtak, de ezt a mosolyt hamar letöröltem az arcukról. – Oliver-t. Benne bízom meg a legjobban.

Gyors oktatás után, ha lehet annak nevezni bukósisak fel és már indult is a bemelegítő kör.

Az első csapat összeállítása: Zayn, Dani, Harry, Liam és Emily,

A másik csapat összeállítása: Louis, Niall, Oliver és Lily. – tetté közzé Brad.

 Egy kört Dani, egyet Liam, egyet Harry, egyet Zayn és kettőt én nyertem, a többi holtverseny lett. Ahhoz képes, hogy most mentem először.

- Nyertem! – ugrottam fel a levegőbe bokszolva és odaszaladtam Harry-hez. Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt, de mikor feleszméltem már a karjaiban voltam.

- Gyorsan tanulsz, annyi biztos. Büszke vagyok rád. – ölelgetett meg és egy puszit nyomott a homlokomra.

Elindult a második menet, amit a pálya melletti padról figyeltünk Harry-vel, míg a többiek a pálya mellől szurkoltak. Megállás nélkül engem nézett, ami már kezdett zavarni.

- Harry, őket nézd. – löktem meg a vállát.

- Tudod, nehéz levenni rólad a szemem, úgy, hogy tudom, hogy mi van az overálod alatt. Nagyon szexin áll rajtad.

- Akkor se engem nézz, idegesít. És különben sem kellett volna látnod, még mindig nem értem, hogy miért kellett együtt öltöznünk. – mondtam zavaromban.

- Csak nem zavarba hoztalak? – fordult egész testével felém a bal lábát átdobva a padon.

- Nem. – ráztam meg a fejemet és tovább szemléltem a versenyt.

- Akkor gyere! – mondta és megragadta a csuklómat, ezáltal maga után húzva.

- Harry! – próbáltam kiszabadítani a kezemet, sikertelenül.

Az öltözőbe rángatott és az ajtónak nyomott.

- Biztos, hogy nem? – támaszkodott meg mindkét kezével a fejem mellett.

- Biztos. – sütöttem le a szemem.

- Nem hiszem el. Mondd a szemembe, akkor talán elhiszem, hogy nem vagyok hatással rád.

- Biztos, hogy nem. – néztem a szemébe és minden félelmemet, zavaromat próbáltam kiölni a tekintetemből.

- Félsz tőlem? – kérdezte egyik kezét a csípőmre csúsztatva. Mi van? Félni?

- Nem. Miért kéne? – ráncoltam össze a homlokomat.

- Szégyellős vagy, vagyis úgy csinálsz, mintha az lennél, pedig biztos, hogy nem vagy az és mégis játszol velem.

- Játszom? – na, ez aztán tényleg meglepett.

- A vállamra dőlsz a kocsiban, odaszaladsz hozzám, és letagadod, hogy hatással vagyok rád. Pedig ez nyilvánvaló.

- Nyilvánvaló? Az eszedbe sem jut, hogy csak barátkozni szeretnék? Pont, hogy az ilyen nagyképű fiúkat próbálom elkerülni, de úgy látszik pont, hogy belefutottam egybe. – kopogtatás szakított félbe.

- Srácok! Visszavágó! – kiabált be Liam.

Mint kiderült Louis nyert, ami szerinte már az elején egyértelmű volt, így vele kellett versenyeznem, hogy megtudhassuk, ki a legjobb. A padról felkaptam a bukósisakomat és gyorsan bepattantam a „kocsiba”. Néhány kör után már tisztán látszott, hogy én nyerek.

- Kezdők szerencséje. – durcáskodott, mikor véget ért a menet.

- Az én bajnokom. – jött oda Harry és felkapott a levegőbe.

- Most, ki is játszik a másikkal? – kérdeztem.

- Csak, hogy ne kerülhess el. – súgta a fülembe és letett. - Én szívesen játszanék veled.- újra előkerült az a perverz mosolya.
- Bunkó vagy, ugye tudod? - löktem meg a mellkasát mosolyogva, mert egyszerűen az a mosoly ezt hozta ki belőlem.

Az átöltözés után, ami szintén nem volt bámulásmentes, az épületből való kilépéstől kirázott a hideg.

- Tessék. – nyújtotta Harry a zakóját és a vállamra terítette.

- Köszönöm. – hálálkodtam.

- Mivel már későre jár, és nincs sok kedvem vezetni, mi lenne, ha itt maradnátok velünk a hotelben, ahol kivettük a szobákat? – tette fel a kérdést Oliver, aminek a kis gerlepárunk nagyon örült.

- Nekünk holnap suli. – vágtam rá.

- Majd beviszlek innen titeket. – mondta Oliver.

- Nincs is holnapra ruhánk. Ebben nem szívesen mennék be. – akadékoskodtam.

- Reggel kicsit korábban indulunk és hazaviszlek titeket, hogy átöltözhessetek. – fordult meg mosolyogva, hogy megoldást talált a problémára.

- És miben fogunk aludni? – merült fel az újabb kérdés.

- Majd kapsz tőlem egy pólót. – adta a választ immáron már morcosan.

- Nincs is fogkefénk, mivel mosunk fogat?

- Emily, a francba, kaptok egyet. – borult ki.

- De honnan? – ekkor egy bolt előtt álltunk meg és néhány perccel később vigyorogva nyomta a kezembe a fogkeféket és a fogkrémet.

- Megfelel? – húzta el a száját.

- Meg. – kész feladom. Nincs már több érv, amit be tudok vetni. Pedig nagyon nem akartam hotelben tölteni az estét. A saját, pihe-puha ágyikómra és a saját fogkefémre vágytam.

- 5 szobát vettem ki, egy az enyém, egy a csajoké, egy Liam-é és Dani-é, gondolom, a másik kettőt osszátok el. – nézett a fiúkra.

- Szóval te már készültél, hogy vettél ki nekünk is szobát. – álltam elé.

- Sejtettem, hogy későn érünk vissza.

- Én Niall-el alszom. – mondta Harry.

- Én Zayn-nel. – vágta rá Louis.

Miután mindenki megkapta a szobakulcsát, szétszóródtunk. A folyosón lépkedtem, mikor megcsörrent a telefonom. Anyu volt, hogy hol vagyunk már ilyen sokáig. Aztán mire elmagyaráztam, hogy mi van, és, hogy hogyan jutunk el holnap a suliba Lara is kérdezősködni kezdett. Nem tudott elaludni nélkülem, hogy nem olvastam neki mesét, így gondolták, hogy majd most megteszem. Mire a végére értem a kitalált történetemnek már én is álmos lettem. Alig vártam, hogy ágyban tudjam magam, de mikor beléptem a Lily-vel közös szobánkba furcsa zaj csapta meg a fülemet. Közelebb lépve láttam, hogy Lily mellett ott szuszog Niall, aki ezzel kiszorított a helyemről. Hirtelen a hall-ban történő szobaelosztás futott végig az agyamon. Niall, Harry. Neeee. – sikítottam magamban. Aztán lenyugodtam. Csak egy éjszaka, már úgy is késő van, reggel korán indulunk, szóval csak néhány óra. – nyugtatgattam magamat a szobából kilépve egészen addig, amíg Harry ajtaja elé nem értem.