30.fejezet: Kölcsön kenyér visszajár (+18)

Sziasztok! Hát itt lenne az új rész. Ahogy láthattátok a címben +18-as, szóval mindenki csak saját felelősségre olvassa el. Nem igazán szoktam ilyen részeket írni, úgyhogy kisebb nehézséget jelentett, de remélem nem lett túlságosan összecsapott. 
Következő részt vagy szombat este vagy vasárnap délelőtt tudok hozni.
Várom a véleményeket :D
Pusziiiii
Kittaa

Megfordult a fejemben, hogy inkább hagyom az egészet és úgy csinálok, mintha semmi meglepőt nem találtam volna zsebében. De aztán túlságosan is kíváncsi lettem, hogy milyen fejet fog vágni, ha meglátja nálam azt a valamit. Meg hát kicsit játszani is akartam vele. Miután sikeresen kitisztítottam a farmerját bedobtam a szárítóba és elindultam vissza a nappaliba „új barátommal”.

- Harry! – szólongattam a folyosón haladva. – Harry!

- Tessék! Mi az? Baj van? – rohant ki a nappaliból, egy szál bokszerben, mert valahogy időközben a póló is lekerült róla, de hogy hogyan azt nem tudom, viszont sejtem miért.

Amilyen irammal kirontott a helyiségbe, olyan hirtelen torpant meg előttem. Felemeltem a kis tasakot és nagyokat pislogtam rá. Igazából nem magyarázatra vagy válaszra vártam, csak a fejét akartam látni, ami előzetes elgondolásomhoz hasonló volt. Becsukta szemeit és nagy levegőt, majd mikor kinyitotta pilláit gyorsan kifújta azt.

- Meg tudom magyarázni. – kezdte a mentegetőzést és kicsit közelebb lépett hozzám.

- Nem kell megmagyaráznod. Tudom, hogy a fiúknál szinte mindig van, csak meglepett, hogy te nem a pénztárcádban tarod, mint a többiek. – mosolyodtam el.

- Ilyen a formám. Nem szeretem mutogatni, mikor fizetek. De ne hidd, hogy le akartalak támadni, csak rossz megszokásból mindig van egy a farzsebemben.

- Rossz megszokás szerint? Furcsa ez a megfogalmazás. – gondolkodtam el. – Ez olyan…Louis-s.

- Igen, ő mondja mindig. – vakargatta a fejét zavartan.

Most láttam rajta először, hogy igazán zavarban van.

- Csak nem zavarba hoztalak? – kérdeztem mosolyogva.

- Kicsit. Inkább elrakom. – indult a kis tasakért, de ahogy közelebb lépett eldugtam a hátam mögé.

- Emily? – ráncolta össze homlokát; meglepettnek tűnt. – Odaadod?

- Mmm…- haboztam-…nem! – vágtam rá és hátrálni kezdtem.

- Nem? – pislogott nagyokat és indult utánam.

Reméltem, hogy követni fog, hisz ez azt jelenti, hogy benne van egy kis játszadozásban.

- Nem. – jelentettem ki határozottan és tovább hátráltam.

- Talán elrakod szuvenírnek? – húzódott mosolyra szája, és szorosan követett, majd mikor már nem tudtam hova hátrálni a falhoz szorított.

Móka indul.

- Nem rossz ötlet, de nekem van egy sokkal jobb. Inkább felhasználom. - kisebb értetlenséget váltott ki belőle ez a mondatom, így gyorsan egyértelművé tettem. – Van egy ajánlatom.  – szorítottam össze számat mosolyogva; láthatóan felkeltettem érdeklődését.

- Oh. Miféle ajánlat? Szeretem az ajánlatokat.

- Menjünk el futni a parkba. – böktem ki.

- Futni? Most meg futni akarsz? Délelőtt séta, délután futás? És amúgy is, mi ebben az ajánlat? - kérdezte meglepetten.

- Ha elkapsz….a tiéd vagyok. – adtam az egyértelmű célzás, és ahogy kimondtam ajkamat kezdtem harapdálni.

- Szóval… - nyomult teljesen nekem, ezzel felkenve a falra – ha jól értem… el akarsz menni fogócskázni a parkba…és, ha elkaplak az enyém vagy… tetszik az ötlet…de mondj egy indokot, hogy miért ne teperjelek le itt és most futkározás nélkül.

- Meg kell harcolnod értem.

- És reggel? Akkor miért nem kellett harcolnom érted? – kíváncsiskodott féloldalas mosollyal az arcán.

- Az egy nagyon gyenge pillanatom volt. – hazudtam, mert más kifogás nem jutott eszembe.

- Oké. Meddig tart a fogócska? – ragadta meg a csípőmet és ringatni kezdte.

- A park egyik végétől a másikig. De, ha nem kapsz el, akkor…

- Akkor? Akkor is az enyém leszel.

- Nem-nem. – ráztam a fejemet mosolyogva. – És a vacsit is te csinálod, megint.

- És mennyi időre leszel az enyém? Csak, hogy tudjam, hogy érdemes-e futni utánad.

- Határozatlan idejű a szerződés. – mondtam diplomatikusan.

- Egyre jobban tetszik ez a futás dolog. Menjünk öltözni. – sürgetett, és csak annyi időt hagyott, hogy a kis csomagot letehessem az előszoba szekrényre.

Felrohantunk a szobába, vagyis csak Harry rohant engem meg rángatott maga után. A saját szobámba lépve gondolkodóba este, hogy mit is vegyek fel. Magamra kaptam a kedvenc sötétkék fehérnemű szettemet, majd végül egy fekete sortot, egy kék sportmelltartót és a futócipőmet rángattam magamra.

Amint belebújtam a cipőmbe indultam is lefelé, ahol Harry már nagyban melegített egy szürke pólóban, és egy fekete melegítőben. Mikor meglátott mozdulatlanná vált és tetőtől talpig végigmért legalább 10-szer.

- Készülj fel…hogy…el…leszek…kapva. – mondogatta szavanként folytatva a bemelegítést, de tekintetét egy percre sem vette le rólam.

- Miért vagy te abban olyan biztos? Miből gondolod, hogy gyorsabb vagy nálam? – tettem csípőre a kezemet.

- Mert én sportember vagyok. – mondta kicsit sem öntelten.

- Hát majd meglátjuk. – legyintettem.

Elég magabiztos voltam a nyereségemben, hisz szinte minden nap jártam futni, otthon. Én is neki álltam a bemelegítésnek és direkt úgy helyezkedtem, hogy háttal legyek neki. Amint lehajoltam tekintete elidőzött fenekemen, élveztem, hogy kínozhatom egy kicsit. A szekrény mellé lépve megragadtam a csomagocskát és felé fordulva belecsúsztattam a farzsebembe.

- Hogy legyen, ami motivál. – suttogtam a fülébe, mikor elhaladtam mellette.

Kiléptünk az ajtón és kézen fogva elindultunk a park felé. Néhány perces séta volt össz-vissz, de minél közelebb értünk annál jobban szorítottam a kezemet.

- Kérsz egy kis előnyt? – kérdezte nagyképűen.

- Igen. Kedves tőled, hogy felajánlod. – simítottam meg arcát.

- Mégis csak lány vagy. Muszáj udvariasnak lenni. – na gyönyörű, még jó, hogy így gondolja…muszáj – Addig a fáig tart az előnyöd. – mutatott elgondolkodva a nem messze levő gesztenyefára. Futásnak is eredtem, és a fához érve hátrapillantottam. Harry már elindult, nem is éppen lassú tempóban. Nem mondom, hogy nem tetszett a játék, de kezdtem elveszíteni az előnyömet, így bele kellett húznom. Míg engem az incselkedés hajtott, addig őt láthatóan a vágy. Már majdnem a park végénél jártam, mikor visszafordulva sehol sem láttam Harry-t.

Kicsit megijedtem, hogy hová tűnt, hisz az előbb még ott loholt a nyomomban.  Megtorpantam. Aztán hirtelen előugrott a mellettem levő bokor mögül és még mielőtt el tudtam volna szaladni szorosan magához húzott. Erősen tartott mindkét kezével és lihegve a fülemhez hajolt.

- Megvagy. Azt hiszem…győztem, drága.

- Eltűntél, ez így nem fair. – hisztiztem.

- Ez a rövidnaci sem az, mert nincs is kedve megelőzni téged az embernek. Még a padon ülő bácsika is a te fenekedet nézte, a felesége meg ott ütögette, hogy miért néz meg ilyen fiatal lányokat.

Kezdett gyanús lenni a dolog. Én nem is láttam a padon ülő párt, neki hogy volt ideje nézegetni őket? Sántít a dolog, nagyon is.

- Szóval…hogy is volt az az ajánlat dolog? – villantotta meg azt a perverz mosolyát, amit annyira szeretem és már párszor láthattam is tőle.

- Csaltál, így nem érvényes az ajánlat. – kapálóztam karjaiban, de hiába.

- Nem én csaltam, te voltál lassú. – búgta a fülembe és egy puszit nyomott a nyakamra. – Irány haza. – indult sietős léptekkel.

Ahogy beléptünk az ajtón megragadta a csípőmet és magához rántott. Meglepve éreztem a fenekemnek feszülő dudort.

- Ennyire kívánlak. Kikészítesz. – suttogta és maga felé fordított, majd felkapott.

Egyből neki esett ajkaimnak és felcipelt a hálóba, vagyis a szobájába. Csókunk megszakítása nélkül vitt egészen az ágyig, ahol óvatosan lefektetett.

- Kicsim – húzódott el kissé- nem akarom, hogy úgy érezd, hogy muszáj az miatt a hülye egyezség vagy mi miatt. Nem akarlak sürgetni. Tudok rád várni…bármeddig. – simított végig arcomon.

- Nem kell várnod. Kívánlak. – dünnyögtem a füléhez hajolva, miközben pólója alját gyűrögettem, majd végül megszabadítottam tőle és a földre dobtam.

Nyakamat kezdte csókolgatni és a kezét csupasz hasamra vezette. Felfelé haladva a toppom gumijával kezdett játszadozni, majd gyorsan kibújtatott belőle, és pólója után küldte.

- Hééé. Te meg hogy be vagy csomagolva. – panaszkodott, mikor meglátta rajtam a melltartómat.

Gondolom abban a hitben volt, hogy nem vettem fel alá melltartót. Hosszasan méricskélt, majd hevesen csókolni kezdett. Észre sem vettem és a nadrág is lekerült rólam. Mikor szembesültem ezzel fordítottam helyzetünkön, ami egyáltalán nem volt könnyű, hisz ő jóval erősebb volt nálam, ám mikor rájött, hogy min is erőlködök megadta magát, sikeresen fölé kerekedtem. Ráültem combjára és lassan csókolgatni kezdtem mellkasát. Minden egyes tetoválását közelebbről tanulmányozva haladtam felfelé, és áttértem nyakára. Kicsit feljebb csusszantam és csípőmmel finoman körözni kezdtem ágyékán, amitől azonnal megrándult alattam és egy férfias nyögéssel díjazta mozdulatomat.

- Úristen!- sóhajtott fel szemeit lehunyva, ahogy folytattam akciómat, majd lehúzott magához és megcsókolt.

- Szerintem egy kicsit túlöltözött vagy hozzám képest. – törtem meg csókunkat, mire vigyorogni kezdett.

Csigalassúsággal haladtam lefelé az oldalát simogatva és közben újabb nedves puszikkal hintettem be bőrét egészen a melegítőjéig. Bajlódni kezdtem a nadrág kötőjével, amit nagy küszködések árán, de végül sikerült kikötnöm. Lemerném fogadni, hogy direkt csomózta meg. Lerángattam róla, majd pólója és saját ruháim közé dobtam. Hosszasan figyeltem egyre szűkülő bokszerét, és remegő kézzel fogtam meg alsója gumiját, majd lassan húzni kezdtem lefelé. Nem tudtam elhinni, hogy ezt tényleg én váltottam ki belőle. Mivel eddig soha, senkinek nem csináltam még ilyet kezdtem izgulni; mi van, ha elrontok valamit? Nem akartam, hogy lássa rajtam esetlenségemet, így próbálkoztam nyugodt maradni és határozott lenni.

- Em. – szólalt meg, megtörve a csendet, mire rögtön felkaptam rá a tekintetem.

Könyökén támaszkodva, fejét megemelve pillantott le rám. Itt a vég.

- Valamit elrontottam, ugye? – pirultam el, ezzel leleplezve magam.

- Nem, dehogyis. – ült fel, ezáltal az ölébe utasítva. – Isteni vagy. Csak azt akartam mondani, hogy nem muszáj. Nem akarom erőltetni. – fogta közre arcomat és ajkait az enyémre tapasztotta.

Nyelve bejutásért esedezve simított végig alsó ajakamon, és mikor megadtam neki egyszerre nyögtünk fel. Nyelveink csatát vívtak, de hamar kiderült, hogy ez neki sokkal jobban megy, sokkal gyakorlottabb e téren is. Minden izgalmamat és idegességemet elfeledtette velem. Mikor elváltunk kezemet mellkasára tettem és visszanyomtam az ágyra.

- Szeretném megpróbálni. – suttogtam, majd visszacsúsztam bokszeréhez és lerángattam róla.

Büszkeségét látva újra eluralkodott rajtam az idegesség. Hatalmas volt. Számat összeszorítva kerestem tekintetét. Hatalmas szemekkel figyelt újra felkönyökölve és egy bíztató mosolyt küldött felém. Kezembe vettem férfiasságát és lassan dolgozni kezdtem rajta. Féltem, hogy rosszul csinálok valamit, de mikor feje és teste visszavágódott a párnára elfojtott nyögések közepette kicsit megnyugodtam, és felbátorodva ezen lehajolva megpusziltam a hegyét.

- Basszus. – nyögött fel rekedtes hangon. – Azt a ….- káromkodta el magát, ahogy számba vettem büszkeségét.

Fejét újra felemelte, de teste megremegett és újból visszazuhant. Egyre sűrűbb és hangosabb nyögéseiből tudtam, hogy nem kell már sok, ezért rákapcsoltam.

- Elég, kicsim. Elég lesz. – tiltakozott a gyors tempó ellen, de meg akartam adni neki a teljes örömöt, így nem foglalkozva ellenkezésével folytattam.

- Mily, elé…- kiáltott fel, de már nem tudta befejezni.

Furcsa volt, de engedelmesen lenyeltem örömnedvét. Gondolkodni kezdtem, hogy megint csak én hallottam félre a nevemet, vagy tényleg Mily-nek szólított. Nem sok időm volt ezen filózni, mert amint felkúsztam hozzá maga alá gyűrt. Mosolyogva néztem rá és ajkamat nyalogattam.

- Ez…elképesztő volt. – kezdte akadozva és levegő után kapkodva. – Meg fogsz ölni a makacsságoddal, te nőszemély. De vissza fogod kapni. – morogta a fülembe és hátam alá nyúlva kikapcsolta a melltartómat. Pántjait kínzó lassúsággal húzta le karjaimon. Ösztönösen kaptam magam elé kezeimet.

- Ne. Látni akarlak. – puszilgatta kezemet és édes csókjaitól elgyengültek kezeim, leengedtem őket.

Elmosolyodva nézett végig rajtam, majd nyakamhoz hajolt és fogával közrefogta a bőrömet és szívni kezdte.
- Ha tudnád, hogy milyen gyönyörű vagy. - motyogta a bőrömbe.
Finoman megmarkolta melleimet, majd elindult lefelé. Légzésem felgyorsult, ahogy egyre lejjebb ért.

- Tudod, nagyon tetszik ez a bugyi, de most mennie kell. – akasztotta ujjait a csipke alá és óvatosan kezdte lefelé húzni.

Automatikusan emeltem meg csípőmet, ezzel segítve neki. Végül ez is csatlakozott a többi ruhadarabhoz. Felhúztam térdemet, mikor lábaim közé férkőzött. Azonnal megérezhettem ajakit és nyelvét magamon, a legérzékenyebb pontomon. Nem sokszor volt részem ilyen kényeztetésben, de ez mindegyiken túltett.  Egyszerre volt érzéki, szenvedélyes, és intenzív. Kezével sem sokáig tétlenkedett. Combom simogatását hamar megunta. Hirtelen 2 ujját tűntette el bennem, mire felkiáltottam. Már túl intenzív volt az érzés, ahogy minden lehetséges módon kényeztetett.

- Harry, elég. – kiáltottam fel, de „bosszújából” nem engedett.

Ekkor tudatosult bennem, hogy mi ellen is tiltakozott néhány perce. Kezdett túl sok lenni a jóból. Megéreztem hasamban az ismerős érzést, innen már nem volt visszaút. Fejem a párnába mélyesztettem, ahogy átléptetett azon a bizonyos határon. Elégedett mosollyal kúszott fel hozzám.

- Biztos, hogy szeretnéd? Még megállhatunk. – szólalt meg halkan.

- Ezek után…te még meg akarsz állni? – kérdeztem lihegve.

- Nem. – mosolyodott el, lemászott rólam és a földön pihenő sortom farzsebéből elővadászta a szürke kis csomagot. Elmosolyodva mértem végig meztelen testét. Fogával feltépte a fóliát, rutinos mozdulttal magára gördítette az óvszert és visszaférkőzött lábaim közé. Engedélykérőn nézett szemembe, mire aprót bólintottam.

- Vigyázok rád, kicsim. – suttogta és arcomat puszilgatva végül elért a számhoz. Kezeinket összefűzte fejem fölött, egyértelműen ő irányított. Gyengéd csók kíséretében óvatosan és lassan belém vezette magát. Egyszerre nyögtünk fel. Mérete teljesen szétfeszített, igen kellemetlen érzés kerített hatalmába. Mocorogni kezdtem alatta, szemem megtelt könnyel.

- Fáj? – nézett le rám aggódva. – Megálljak…vagy abba hagyjam? – kezeimet elengedve arcomat cirógatta aggodalmasan.

Mivel egy szó sem jött ki a torkomon csak megráztam a fejemet. Várt, míg megszoktam méretét, majd lassan mozogni kezdett. Hajába túrtam és ezáltal még közelebb húztam magamhoz. A fájdalom kezdett átalakulni élvezetté, de még mindig láttam rajta, hogy aggódik értem. Csípőmet megemelve és lábaimat dereka köré fonva jeleztem, hogy többet szeretnék, amit meg is kaptam. A gyorsabb, erőteljesebb és mélyebb lökésektől egyszerre nyögdécseltünk. Hátát karmolásztam, ahogy épült bennem az ismerős érzés. Néhány lökést követően hátam ívbe feszült, Harry izmai szintén megfeszültek, egyszerre értünk a csúcsra. Szerelmem kimerülten omlott vállara és lihegve csókolgatta kulcscsontomat, míg én levegő után kapkodtam. Néhány levezető lökés után sikerült normalizálni légzésünket, úgy, ahogy.

- Szeretlek. – nézett szemembe csillogó szemeivel, mikor lökései lelassultak és kihúzódott belőlem. – Ez volt életem legjobb szeretkezése. – motyogta bele csókunkba.

Ezt a pillanatot szerettem volna örökké, soha el nem múlóvá tenni. Közelsége, szeretete, szerelme és az általa nyújtott biztonság jelentett nekem mindent és most mind megvolt. Nem akartam elengedni, szorosan öleltem magamhoz, ám szorításomból hamar szabadulni akart. Eltolt magától és kikászálódott az ágyból.

- Mindjárt jövök. – fordult vissza a fürdő ajtóból, amit meglepetten figyeltem, majd magamra rángattam a takarót.

Megijedtem, hogy ennyi volt, itt vége mindennek. A romantikus csókoknak, az öleléseknek és a boldog pillanatoknak. Megkapta, amit hetek óta akart, most már mi szüksége lenne rám? Egy újabb trófea vagyok csak neki, semmi más. Pánikomat vigyorgó feje és meztelen alakja feledtette el velem, ahogy megjelent az ajtóban.

- Azt hittem, hogy itt akarsz hagyni.

- Csak elintéztem az óvszert. Soha nem hagynálak itt. Nem szabadulsz tőlem. – mondta már az ágy mellé lépve.

Tekintetemet egyszerűen nem tudtam levenni róla, annyira tökéletes volt és az enyém. Kezdtem belepirulni már csak a gondolatba is, nem hogy testét látva.

- Öltözz fel. – nevettem el magam.

- Miért? Nem tetszik a látvány? – tárta szét karjait vigyorogva. – Az előbb nem tiltakoztál ellene.

Odagördült mellém és direkt jó közel húzódott hozzám, hogy teljes kilátásom legyen mindenére.

- Harry! Öltözz fel. – hunytam le szemeimet nevetve és felfordítottam a fejemet.

- Rajtad sincs semmi. – érvelt.

- De, rajtam van takaró. – fordultam vissza felé megemelve takarómat.

- Nem sokáig. – kezdte rángatni a másik felét.

- Harry, ne merészeld. Neee. – kiáltottam, mikor lerántotta rólam a textilt és elhajította.

Összekuporodva próbáltam eltakarni magam, nem sok sikerrel.

- Gyere csak ide. – ölelte át a derekamat, majd hátam alá nyúlva felkapott.

Felhevült testünk teljesen egymásnak feszült.

- Harrrrrrry!- sikítottam a hirtelen mozdulattól. – Tegyél leeeeee. – kapálóztam, de dúl erősen tartott. – Hova viszel? – kérdeztem beletörődve, hogy semmi esélyem nincs a szabadulásra.

- Megyünk fürdeni. De ezúttal együtt. – suttogta a fülemhez hajolva és berúgta a nemrég becsukott ajtót maga előtt.